Feljegyzések a fotelból – Zöld-fehér FOCI-SULI

Vajon most mivel is kezdjem? Legyen 11/11, utalva a zsinórban begyűjtött 11 derbi győzelmünkre? Ehhez a sorozathoz tartozik, hogy az 1926-ban bevezetett profi labdarúgás óta a leghosszabb győzelmi széria, ennél csak a hőskorban kalapáltuk el többször futószalagon a lilákat. Anno a török hadvezérek kaptak selyem zsinórt egy kapitális nagy vereség után, holnap talán a lilák edzőjéhez fog érkezni a posta? Jöhet egy újabb „képlet”: 5/5, mely a 2022/23-s bajnokság eddigi győzelmeit jelzi úgy, hogy 2 elmaradt mérkőzésünk ellenére vezetjük a tabellát, 15-1-s gólkülönbséggel. Jó szívvel és széles mosollyal az arcunkon idézhetünk egy régi mondást is – egy apró módosítással -, miszerint kölcsön torta visszajár, bár az a torta már régen megposhadt. Ezzel kapcsolatban említhetünk egy újságot is, de arról azt a titkosszolgálati jelentést kaptuk a Megyeri úti csárdából, hogy a iratmegsemmisítő masinát már az első félidő végén üzembe helyezték. Azon meg egy kicsit csak somolyogni lehet, hogy a néhány nappal ezelőtt bemutatott új lila mezt (mely még ízléses is lenne, csak hát az a lila szín) nem kell a mosodába küldeni, hiszen a mérkőzés végén a „kissé” csalódott szurkolók rendőri biztosítás közepette vetették le a játékosaikról. Tortának, újságnak, múltnak, címernek, meznek – annyi mint a befőttnek. Sőt, azt hallani, hogy a Megyei úti csárda is úgy járt, mint a Bakterház, mely eleve elég labilis talajra épült, hiszen most 6 gombóc is elég volt ahhoz, hogy összedőljön, mint egy kártyavár. Nem Bendegúz áldásos tevékenysége és a Bakter-Patás-Csámpás Rozi hármas bénasága (bár őket belehetne azonosítani lila-fehér mezt viselő játékosokra) okozta az összeomlást, hanem zöld-fehér FOCI-SULI, csupa-csupa nagybetűvel.

Talán egy kicsit túlságosan is pikírtre sikeredett a bevezető, de egy ilyen derbi után még sem lehetek mélabús. Ráadásul eljátszhattam volna egy macska-egér társasjátékot is, de állatbarátként nem akartam egy „gyilkos” párharccal évelődni, ráadásul létezik egy Tom/Jerry kettős is, akik fordítva „játszanak”, ezért egy pillanatra sem szerettem volna elhitetni a lilákkal, hogy lehettek volna Jerry-k is. Mert arra egyetlen pillanatig sem volt esélyük. Valójában a 11/11 szériában is nagyítóval kéne keresgélni a Dózsa esélyeket. Vasárnap este meg annak valószínűsége, hogy esetleg pontot szereznek, az zéró, nulla. Annak ellenére sem, hogy voltak lehetőségeik, szegény Tallo első reggeli útja a körzeti szemészhez fog vezetni, a legerősebb szemüveget kell kérnie, abban talán meglátja majd az ellenfél kapuját.

Nekünk nem voltak ilyen gondjaink, hatot rámoltunk be a liláknak. Parádés hatos! Zachariassen indította a verklit, Wingo remek elfutása és beadása után úgy zárta ki a védőt, hogy az még véletlenül se tudjon a labdához érni. 10. perc és máris vezetünk. Akkor még azt gondoltam, hogy lekopírozzuk a Vasas elleni meccsünket, visszaveszünk és rutinból lehozzuk a hátralévő 80 percet. Nem így történt. 15 percre rá jött „Csámpás Rozi” (nem Pécsi Ildikó alakításában), alias Kuusk nevű hátvéd, aki egy neki kigurított labdával úgy összekeverte a saját lábait, hogy azt a mérkőzés végéig nem tudta kibogozni. Traoré meg köszönte szépen, kihámozta a hátvéd lábai közül a labdát, majd passz középre Bolinak, aki annyira egyedül táborozott a kapu előtt, hogy azon gondolkozott, vajon jobbal, vagy ballal lője be a másodikat, esetleg csináljon-e egy szelfit az újabb Dózsa elleni góljáról. Franck eleve derbi specialista, ha jól számoltam, ez a negyedik gólja (vagy talán az ötödik?), ebből három döntőnek is bizonyult.

