Feljegyzések a fotelból – Vigaszdíj, avagy besöpörtük a századikat
Vége van. Jó néhány forduló óta várjuk a befejezést. Ahogy Julius Ceaser a híres, hírhedt római hadvezér majd császár mondta mikor elindult légiói élén északra egy kis hódításra, miszerint gyorsan zárjuk le a játékot, mert így gyorsabban tudjuk meg, hogy mit szán nekünk a jövő. Még szombat reggel is úgy éreztem, hogy maga a derbi varázsa is elillant, nem ébredtem gyomorgörccsel, talán volt bennem egy kis gyerekes izgatottság, de az is inkább annak szólt, hogy egy hónapos „kényszerpihető” után újra találkozhatok a barátaimmal az aréna „Agorájában” (ennek még lesz jelentősége). Annak sem szenteltem túl sok időt, hogy ki lesz a bajnok és ki fog kipottyanni, bár mikor elolvastam egyik kedves olvasónk kommentjét a Dózsa elleni Sípszó előtt összeállításunkban, miszerint jobban érdekli a Honvéd-Videoton bajnoki döntő mint a 220. derbi, benne a 100. bajnoki győzelmünk reményével, azért elgondolkoztam, vajon hogyan juthattunk idáig? Vajon mikért illanhatott el 2015/16 varázsa, vajon mikért lettünk egyik napról a másikra „kegyvesztettek”. Egy győztes derbi után természetesen nem most fogom felkutatni az okokat, egyrészt hátra van még egy kupadöntő, mely a tegnap esti győztes játék után már optimistává is tette a zöld-fehér színek szerelmeseit, másrészt történjen bármi, a lila-verés apropóján inkább örömködni van kedvem, mint belemélyedni az elmúlt hónapok sötétedő bugyraiba. És el is jutottunk a szurkolók lélektanához, amit valószínűleg soha nem lehet megfejteni, vagy csak üres frázisok dobálásával lehet magyarázni, hiszen tegnap este is elég volt 90 perc jó játék, és főleg az a tudat, hogy az ősi ellenfél hajtott térdet az arénában, és olyan euforikus hangulat alakult ki a mérkőzés után, mintha a 30. bajnoki címünket ünnepeltük volna.
Pedig nem, csupán lezártunk egy rossz bajnoki idényt, negyedikek lettünk ami egyértelmű csalódás, mégis mikor Bockor barátom ígéretéhez híven felpattant a „szószékre” (büfé előtti könyöklő asztal) és nekikezdett mára már legendás Újpest elleni győztes nótájára (itt most szó szerint nem idézhetem, de egy bizonyos jelzővel ellátott edzőmeccsről szólt), pillanatok alatt megálltak a kijárat felé sétáló szurkolók és a Dózsa dicsérete után olyan erővel zúgott fel a Fradi-himnusz, hogy abba a mellettünk éktelenkedő, épülő betonmonstrum is beleremegett. És itt nem arról volt szó, hogy ezzel a győzelemmel feledtetni lehet a szezont. Nem. Ott, abban a pillanatban nem ezt éreztük, de ezt nem kell magyaráznom, mindenki tudja mi játszódott le bennünk.
Ezzel az idei fotelszezont is lezárhatnám, mert a búcsút ez a néhány perc olyan erővel töltötte meg, mely talán egy kicsit el is térit a valóság normális értékelésétől. Persze nem bánom, mert már ezért a néhány percért érdemes volt felülni a lelátóra még akkor is, ha a derbi előtt néhány órával az odavezető úton Laudetur barátommal mindenről beszélgettünk, csak magáról a derbiről nem. Fásulttá, közönyössé váltunk és csak a Fradi-szívünk vitt előre, az a szív, mely akkor is ott ázott-fázott a lelátón amikor már annak is örültünk, ha eljutottunk az ellenfél kapujáig.
