Feljegyzések a fotelból – Új seprű még nem seper
Thomas Doll “közös megegyezéssel” való elküldése felért egy villámcsapással. Nem mintha bárkit is váratlanul ért volna, hiszen népiesen szólva benne volt a levegőben, és még nagyot sem kellett szippantani ahhoz, hogy túl sokat morfondírozzunk rajta. Abban a legtöbb szurkoló egyetértett, hogy ideje volt váltani. Túl hosszú volt a közel öt év. Ha csak a hazai eredményeket nézzük, Doll örökre beírta magát a Fradi történetébe. Bajnoki cím, három Magyar Kupa-, két Szuperkupa- és egy Ligakupa-győzelem került fel Doll adatlapjára. Ehhez jön még 245 mérkőzés, mellyel nagyon előkelő helyen tanyázik a Fradi edzők örökranglistáján. A gond az, hogy ezen a bizonyos adatlapon vannak hiányok. A 147 bajnoki meccs mellé csupán 16 nemzetközi tétmérkőzés párosul – eredmény nélkül. Totál bukta az európai kupaküzdelmek eredménysora, két fordulónál többet nem sikerült mennünk egyik évben sem, pedig a feltételek és főleg a Fradi dicsőséges múltja is megkövetelte volna azt, hogy ne essünk ki olyan csapatok ellen, akiket évtizedekkel előtte még az edzőpályára sem engedtünk volna. Volt pénz, volt paripa, de valami nagyon hiányzott a táncból, és hiába volt jó a zene, a báltermet is szépen feldíszítették, de úgy, ahogy a régi dzsentri világban, a díszletek csak egy ideig tudják eltakarni a rossz előadást. Ebből aztán tényleg nem jöhetett ki más, mint a váltás, melynek időzítésén lehet csóválni a fejet, mert mi van akkor, ha nincs a Paks elleni pontvesztés, és veretlenül vezetjük a bajnokságot. Akkor is elküldik, vagy az új edzőnek tovább kell “bujdokolni” valamelyik szállodában és arra várni, hogy a csapat betlizzen? Mert az Rebrov bemutatásakor kiderült (nem volt túl nagy titok), hogy az EL kiesésünk után már kerestünk edzőt…csak a csapat nyerte az első négy fordulót és az kínos lett volna, hogy egy “menetelő” csapat trénere kerül lapátra. Ennyi a rövid történet, kedden menesztés, szerda délelőtt bemutatás, délután meg már edzés. Szombaton meg bajnoki. Új edző, új elképzelés, új taktika? Vajon látunk néhány cseppet abból a vízsugárból mely reményeink szerint letarolja az NB I-et?
Rebrov adatlapja nem piskóta, játékosként és edzőként is bizonyított és a szálloda “magányában” már meccseket is nézett, így arra számítottam, hogy az elmúlt időszak taktikai buktáiból legalább egyet-kettőt a helyére pakol. Biztos voltam abban, hogy nem követi el azokat a hibákat amit Doll, és néhány játékost a kispadra ültet, míg néhány játékost a helyére “pakol” a mágnestáblán. Sajnos úgy látszik a tábláról elfogyott a mágnes, vagy egyszerűen csak élőben volt kíváncsi arra, hogy miért is nem működött a gépezet úgy, ahogy a játékosállomány lehetővé tenné. Persze az is átfutott az agyamon, hogy talán nem is Doll volt a hibás, hanem a játékosok csak ennyit tudnak. Talán ezek miatt is heves fejcsóválással nyugtáztam a kezdőt, mely egy az egyben ugyanaz volt, mint Doll idejében.
Mely magában hordozta azt is, hogy a játék is ugyanaz volt. Csapnivaló. Lanza őrlődött a védők gyűrűjében, a Lovre-Varga páros ahelyett, hogy egymással játszadoztak volna, főleg az ellenfélhez passzoltak, Nandó légüres térben mozgott és a Spirovszki-Leó kettős továbbra sem működik eredményesen a pálya közepén. Egyedül talán Petrjak mozgásán látszott, hogy tenni is akar a győzelemért, de ez is kevésnek bizonyult. 37 percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy legyen egy épkézláb támadásunk, de Nandó lövése sem talált kaput. Erre az utolsó percig várni kellett, de Lovre próbálkozása nem okozott túl nagy megrázkódtatást a hazai kapusnak. A kispad előtt egy kissé idegesen mozgó Rebrov vakarhatta a fejét és talán még az is felmerült benne, hogy “anyám én nem ilyen lovat akartam”.
