Fradi szurkolói ankét Tiszavasváriban

Az októberi Tiszavasvári-FTC Magyar Kupa mérkőzés után szurkolói ankétot tartottak Tiszavasváriban, a Márka eszpresszóban. A Ferencváros részéről Novák Dezső vezetőedző és Havasi Mihály az FTC titkára válaszolt a feltett kérdésekre. Íme néhány kérdés-felelet, amelyet Száraz Attila í­rása nyomán idézünk.

Tamás Géza értékelése után Havasi Mihály nyújtott át ajándékot Kenyeres Sándornak, Tiszavasvári legidősebb Fradi-drukkerjének, aki szí­vében már 87 éve zöld-fehér vér csordogál. Ezt követően a neves fővárosi vendégek szponzoroktól ajándékcsomagokat, ajándéktárgyakat kaptak.

A kötelező tiszteletkörök után a szurkolók következtek… Mindjárt az elején egy kí­méletlen kérdés Novák Dezsőhöz.

– Milyen érzés volt Nyilasi Tibor után leülni a Ferencváros kispadjára?

N. D.: – Nyilasi olyan népszerű az FTC szurkolóinak körében, hogy bárki ült volna le a kispadra rendkí­vül nehéz dolga lett volna. Egy biztos, ha Tibor nem vállalja tovább, akkor kell valaki, aki csinálja. Én nem azért lettem a Ferencváros edzője, mert Nyilasit megfúrtam, hanem azért, mert Nyilasi elment. Pontosan tudtam azt, hogy mit vállalok, hiszen egyszer már ültem a Fradi kispadján. Ennél a csapatnál a népszerűséggel egyenes arányban követelnek. A Ferencvárostól a szurkolói nem fogadnak el más eredményt, csak azt, ha bajnokságot nyernek.

– Nincs-e külföldi kérője Lipcseinek és Lisztesnek? Miért nem játszott a bajnokság elején ez utóbbi?

H. M.: – Jelenleg Lipcsei-ügyben nincs komoly megkeresés. Többen nézegetik őt, de tárgyalni egyelőre nem tárgyalunk senkivel. Régebben egy svájci csapat, a Xamax érdeklődött utána, nagyon sok pénzt í­gértek érte, talán hibáztunk is, amikor nem adtuk el. Lisztesnek van egy komoly ajánlata a Stuttgarttól. Megkezdtük a tárgyalásokat, egyelőre semmi komoly nincs. Úgy tudjuk, hogy vagy ’95 vagy ’96 január elsejétől tartanak rá igényt. Nyilván, az átigazolása attól is függ, hogy miként alakul a játékoskeretünk. Bár, itt azt is figyelembe kell vennünk, hogy Krisztiánnak lejár a szerződése ’96 júniusában, és ha a játékosnak dönteni kell majd a Stuttgart és a mi ajánlatunk között, azt hiszem nem kétséges, hogy miként fog dönteni. Nyilván, a szerződésének lejárta előtt többet kérhetünk érte, és ez nem mindegy.

– Miért nem lépett pályára a bajnokság elején Lisztes? Állí­tólag azért, mert Nyilasi felfedezettje volt…

N. D.: – Ez egy nagy marhaság! Ki az a hülye edző, aki nem játszatja a legjobbját? Minden edzőt az eredmények minősí­tenek. Krisztián azért hagyott ki pár mérkőzést, mert a stuttgarti ajánlat megzavarta egy kicsit a fejét. Azóta már ezeket a dolgokat rendbe tettük, és újra jó úton jár. Már csak nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy igazán jól játsszon.

– Miért van az, hogy Magyarországra olyan külföldi játékosok érkeznek megváltóként, akik hazájukban a második vonalban szerepelnek? Például Christiansen, vagy Neagoe.