Ehelyett kaptunk egy olyan 90 percet, mely tényleg örömet és felhőtlen szórakozást adott. Pedig amikor szembesültünk az összeállítással, általános vélemény volt, hogy jó lesz a döntetlen, mert mégis csak égés lenne egy vereség az igencsak gyengécske Dózsától. A lila szurkoló sereg tegnap is szép számmal képviseltette magát (bár nem telt meg a vendégszektor), és mikor megunták a ténylegesen idegesítő és förtelmesen hangzó „olé..álló..olé…újpest” óbégatást füstbombákkal illatosították be a környezetüket, ráadásul nem kalkulálták be a széljárást és a füst nem a játéktér felé szállt, hanem visszatért a feladóhoz, jó kis vidámságot okozva a Fradi-szurkolók körében. De térjünk vissza az összeállításra az sokkal fontosabb, mint a füstmérgezést kapó újpesti ultrák.
Böde, Dibusz és Gerzson sérültet jelentett, de Dilaver és Leandro visszatért. Thomas Doll is bemutatott egy kis varázslatot, amit valószínűleg a kényszer szült, hiszen elfogytunk középcsatár poszton (Djuricin már Bécsben keringőzik, vagy a Práter óriáskerekében morfondírozik, hogy vajon miért is nem sikerült a Fradi kaland), így az éppenséggel nem centertermetű, de a korábbi csapatában ott játszó Radó került középre, mely első hallásra egy kicsit ijesztőnek hatott, de Andris bizonyította, hogy ezen a poszton érzi magát a legjobban. Kiharcolt egy büntetőt és bár kihagyott három tuti helyzetet, de sokat volt játékban, jó ütemben indult be üresbe, állandó veszélyt jelentett Balajcza kapujára. Bognár helyett visszatért Kleinheisler, akinek valószínűleg ez volt az utolsó bajnoki mérkőzése zöld-fehérben és talán ezért, a legjobb játékát is produkálta. Az is meglepő húzás volt, hogy Lovrencsics lett a balhátvéd, Dilaver visszatért a jobbhátvéd posztjára – mindketten hibátlanul látták el a feladatukat. Az irányító szerep Hajnal lábaihoz lett igazítva, aki élt is vele, sőt a legjobb meccsét hozta, annak ellenére, hogy a szögletekkel még mindig meggyűlik a baja.
Számomra, bár Tomi játéka is nagyon tetszett, mégis Varga Roland volt a mezőny legjobbja, ha annak idején a pipás mester Vépi Péterről mondta, hogy 11 Vépivel mindenkit legyőznénk, a jelenben ez Rolandra igaz. Tegnap sem játszott hibátlanul, ő is hagyott ki helyzetet, adott el labdát, ügyetlenkedett el szituációt, de a lendülete, az akarása plusz erőket szabadít fel a többiekben is. Gólja meg remek csatárteljesítmény volt, ahogy Kleinheisler remek ütemü fejesét átvette és egyből a kapura tört, majd a rémülten, már-már Zrinyi kirohanását felelevenítő Balajcza mellett a kapuba helyezte a pöttyöst, az több volt mint földönkívüli boldogság. Góljával le is zártuk a mérkőzést, nem mintha addig a liláknak lett volna egyetlen értékelhető megmozdulása. Egy valamiben jók voltak, imádtak az aréna zöld gyepén elnyújtózni, és néha már a Cannes-i filmfesztiválon képzelték magukat, de legfeljebb citrom-díjasok lehetnek, annyira rossz színészi alakításokkal próbálták mulatni az időt.
De a játékban is gyengék voltak, valami Újpesten is elveszett, de ez legyen az ő gondjuk, a lényeg, hogy tegnap csak egy csapat volt a pályán, és az zöld-fehér mezt húzott. Megnyertük a 220. derbit, mely a 100. bajnoki győzelmünk volt a lilák felett. Ez az érzés meg nem új keletű. 1935. május 1-én, az Újpest elleni aratott 2:1-s győzelmünk után a csapat edzője Blum Zoltán így „vigasztalta” a csapatot: „A győzelem, mégis csak Újpest feletti győzelem. Egy kis fájdalomcsillapító a bajnokság elvesztésére.”
