Feljegyzések a fotelból – Sárdagasztás, kiszenvedett döntetlennel

Azzal a gondolattal zárni az őszi szezont, hogy egy győzelemmel a dobogón végezhetünk, megadta az alaphangot a vasárnap esti mérkőzéshez. De mielőtt belelovaltam volna magam a győzelembe, eszembe jutott a 2012-s paksi záró fordulós vendégszereplésünk, és néhány pillanat alatt el is szállt a lelkesedésem. Eszembe jutott a 4:2-s zakó, a 11. hely és a 14 vereség. Ahhoz még közeli volt az élmény, hogy egyik pillanatról a másikra lerázzam magamról. Megpróbáltam felidézni a meccset, de valahogy az emlékek nem akartak előjönni. Az első gólra azért emlékszem, hiszen a szerzőjét már akkor el tudtam képzelni egy másik zöld-fehérben mezben. A bal oldalon cselezett befelé, majd mozgásával ellentétes irányba „visszahúzta” a labdát, ami védhetetlenül vágódott a jobb sarokba. A Fradista énem néhány pillanat múlva már a jelenben volt és elképzelte ahogy Böde Dani már Fradi mezben bűvöli volt csapata hátvédjeit. De mielőtt gólt kiáltottam volna gyorsan le is állí­tottam magam, mert a Paks elleni ma esti meccset a valóságban kellett volna megnyernünk és nem a fotelszurkoló képzeletében.

Mert az amúgy is eltud kalandozni, de megnyugtató érzés volt, hogy Dani már velünk van és bár a csapat nem azon a helyen áll a tabellán ahol szeretnénk, de ahhoz messze van, hogy előjöjjenek a 2012-s rémálmok. Egy dologgal én sem számoltam, pedig valamikori aktí­v pályafutásomból ismerősnek kellett volna lennie a paksi pálya állapotának. Már harminc évvel ezelőtt is a legkisebb esőtől sártengerré vált a „küzdőtér”. Az már a nagy magyar valóság része, hogy ennyi év alatt sem sikerült rendbe tenni, sőt a magyar foci irányí­tói sem tettek ez ügyben semmit. Villanyvilágí­tást előí­rtak, egyesületek nem játszhattak emiatt hazai környezetben, de az ellen nem tettek semmit, hogy a paksi pályához hasonlón ne lehessen bajnoki mérkőzést rendezni.

Tudom, az időjárás nagy úr, főleg november végén, de ha körbenézünk Európában, talán még az északi országokban nem rendeznek legelőn mérkőzést.

Természetesen nem az időjárásra akarom fogni a pontvesztést (vagy pontszerzést?), de tény, folyamatos játék nem alakulhatott ki. Ettől függetlenül a védőink szokásukhoz hí­ven összehozták a gólokat, főleg a második volt komikus… vagyis inkább tragikomikus. Erre már nincs magyarázat, a Gerson-Jova „parádé” után már görcsölni kezdett a gyomrom. Az már a pech rovására í­rható, hogy az ellenfél kapusának hasonló cirkuszi mutatványából nem sikerült gólt szereznünk, pedig Diallo nagyszerű mozdulattal emelte a kapura a labdát.

Böde Dani legalább lekopí­rozta a 2012-s gólját és lehet, hogy ugyanabba a kapuba is lőtte a gólt. Akkor a Fradinak, most a Paksnak. Ráadásul a gól jókor is jött, előnnyel mehettünk az öltözőbe, sőt a második félidő elején úgy látszott, hogy növelni is tudjuk az előnyünket, de utána három perc alatt két olyan védelmi hiba következett, amit egy olyan csapatnak mely a dobogó felé igyekezne, nem szabad elkövetni. A gond az, hogy ezt a mondatot az elmúlt két hónapokban már több alkalommal le kellett í­rom. Szinte alig volt meccsünk (talán három) ahol nem követtek el a védők kapitális hibákat. Sajnos védekezni nem tanultunk meg, vagy olyan játékosok vannak hátul akiknél eleve kódolva van a hiba. Ebből meg nem jöhetünk ki jól, ahogy ma este sem sikerült győznünk annak ellenére, hogy két gólt szereztünk idegenben… egy olyan pályán, melyen volt ugyan két kapu, de én azokat egész másra használnám.

Ezzel a döntetlennel vége is az őszi szezonnak, mely végül is csalódással zárult. Most még nincs itt az értékelés helye, hiszen bár már a jövő hétre havat jósolnak a meteorológusok, a magyar foci irányí­tói még két fordulót előrehozattak a tavaszi idényből. Ismerve a Puskás Stadion gyepét, a szerdai Magyar Kupa mérkőzés után valószí­nűleg úgy fog hétvégére kinézni, mint ma a paksi „aréna”.

A tabellára nézve sem lehetünk túlságos boldogok. Hol vannak azok az idők amikor még bajnoki cí­mről beszéltünk? Jelenleg a hatodik helyen álltunk, egy kissé szégyenteljes +1-s gólkülönbséggel, alig lépve túl az 50 %-s teljesí­tményt. A mai mérkőzés meg hű tükre volt az egész szezonnak.

Sárdagasztás, kiszenvedett döntetlennel.