Az öltözőben fel is tette a költői kérdést, hogy ki is vezeti a bajnoki tabellát, mert az a csapat játékából nem nagyon köszön vissza. Azt persze nem tudhatta a mester, hogy mikor feltette a kérdést, már a Honvéd állt az élen, de hát volt még egy félidő és arra kérte a játékosokat, hogy legyenek szívesek annak megfelelően játszani! A kérés néhány percig el is jutott a fülekig, a második félidő eleje kezdett jobban kinézni, volt is néhány focira emlékeztető támadásunk, de ahogy teltek a percek, úgy lettünk egyre türelmetlenebbek és idegesebbek. Gyűrtük az ipart, de továbbra is csak Petrjak mozgott elfogadhatóan, jött is első változtatás, Spirovszki le, Bőle be, ami után szerkezetet is váltottunk, de túl nagy nyomást nem tudtunk helyezni a szervezetten játszó kövesdiek ellen.
És mikor már mindenki azon gondolkozott, hogy vajon mit fog mondani Rebrov az öltözőben, jött Böde Dani és utolsó pillanatban eldöntötte a három pont sorsát. Ekkor már Lanza is hátrébb húzódhatott (tőle is indult a győztes támadás) és Dani jelenléte egyből két hazai védőt kötött le, ezáltal a baloldalon Petrjak is szabadabban futkározhatott. Meg is lett az eredmény, igaz, ezt senki sem tűzheti ki a gomblyukába. Inkább felejtsük el minél gyorsabban és reménykedjünk abba, hogy az előttünk álló teljes hét elegendő lesz Rebrovnak arra, hogy valami “mást” kitaláljon, mert ezzel a szerkezeti felállással, ezzel a céltalanul előrevágott labdákkal nehéz lesz feltörni a Videotont még akkor is, ha a fehérvári lábakban benne lesz egy athéni kaland.
Egy régi mondás szerint az új seprű jól seper, egy új edző mindig új impulzusokat ad a csapatnak, de tegnap este valaki elcsente a seprűt, és az impulzusok helyett régi beidegződések mozogtak. De ez csak kezdet, néhány nap után talán csodát sem lehet várni, mert csodák ugye önmaguktól nem léteznek. És nem a csodában kell hinnünk, hanem abban, hogy az új edző hamarosan megtalálja a seprűt és elkezd jól seperni.
Reményeink szerint már jövő vasárnap, a Videoton ellen.
10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Új seprű még nem seper bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Lalolib, megint megszorítanám a kezed.
Köszönöm, bár ez a fotel elég nehézkesen született…Hosszú volt a szombat, Badacsonyban vendégeskedünk Novák Erzsikénél, majd néhány száz km autókázás után egy kicsit “meghosszabbítottuk” az estét, melyben most kivételesen nem a meccsnézés volt a főmenü. 🙂
Doll-FTC: 0-1:
A pí lyí n a Doll szisztémí t lí ttam. Nem is vesz csodí t, hiszen az ùj edzônek még a régi fazekakkal kell fôznie. ùjabb fûszert még nem talí lt és az étrend is ugyanaz:
Hí turlròl felépiteni a tí madòjí tékot.
Ez ellen azonban mí r — mondjuk Magyaroszí gon (nem is beszélve külföldrôl) — mí r majdnem minden klubcsapat fel tud készülni és meg is van ellene az ellenszer is:
Egyszerû: legalí bb 4 embert a Fradi kapuja elé helyezni és mí r nem tudunk, Sem rendesen jí tszani, Sem felépìteni a tí madí sainkat. Elôre kell ìvelni Dibusznak a labdí t és ott meg rendszeresen el is veszìtjük.
Rebrov edzô most ezt megtanulhatta, hogy a Doll rendszert és szisztémí t mí r kìvülrôl és belölrôl és fütyülni tudjí k az ellenfél jí tékosaik és edzôi is.
Valami nagyon de nagyon ùjat kell kitalí lnia Rebrov edzônek, hiszen amit most a jí tékosok kivülrôl tudnak, az sajnos csak az elsô két évben Volt még verhetetlen, ma mí r í tlí tszò és kiszí mìthatò.
Lalolib kérdése, hogy vajon a jí tékosok nem-e tudnak többet “ennél” jogos.
A ví laszom, hogy valòszìnûleg nem sokkal többet, de fôleg nem mindig többet, hanem olykor kevesebbet is.
Hií nyoznak az ùj elképzelések (rosznyelvûek kérdeznék: voltak-e ilyenek egyí ltalí n ? És ha igen, akkor Doll, nem-e nevelte ôket ki a jí tékosokbòl ?)
Doll edzô visszaköszöntött ezen (és szerintem még fog is egy jò néhí ny meccsen is) a meccsen.
Kiví ncsi vagyok, hogy Rebrov ki-e tud majd lépni az elôdje í rnyékí bòl.
Doll szìnvonalí t jelemezte, hogy ô képes Volt erre, és az ô szisztémí ja valami mí s és ùj is Volt a Monizéhoz képest.
Bizakodò vagyok mégis.
A jí ték bí r tegnap nem Volt lenyügözô, de a jövô mindig azokat a csapatokat, jí tékosokat és edzôket igazolja, akik mernek valami olyant teremteni, ami eddig nem Volt.