A bajnokságot most is elvesztettük, de kupát még megnyerhetjük szerdán. 1935-ben sikerült az Újpest legyőzése után néhány nappal megnyerni a magyar kupát. Akkor is csalódottak voltunk a bajnokság elvesztése miatt, most is azok vagyunk. De jó lenne egy újabb vigaszdíj, mellyel végleg le tudnánk zárni a 2016/17-s szezont.
Ha olyan lendülettel, hozzáállással és győzni akarással lépünk pályára mint a 220. derbin, akkor 23. alkalommal emelhetjük magasba a kupát. Mely nem fogja megszépíteni a mögöttünk hagyott hónapokat, de új reményeket adhat.
Jövőre, veletek, ugyanitt.
29 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Vigaszdíj, avagy besöpörtük a századikat bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Igen érdekes szezon volt. Szoros versenyben nyert aranyat vártam, de így sikerült. Igaza van Lalolibnek, ez már nem az igazi Derby hangulat volt. Szurkolók beszélgettek a munkanélküli rohamrendőrökkel, volt egy hullagyenge Újpest a pályán. 10000 néző egy derbyn nem sok. A kezdőcsapatot látva én is felszisszentem, de az az igazság hogy nem hiányzott Dani és Gerzson (pedig imádom mindegyiket). Végre a csatárok összejátszottak, nem csak felíveltük Daninak a labdát. Varga játéka zseniális volt, de nem értem mit keres még itt Radó. Ennek a játékosnak egy előnye volt, hogy gyors volt mint a nyúl. Most volt olyan hogy 3 méteres előnye volt, a védők behozták. Ordító helyzeteket hagyott ki. Egy acélosabb csapat ellen semmire nem ment volna. Nem értem hogy miért Cukic jött be és miért nem valaki fiatal, bár lehet hogy ez volt a jutalommeccse. Azt sem értem, hogy miért nem vertük meg ezt a gyenge Újpestet 5-6-8 góllal. Simán meg lehetett volna. Jelentett volna +3-5000 nézőt a kupadöntőre (lásd Lalolib okfejtését a szurkolói lélektanról). A nagy játékosmozgásról annyit, hogy tényleg sok a kutyaütő, de ha most mindenkit egyszerre cserélünk ki, mint ahogy tettük télen, akkor csak kész , PÉNZBE kerülő játékosokat szabad vásárolni. Nem felhozni kívántakat.Mindenesetre a Vasas ellen is ott leszünk. Azért érdekes hogy csütörtökön reggel 8-kor izgatottan kapcsoltam be a gépet hogy tudok-e jegyet venni az egész családomnak, de sajnos nem volt gond. Még mindig van jegy. Azért ez nem nem Fradi-Újpest. Mindenesetre a vesztest nem vésik fel a kupára, úgyhogy tök mindegy k az ellenfél, győzni kell. Most azért kíváncsi leszek a nagy Doll féle lélektanra. Egyetlen meccsre teszik fel a szezon sikerességének a megítélését. Ha itt is elbuknak nem tudom kire lehet még fogni. De inkább nyerjünk. Hajrá Fradi!!!
Mindent lehet külső okokra fogni, csak vastag arcbőr, önkritikátlan szemlélet, öntelt hólyag fellépés kell hozzá. Bármi is lesz, a világon semmilyen trend nem fordul meg nálunk. Bár ha volna ilyenre esély, akkor sem lennék képes ellendrukkerkedni. így meg főleg: úgyhogy nyerjünk. Igaz, nálam se fordul meg a trend ettől: ami ebben az évben zajlott (sőt, ami 2014, az új stadion átadása óta zajlik), nem bocsátom meg, örök szégyenfoltként raktározom el.
