A tegnapi napig úgy gondoltam, hogy Freddy Kruger már soha nem fog feltámadni és eltorzult arcával és vaskarmaival nem fogja az álmainkat rémképekké változtatni. A tegnapi napig úgy gondoltam, hogy még ötven évesen is hihetek az álmaimban, hiszen legyen bármilyen zaklatott a világ körülöttünk, kell lenni egy menedékháznak, ahol Freddy Kruger soha nem találhat meg. Megtalált, és nem csak álmaimba rondított bele, hanem egy kellemesen simogató reménysugarait is kemény faggyá változtatott az arcomon.
Közel negyven éve tudom, hogy az előbb említett menedékház nem az Elm utcában van, hanem az Üllöi út 129 alatt. A zöld-fehér szívünk úgy zarándokol a Szentély felé mintha ott a teljes megtisztulás várna, mintha a körbe zárt katlan között megtalálnánk a lelki békénket és nyugalmunkat. Ezt a békét és nyugalmat már száz éve féltik és óvják a szurkolók és mindazok a játékosok, akik valaha is magukra húzták a Ferencváros címeres mezét. 2011. március 12-én ide rondított bele Freddy Kruger és olyan mészárlást végzett, hogy sokan már a vége előtt kimenekültek a Való világba, ahol éppenséggel Béci verte Szandikát, vagy éppen fordítva.
A Videoton meg a Ferencvárost végezte ki. Nem is kellett Freddy Kruger förtelmes maszkját magukra vennie az ellenfélnek, hogy olyan sebeket ejtsenek rajtunk, melyek valószínűleg soha nem gyógyulnak be. Azt hittük, hogy az őszi tragédia után már nem jöhet rosszabb. Azt hittük, hogy abból a fájó vereségből mindenki tanulni fog – edző, játékos – és még egyszer nem állunk a pofonláda alá és nem hagyjuk, hogy megalázzák a 110 éves múltunkon keresztül az álmainkat.
Pedig szépen indult. Az eddig elbúvó tavasz is ránk kacsintott és az elmúlt napok dermesztő estéi helyett melegséggel árasztotta el a Szentély környékét. Tudom, nem csak a tavasz keltette bennünk a melegséget, hanem az a remény is, melyre évek óta várunk, mely évek óta élteti a megcsappant önbizalmunkat. Mindenki tudta, ha nyerünk ezen a rangadónak kikiáltott mérkőzésen, még a 29. bajnoki arany is belátható közelségbe kerülhet. A szurkolók megérezték ezt és részesei akartak lenni a közös élménynek. Csak Freddy Krugerrel nem számolt senki.
Ő ismét feltámadt, pedig talán a film hetedik részében már a hamuját is az óceánba szórták és 90 perc alatt elvett mindenünket. Álmot, reményt és azt a tudatot, hogy egy Ferencváros a Szentélyben, bajnoki mérkőzésen nem soha nem kaphat ki 5:0-ra. Mert ilyen egyszerűen nem létezhet, mert ilyent egyszerűen nem is lehet megélni. Ez maga a halál, a teljes sötétség, ez maga egyenesen Freddy Kruger rémálma. Emlékeim szerint BL meccsen kaptunk már ki 5:1-re az Ajaxtól, de akkor a csordulásig megtelt lelátón vastapssal köszöntötte a meccs végén a csapatot. Most meg remény vesztve, lehajtott fejjel hagytuk el a Szentély környékét.
Pedig a közönség minden dicséretet megérdemelt. Sokan jöttünk el: jöttünk busszal, autóval, villamossal vagy éppenséggel gyalog, és a mérkőzés előtt olyan érzésem volt, mint a régi szép időkben, amikor annyian voltunk a lelátón, hogy 90 percig nem tudtuk, hogy a saját lábunkon állunk vagy éppen a szurkolótársunkén. Tudom, ez is csak része volt az álmunknak, hiszen talán tízezren voltunk, de erőnket megduplázta a régóta várt remény. Rajtunk nem is múlott, végig biztattuk a csapatot, végig kiálltunk a Ferencváros mellett még akkor is, ha tudtuk, egy ilyen produkció láttán a régebbi időkben már fejek hulltak volna a porba.
Fejeket én sem akarok hullatni, de kérdéseim csak úgy záporoznának, ha még mindig nem lennék kábult, ha még mindig nem érezném az ürességet, mely tegnap este óta megszállta a lelkem. Vajon miért nem tudunk egyetlen rangadót sem nyerni? Vajon a téli felkészülés során miért felejtettek el azok focizni, akik az ősszel fazont adtak a csapatnak? Hová lett Heinz, Andrezinho, Tóth, Schembri és Abdi játéka? Egy háború megnyeréséhez hadvezérre is szükség van. Nem elég kisebb csatákat nyerni, a döntő ütközetben kell olyan döntéseket hozni, olyan stratégiát kialakítani, mely a győzelmet jelentheti.
Sajnos még nincs igazi hadvezérünk. Bár szeretjük és tiszteljük, de látjuk azt is, hogy az eddigi csapatainál nem a világot akarta meghódítani, csupán a közeli várost akarta bevenni. Ez pedig itt kevés. Jó lenne, ha fel tudna nőni, jó lenne, ha úgy tudná vezetné a csapatot, hogy azon keresztül senki sem tudja megalázni a Ferencvárost. És jó lenne ha tudná, nem csak Julia Roberts szokott ellátogatni mosolygósan a Szentélybe, hanem Freddy Kruger is. Erre meg illik felkészülni.
Sokunk rémálma volt a tegnap esti mérkőzés. Magáról az 5:0-ról nincs is mit mondanom. Talán egy mondatot. A Ferencvárosi labdarúgás történetét feldolgozó honlapunk ezek után már nem lehet olyan, mint amilyen eddig volt. 2011. március 12-i dátummal egy olyan eredmény fog bekerülni a lexikonba, mely szégyent hozott a 110 éves létünkre.
Freddy Kruger személyében elhozta a borzalmat. Soha többé nem akarom átélni.
– lalolib –
Vélemény, hozzászólás?