90 perc után azt mondtam: siralmas. A 91. percben szerzett győzelem viszont más megvilágításba helyez mindent. (Böde Daniról sok rosszat mondanak; én mindig újra megkedvelem.)
A Mezőkövesd tudása legjavát nyújtotta. Tóth Bencét fradistaként sosem láttam így hajtani, és a Cseri nevű is nagyon jól nyomta.
Ha kívülről nem is észleltünk változást, sokat mondhat, hogy az utolsó 20 percben jöttek a kövesdi besárgulások. Vagyis ők belefáradtak, mi nem, a hajtásba. Legalább küzdöttünk.
Föl, a Videoton ellen! Hajrá Fradi!
Engem csak a táblázat első sora érdekel. Az pedig RENDBEN van !!!
HAJRÁ FRADI !!! !!! !!!
Kellett a váltás. Az időponton lehet vitatkozni,de szerintem ideális: lényegében ez az utolsó gyenge ellenfelünk a sorban,arra pont volt elég ideje Rebrovnak hogy erre felkészüljön. A Vidi ellen meg már van +egy hete. Annak nagyon örülök hogy csak 1 góllal nyerünk,ugyanis nem szerettem volna ha az új seprű tiszteletére lemostuk volna a Kövesdet, Rebrov hátradőlne ,utána meg bukunk a Vidi ellen. Jobb így, most Rebrov is láthatja mi a baj egy kiesőjelölttel szemben és ez mire lenne elég a Bl (El)-be jutó Vidi ellen. Valószínüleg a Honvéd mintájára mi is kapnánk egy hármast. így viszont mindenkinek van esélye hajtani.
Az viszont elgondolkodtató hogy ha a 91. percben tudunk egy nemzetközi szinten is szép támadást vezetni,miért nem tudunk 3-4 hasonlót csinálni egy meccsen, biztosan lehetne csökkenteni az agyvérzések és szívinfarktusok számát.
Doll ment,Rebrov jött,és nem változott semmi.
Ebben a csapatban a Ferencváros mint tradíció, mint név még csak nyomokban sem volt felfedezhető!A véleményem nem változott,próbáljuk a Barca stílust,a 9 millió passzos játékot, ebből 5 millió passz hátra, 4 millió meg oldalra,és csak a védők.Az sem mellékes,hogy nem Barca szintű játékosokkal.Nem megy ,az nem megy. Lanza csak van, persze színészettel együtt.Azon a poszton ő meghal,mint a színészmestersége.Aztán ha a “művészete”nem jön be,akkor besértődik.Nem tudom kellett-e ő nekünk,de nélküle a Honvéd is jobban teljesít!Spirovszkink is halvány volt önmagához képest, és Leo is belehalt a szerepkörébe. Petrjákban volt valami tűz,ami a győzni akarást illeti.A többit meg megörököltük a paksi fülesek elleni meccsről! Aztán a végén jött Dani.Kb 100 x elmondtam, hogy lassú, meg nehézkes,meg vannak jobb csatáraink.Fenntartom a véleményemet.De meg is követem , mert ha Ő rúgja a győztes gólt,akkor abban a pillanatban Ő a legjobb.Szóval,nyertünk.Nem volt diadalmenet,de a nemlétező tv-gyáriak ellen,ez kevés lesz.Bármennyire is “fáradtak” lesznek.Direkt nem írom le a nevüket,mert ha lehúzom a WC-t,onnan is ezek folynak!
A tegnapi estének egy pozitívuma volt – de ez azért fontos – az utolsó(utáni) percben nem mi kaptuk a gólt, hanem mi lőttünk. (Böde Dani, Mezőkövesd végzete…)
De ott motoszkál bennem egy kérdés: miért nem köszöntek el Dolltól a bajnokság végén, amikor úgy is lejárt a szerződése? A magam részéről két okot sejtek: egyrészt mert nem találták meg még a megfelelő edzőt, másrészt pedig talán még egy nemzetközi lehetőséget akartak adni Dollnak. De lehet, sohasem derül ki a teljes igazság.
Sajnos, Imre bácsi, jóval előbb meghosszabbították azt a lejáró szerződést már, ugyanez volt anno Dömével is – vezetői dilettantizmus.
De a Doll-éra hosszú volt, hosszú lesz az árnyéka is. Szerintem még tavaszra se lesz Rebrov csapata a csapat. Nyárra pedig kérdés, mennyire kötik meg a kezét, mennyire tud hatni az igazolásoknál, mert az eddigi nyarak amennyire Doll, annyira Oroszék sara is.
Addig is, ha győzni tudunk, ha mentálisan egybe kerül a csapat, az is valami. Petrjak gyorsaságában nagyon lehet bízni, tényleg jó igazolásnak tűnik – csak a kölcsönszerződése ne vetítené elé az újabb Paintsil-ügyet…
Pedig egy 2 millio eurós csatárt nem tudunk kifizetni majd