Ilyen sima derbi-győzelem nem is tudom mikor volt utoljára. Jó volt a helyszínen látni. Végre mozgékony csatárokkal álltunk fel, meg is zavarta a dózsás védelmet. Úgy látszik, a szezon végére minden szurkolói tanács, kívánság eljutott az illetékesek füléig…
Hajrá Fradi! A kupát meg kell nyerni!
Más: Gondolom, láttátok Lazovics magánszámát. Mit csinált volna akkor, ha az történt volna vele, amit ő tett Gera Zolival (gerinczúzódás)?
Lazovicsot utólag eltiltanám, vagy néhány hónapra egy delfinre bíznám. Aki ilyen jó játékos, attól még kínosabb a jelenet, simán a foci megcsúfolása. Az csak hab a tortán, hogy rá egy napra meg kitünteti az MLSZ. Helyettük is: 😳
E meccs utí n felmerült bennem az a gondolat, hogy — a tetszetôs és szép megmozdulí sokat — példí ul Radò Andrí stòl nézve — milyért nem kap, vagyis kapott pont Radò Andrí s több lehetôsöget, hogy megmutassa azt, amit tud.
Mi a valò Böde tí vozí sí val kapcsolattal ? Valòjí ban nem lesz mí r jövôre az FTC tagja ?
Gera-val ô „testesìti” jelenleg a Fradi-t a pí lyí n.
Jelenleg nem lí tok utòdjí t, aki ezt a szerepet be tudní tölteni.
Természetesen minden suba alatt történik és semmi információt nem osztanak meg a közönséggel, főleg nem fontosakat, de miért is tennék, hiszen mi csak egy csapat szurkolói volnánk, az meg mit számít egy cég működésében. Mert most nagyjából ez van…
Amìg a Fradi nem csak „cég”, addig lesz remény.
Amikor mí r csak az, akkor mí r nincs, vagy nagyon kevés remény van.
Bìzom benne, hogy a Fradi sas í trepüli az akadí lyokat.
Az akadí lyok nem tudnak, de a sas tud szí llni.
Bí r meg Volt a Fradi Böde Dani elôtt is, amikor ô még a Paksban jí tszott.
De az a benyomí som, hogy ha most elmegy, akkor vele mí r több fog elmenni egy jí tékosní l.
Egy kevés remény, egy kevés megszokottsí g, egy kevés szimpí tia, egy kevés megbìzhatòsí g és jòpofasí g.
Ha összevonjuk, akkor ezek a sok kevés dolgok valòjí ban mí r elég sokat jelentenek.
Egy keveset mégis abbòl a lelkesedésbôl, amelybôl soha Sem lehet elég.
Böde Dani nagyon hií nyozni fog.
Talí n mint Moniz.
Egy embernek emberi arca, akire szivesen emlékezünk, mert nem Volt közömbös — és vele együtt Mink Sem voltunk azok.
Nagyon jól látod, „céget” akarnak csinálni a Fradiból, még pedig egy átláthatatlanul működő szindikátust, ahol senki nem felel semmiért, senki nem tud semmit, csak a kasszához tud nyargalni mindenki … és senkinek semmi köze semmihez … a szurkoló csak nyűg (baj van vele) … nem elég, hogy ellenfél van a pályán (sajnos), még bírók is vannak … a talaj hol túl sáros, hol túl száraz, hol túl egyenletes … Szomorú, hogy ehhez asszisztál egy olyan ember (sőt, másodmagával vezérli!), akinek az édeaspja a Fradi egyik ikonja volt! Nem is írnám le a nevét, soha nem fogom, mert csak szégyent hoz napról-napra Orosz Pálra! majd nyáron megint jönnek a DDR-VI. osztályból kikukázott, senkinek nem kellő senkik, akiknek Dolli el tudja adni, hogy gyere nyaralni Budapestre, gyönyörű város, fantasztikus csajok, relatíve olcsón ételek-italok rogyásig, kereshetsz havonta 6-8 ezer eurót úgy, hogy meg sem kell izzadnod … a klubnak az sem baj, ha nincs néző, mert nem a bevételből élünk, a kommunista állam majd kipótolja, ami épp hiányzik … a volt NDK-sok meg fülig érő szájjal jönnek a földi paradicsomba … ja, futballozni sem kell tudni, majd én a meccs után megmagyarázom, agitálja őket Thomas, a futballtörténelem egyik legeredményesebb edzője …