Néhány perc múlt Traoré is úgy gondolta, gólpassz után már neki is jár egy „gombóc”, de nem kukoricás, Adama „atommaggal” szokott tölteni. Civic határozott labdaszerzése után tett néhány lépést, majd 15-ről a jobb felső sarokból mindegyik ott tanyázó újpesti pókot kifüstölt. Ezzel a torta és az újságok után, a nyolclábúak is eltűntek a negyedik kerületből. Meg az esélyük is arra, hogy pontot szerezzenek. A biztonság kedvéért a félidő végén meg lett a negyedik is, ehhez persze kellett a dózsás védő magánakciója, a labda helyett Zachariassen lábát találta el, úgy látszik nagy forgalom lesz holnap a szemészeten. Kedvenc bírónk – aki kivételesen jól vezette a mérkőzést -, ha nem is látta, de hallania kellett volna Kristoffer bokájának csattanását. A VAR legalább látta, amit Boli meg is büntetett. 4-0 a félidőben! A zöld-fehér színek szerelmeseinek egyből az „Őt Nyíl-vesszős” derbi ugrott be, akkor is néggyel vezettünk a félidőben, és bombagól akkor is szaggatta a lilák hálóját (Szenes).

Vajon lesz ötödik, vagy leforgatjuk a Bosszúállók hatodik részét is? Nem kellett csalódnunk. Csercseszov mester folyamatosan küldte pályára az új erőket (nem szeretem a csere szót használni Fradi játékosra), akik ha lehet, még nagyobb intenzitással vetették magukat a játékba. Beállt Gojak is, neki nem kellettek hosszú nappalok és éjszakák ahhoz, hogy átvegye a ritmust. A 70. percben jött is az ötödik nyílvessző a lilák szívébe. Az újpesti védelem megint a helyzet magaslatán tanyázott, a főszereplő újfent Csámpás Rozi lett, aki Auzquinak passzolt, Carlos meg gondolt egy merészet és a 16-ról suhintott egyet, mely pont a vetődő Pajovics előtt pattanva (az a fránya labda is Fradi szurkoló!) suhant el a kapus hasa alatt. Ezután már csak egyetlen kérdés maradt: visszajár-e „kölcsön torta”, egy újabb, még fájdalmasabb nyílvessző kíséretében.

Zárásként, búcsúajándékként, egy varázslatos 90 perc végén egy remekbe szabott tika-taki támadás után Ryan is betalált (neki nagyon hiányzott már a gól), ezzel bevégeztette a lilák sorsát. A rendőrkordon már „vigyázta” a mély apátiába zuhanó lila szurkolókat, némelyikük arcán látható volt, hogy számukra itt a világ vége. Megsemmisülve, megalázva nézhették az örömtáncot lejtő Fradistákat, nekik csak a kókadozó, kitikkadt, megvert sereg maradt, akik bűnbocsájtásért esedezve tébláboltak előttük, de felmentést nem kaptak. A mezeket ugyan levetették a játékosokról, melyek a partvonalon kiterítve elég szomorkás látványt nyújtottak még akkor is, ha azokat lila-fehér színből keverték ki. A múlt mégis csak többet érdemelne, 236 bajnoki derbi, számos felejthetetlen mérkőzéssel és legendás játékossal, de a jelen számunka örömteli, a lilák számára meg sokkoló.

De ez legyen az ő gondjuk, nekünk meg a mai nap a féktelen örömé, de holnaptól már új feladatok, új kihívásokra kell felkészülni.

A vasárnap délután nagybetűs FOCI-SULI azért örökké emlékezetes marad.