Más: Azért, ha valaki 3,5 éves magyarországi tartózkodás után annyit nem tud magyarul, hogy ” Jó napot kívánok”, azon nagyon csodálkozom … persze, akkor 5-6 tolmács miből élne? Véletlenül kézilabdás példa, de Sabaté már egy év után próbált magyarul nyilatkozni! Mibe került volna ennek a Wernesgrüner-alkesznek, hogy 3,5 év után így kezdjen egy interjút: Köszönöm a gratulációt, szerintem is jól játszottunk, elnézést, inkább németül folytatnám? Ez olyan szinten lexarása a munkát, kenyeret adó országnak, hogy arra nincs is szó! Tahóság, bunkóság! Jelzi ezzel is, hogy ő itt csak egy „előkelő” (???) idegen, aki majd, ha megunta Budapestet, tovább áll … Süt belőle a bunkóság, pedig egy Ferencváros-szintű (na, jó, multú) csapat többek között azt is meg kellene, hogy nézze, hogy kik reprezentálják a klubot … ja, megint álmodtam valamiről … Azért megnéztem volna Dárdai Palit, ha 3 év után, amikor a BL-meccsen a Milan ellen a Hertha klimagaslóan legjobbja volt, magyarul válaszolgatott volna az újságíróknak …
Ja, és 13-ban magam is helyeseltem a váltást, de emberileg Moniz és Doll – ég és föld! Moniznak is voltak rossz húzásai, egy idő után már semmit sem játszott a csapat, talán kicsit ő is zakkant volt, de szív – lélek ember, aki egy kicsit belehalt minden Fradi-vereségbe, és aki együtt élt a szurkolókkal, mert nagyon jól tudta, hogy a futball elsősorban szenvedély, másodsorban játék, harmadsorban eredmény-kényszer, negyedsorban kasszához fáradás … Most a Fradiból az első kettőt akarják kiölni, főleg az elsőt, pedig ezek nélkül a 3. (eredmény) és 4. (pénz) sem fog megvalósulni! Bocsánat, indulatos vagyok! Már csak azért is, mert életemben először azon elmélkedtem, hogy nem érdemelné-e meg inkább a Vasas a Kupát, mint mi? Persze, hogy szurkolni fogok, csak az, hogy egyáltalán ilyen eszembe juthatott, nekem, aki csak ment az óvó néni után, és magyarázta neki, hogy Karába akkora gólt rúgott az angoloknak (drága Jolika néni évtizedekkel későbbi szíves közlése …) … nekem, aki egy elveszített jéghoki-bajnoki döntő után … (ó, azok a januári, vasárnap délelőtti hokimeccsek!!!) a Dózsa ellen, vezettünk sokkal, utána kikaptunk eggyel, talán 6 éves lehettem, olyan sírógörcsöt kaptam, hogy orvos és nyugtató injekció kellett … nos, átvillant rajtam, hogy megérdemel-e EZ a csapat, EZ a klub egy kupagyőzelmet??? Persze, hajrá Fradi, de ha győzünk is, nem leszek felhőtlenül boldog. Kádár et. kedvenc csapatából pedig ismét az lett, ami a háború előtt volt, egy szerethető kis prolicsapat, és napról – napra szimpatikusabbak!
Az Újpestet legyőzni mindig jó érzés. És egészen meccshangulat volt. A hibáinkat ezzel együtt láthattuk. Egyetértek K@rcsival: Varga Roland az, aki sérüléséből visszatérve, egyenletesen elfogadható teljesítményt nyújtott tavasszal. És most föl a Kupadöntőre! Egy (1) mérkőzésen minden megtörténhet. Még az is, hogy idén végre egyszer legyőzzük a Vasast. (A Honvédot ötből négyszer legyőztük …)
Nem is ott ment el a bajnokság …
Rossi catenacciója, verekedős játékosai, Lanzafame színészkedései, Eppel 15(!!!) góllal szerzett gólkirályi címe (ebből 5 db 11-es…) jól jellemzi ezt a remek mezőnyt és beárazza Doll idei csapatát. Ezt az idényt elég lett volna 10 pont előnnyel nyerni, az sem lett volna túl nagy teljesítmény..ehelyett „bravúr negyedik” hely…röhej
Nem sok pozitív dolgot lehet felsorolni tavasszal, talán Varga játéka az egyetlen.
Tavaly nyáron elképzelhetetlennek tartottam, hogy – ha nem is simán -, de ne nyerjük meg a bajnokságot. Igaz, nem sokan számítottak arra sem hogy a Honvéd lesz a bajnok, talán még a kispestiek sem. Megérdemelték.
Ha lehet hinni a zuhanyhiradónak, akkor ez a csapat szerdán utoljára fog kifutni és megint abnormális jövés-menés lesz.
(Böde Dani távozása viccnek is rossz)
Remélem, hogy sikerül egy olyan vezéregyéniséget is igazolni a pályára, mint a Honvédnál Lanzafame.
Dani esetleges távozása nem csak vicc, de őszintén nagyon nehezen viselhető döntés lenne, főleg ha oda szerződne, amit rebesgetnek. Ha esetleg légiósnak állna, azt még fájó szívvel, de elfogadnám…mást azonban nem.
Ezzel jómagam is így vagyok, a FRADISÁG, a FRADIZMUS, a FRADI-SZíV utolsó képviselői ők Gerzsonnal. Ha már Dani sincs, akkor maradnak Doll kutyaütői, a német ötödosztály esetleg Nalepával, a futóbolond Moutarival, a profizmusnak álcázott szürke nívótlanság, egy szerethetetlen gárdával, mert gyanítom, hogy Bogesz, Radó, Csernik, Kundrák továbbra is csak epizódszerepet kap majd a frissen hozott djuricinok és hüsingek mellett. Talán csak Vargában bízhatunk… De nincsenek illúzióim: Moniz a mi edzőnk (is) volt, Doll egyre inkább csak a vezetőségé…
Kedves druszám, ehhez nincs mit hozzáfűzni. Azt hiszem, ez volna a veleje mindannak, amiket itt közösen összepanaszoltunk. Itt minden, de minden a vezetőség projektje, és egy pillanatig sem számít, hogy más az egészből mennyit érez a magáénak. S a legszomorúbb, hogy sirámaink vége, avagy a fény az alagút végén beláthatatlan messzeségben van.
Azért én úgy látom, hogy egy picit elgurult a gyógyszer! Azért ne a nyúl vigye már a vadászpuskát! Nektek a dolgotok a szurkolás és nem a csapat összeállítása. Persze lehet szídni a döntéseket, de azért jó lenne, ha tisztában lenne mindenki a helyével.
A szurkolással egyetértünk, hiszen most is az van, ami annak idején sokszor: hogy szakadjon le a lábunk, ha ide még egyszer kijövünk! Aztán újra reménykedtünk és újra ott voltunk. De kedves Oldfradis, ugye Te sem vagy elájulva a rengeteg középszerű némettől és osztráktól? Nekem nagyon szimpatikus az Athletic Bilbao filozófiája: náluk csak baszkok játszhatnak. Én is jobban tudnám szeretni Kundrákékat, mint mondjuk a „remekül fejlődő” Trinkset és társait, akiknek már az idehozatalás is tévedésnek éreztem. Szóval semmi nyúl, csak együtt szurkolunk, hogy összeálljon végre ismét egy jó FRADI!
Tisztában vagyunk a helyünkkel, de véleményünk azért még lehet. Mindig is volt és lesz is. Még akkor is, ha elgurul a gyógyszerünk. Nekem nem nehéz, van belőle jó néhány, néha szeretném is, ha néhány elgurulna. 🙂
Ha követted eddig a Tempó Fradi! oldalt, akkor láthattad, hogy itt több az aggódás és a megfontolt vélemény, mint a sárdobálás.
És hol tetszett ennek az ellenkezőjét látni? Mert a maga logikája alapján pont az utolsó mondata ellentmondás: aki a döntéseket szidja, annak elgurult a gyógyszere és nincs tisztában a helyével. Én meg közben álmomban két macska voltam és játszottam egymással.
Ne fáradj ennyit az udvariaskodással! Ennyi is elég lett volna: „Adót befizet! Bérletet megvesz! Pofát befog! Mi meg majd Andorra alsó alá szakvezetjük a sportágat.”
Igaza van, kedves Úr et.! Tudomásul vettük, hogy hol a helyünk … ahol TI (Isten kegyelméből) kijelöltétek … szurkolónak pl. a pályán kívül … és van egy honlap, ahova csupa jó szándékú, 1000 éve a Fradinak, a Fradiért (nem a Fradiból!!!) élő szurkoló jár ide, ahogy lalolib írta, ide a Fradiért aggódó, a Fradit féltő és szerető emberek járnak … dee ,most megjelent Bástya et., aki majd rendet tesz! Hogy képzeljük mi, hogy mindenféle dilettáns itt -felhatalmazás nélkül(!), írásbeli engedély nélkül (!)- véleményt nyilvánít! Hát hol vagyunk, kuplerájban? Úgy látom az „oldfradis” fedőnevű et. mostanában sokat járt tanulmányúton Észak-Koreában! Legalább annyi haszonnal, mint ifj. OP Brazíliában … Igenis, Bástya et.! Megértettem! Nekünk kuss, a vezetőség pedig éjjel-nappal dolgozik, mert a javunkat akarja … akár adjuk, akár nem … Kedves ástya et.! Az még hagyján, hogy szurkolók nélkül is van csapat! Számos példát lehetne felhozni a MAI magyar futball-valóság Show-ból … De Önöknek kellene egy szintet lépni! Képzelje, ha még csapat sem lenne! Na, erre figyelne fel a világ! Nemcsak szurkolók, és pálya nem, lenne, hanem még csapat sem! (Minek annyi embert fizetni!) Az Önök grémiuma hétfőnként összeülne, és hosszas tanácskozás (és sok-sok elfogyasztott pogácsa) után kihirdetné a hétvégi mérkőzések eredményét! A világ legtakarékosabb bajnoksága lenne a magyar! nem kopna a fű, nem buszozna a vendégcsapat, nem kellene bírót, jegyszedőt, rendezőt fizetni … „oldfradis” és néhány hasonszőrű hétről hétre közzétenné az eredményeket, esetleg a lottósorsolással egybekötve … a világ legolcsóbb bajnoksága lenne … ha „oldfradis” és társai megvalósítják, kapok rá egy közgazadasági Nobel-díjat???
PS.: Olyan szó, hogy „fradis”, nincs, csak az „ellenség” nyelvezetében! Egy Fradista mindig FRADISTÁNAK hívja magát, sosem Fradisnak … na, oldfradis már itt lebukott, mint a Gestapo-ügynök new Yorkban, amikor Martinit rendelt …
Doll CSAK a vezetőségé … más nem is érdekli, csak a pénztárgép … szurkolók? Fradizmus? Uggyan már! épp eleget játszott a DDR leggyűlöltebb csapatában ahhoz, hogy tojjon az ilyenekre …
Miért is jut eszembe a sok évtizeddel ezelőtti anekdota, amikor (ha jól emlékszem, Lakat Tanár Urat, de lehet, hogy tévedek) megkérdezték, hogy melyik a csapat leggyengébb pontja? Mire szemrebbenés nélkül: A vezetőség!!!
Ritkán kellett a stream-en keresztül követnem egy derbit(ha nem kinn szurkoltam, akkor adta a TV…) most azonban ezt sem bántam. Nagyon apró szépségtapasz ez a rettenetesen gyenge idényre és még a kupadöntő előtt(ahol csak a hazai pálya előnye ad nekünk némi esélyt) sem érzem azt az izgalmat, mint évek óta a hasonló szituációkban…
Arról nem is beszélve, hogy Böde Dani távozása újabb hatalmas űrt kreálna fradista szívemben, mert Gerával ketten jelentették nekem az utóbbi években az FTC mentalitást.
Amennyiben Ők távoznak nem látom szépnek a jövőt a zöld-fehér horizonton..
Lalolibnak én is köszönöm az éves helytállást, a remek, szívbe markoló cikkeket és stabilan jó egészséget kívánok neki meg sok Fradi győzelmet a jövőben Mindannyiunknak!
Ui.: Kiesett az MTK, kaján az örömöm Trógerléék miatt, de , ha belegondolok, inkább 3 örökrangadó, mint 3 Kövesd elleni szürkeség…Ez van
Kedves lalolib, köszönjük Neked az egészt szezont. De sajnos csakis Neked, mert akiknek kellene, nem tartozhatunk köszönettel.
Megint nagyon szép lett az írá, főleg a lezárása. Csak pesszimizmusom nem tud oszlani, sehogy se: jövőre, veletek, ugyanitt – az elejét és a végét még tudom értelmezni, a közepét… Az eddigi tapasztalatok és a szóbeszédek fényében: inkább nem is akarom.
Kedves kispufi,
A pesszimizmusodat én is osztom, hátha most épp az ellenkezője fog bejönni. A szezon elején bajnoki címet vártam, úgy gondoltam a Vidivel futunk majd érte – csalódás lett a vége. Most túl sokat nem várok a következő szezontól…talán kellemesen fogunk csalódni, bár az idő rövidsége és a csapatban várható változások miatt a kételyek erősebbek.
A vége közepe, a „veletek”, azok mi vagyunk, Fradisták. Akik nem érdekből, nem közkívánatra és nem státuszszimbólumként szeretjük a zöld-fehér színeket. Lassan mi leszünk a kisebbség, de reményeink szerint azért létezik a Tempó Fradi!, hogy múltunk ápolásával és bemutatásával megtartsuk azt, ami lassan elveszettnek látszik.
Szokásom ellenére nem vagyok most túl optimista – bár minden előfordulhat. Ám úgy vagyok a Fradival, mint vallásos ember a hitével: lehet szegény vagy gazdag az eklézsia, lehet jó vagy rossz a pap – akkor is oda tartozom…
Csak – mint lalolib is írta – egyre kevesebben vagyunk ilyenek.
Kedves Laci és Imre bátyám, a „veletek” címszó alatt természetesen nem rátok/Önökre gondoltam a kérdőjeleimmel, hanem mindazokra, akikben testet kellene öltei rajongásunk vágyának. Mert lassan már csak mi vagyunk tényleg, amitől Fradi a Fradi, és mindez önmagában nagyon kevésnek kezd tűnni. Alkotóelemenként hullik darabokra három E minden összetevője. Dani távozása lenne a következő lépés, és ha rémálomfalvára, annál inkább.
Tisztelt YSE on
Ezt gyönyörûen megìrta.
A zöld-fehér sas néha Phönix (fenix)-madí r is.
Kell neki, hogy a Fradi-szìv szénné égesse, hogy ujjí születhessen a hamubòl és megtalí lja megint az ùtjí t az egek felé.
Bí rmilyen komor és sötét is a mùlt. A zöld-fehér madí r-nak a nyomasztò Jelen nem akadí ly, hanem eszköz, hogy ùjjí szülessen.
Az ùj szezont is ìgy lí tom.
Sajní lom az MTK-t. Az „örökrangadò” akí rhogy is vesszük, nem az FTC-Dòzsa, hanem az FTC-MTK meccs.