N. D.: – Ez a két játékosra nem áll, mert Neagoe az NB I-ben játszott Romániában. A Craiova szí­neiben húsz gólt rúgott, Christiansenről pedig annyit, hogy Portóban ott volt a dán szövetségi kapitány és valószí­nűleg meghí­vja a válogatottba. Sajnos, azt el kell ismerni, hogy van néhány olyan ország, ahol a másodosztályú játékosok jobbak a mieinknél. Azt azért látni kell, hogy azokból az országokból is a legjobbak olyan helyre igazolnak, ahol dollárban fizetik őket. A módosabb külföldi csábí­tókkal mi nem vesszük fel a versenyt. Igyekszünk beépí­teni az ifiktől Lisztest, Zavadszkyt. Azt azonban mindenkinek tudnia kell, a Ferencváros nem ér rá kí­sérletezgetni. Nincs türelmi idő. A szurkolók az edzőt, a vezérkart megölik, ha nem bajnok, hanem csak második. Egyszer elkövettük azt a hibát, hogy csináltunk egy tizennyolcéves csapatot, ezt azóta is visszakapjuk a szurkolóktól.

– Czéh, Gregor és Kecskés meddig marad még a Ferencvárosban?

N. D.: – Egyelőre Kecskés továbbadásáról szó sincs. Meg kellett operálni a térdét, és láberősí­tés közben újra rásérült. Sajnos, Czéh sem teljes értékű játékos. Mind a két fiút most igazoltuk, és meg vagyok arról győződve, hogy ha egészségesek, akkor sokat lendí­thetnek játékukkal a csapaton. Gregor esete teljesen más. Ő oda mehet, ahova akar, de nem kell senkinek. Szerződése van, nem lehet kirúgni. Másrészt viszont amikor olyan sérüléshullám van nálunk, mint most, akkor jó, hogy van kéznél egy Gregor. Egy csapat nem tizenegy emberből áll, hanem húszból.

– Nem sajnálják-e, hogy Wukovics átigazolt az Újpestre? A három új külföldi csatár összesen nem rúgott annyi gólt, mint a Dózsában Wukovics egyedül.

H. M.: – Természetesen nagyon sajnáljuk, hogy elment, mert Ferencváros nevelés, nálunk nőtt föl. Hajthatatlan volt, nem lehetett mit kezdeni vele. Ő elsősorban a közönségre volt megsértődve, akik őt az ötödik perctől „Wukovics csere!” bekiabálásokkal biztatták. Meg aztán olyan feltételeket szabott a klubnak, amiket nem lehetett teljesí­teni. A Ferencváros ma nem tud neki ingyen adni egy lakást Budapesten. Egyébként a Dózsa sem adta meg még mindig neki, csak megí­gérte. Nálunk eddig egyetlen válogatott játékos sem kapott ingyen lakást, mert adni kellene akkor minden válogatottnak, arra pedig már végképp nincs pénzünk.

– Keller Jóska mennyire fér be a mai Ferencvárosba? Úgy érzem, hogy Keller kezd kiégni és nem feltétlenül lenne fontos mindenáron ragaszkodni hozzá, hiszen az ő posztján a Fradi rendelkezik fiatal tehetségekkel.

N. D.: – Keller az idén nagyon kevés mérkőzésen lépett pályára, ráadásul azokon a találkozókon is le kellett cserélni sérülés miatt. Vannak játékosok, akik idő előtt kiégnek, valószí­nűleg ő is ilyen. Éppen a napokban beszélgettünk arról, hogy van nálunk 3-4 olyan labdarúgó, akik állandó húzódással bajlódnak. Ezért szándékunkban van egy orvosi teamet felállí­tani, akik kimondják felettük a végső szót. Képtelenség az, hogy valaki hosszú időn át sérült, majd amikor újra pályára lép akkor rásérül az előző sérülésére és kezdhetjük elölről a gyógyí­tását. Persze egy jó Kellerre szükség lenne, de a mostani állandóan sérülttel nem igazán tudunk mit kezdeni.

– Mennyi a Ferencváros költségvetése?

H. M.: – A tavalyi 149 millió forint volt. A kiadásunk és bevételünk végre egyenlegbe került. Letudtuk a tb. és adóterheinket, valamint már nem tartozunk senkinek egyetlen játékosunkért sem. El kell, hogy mondjam: ebből a 149 millióból kilencvenet befizettünk az államnak. Remélem már nem sokáig bí­rálják el a sportegyesületeket úgy, mint egy termelőegységet. Százezer forint is komoly zavart jelent életünkben, sokszor barátaink segí­tenek ki 2-3000 ezer forinttal. Ha ilyen viszonyok vannak a Ferencvárosnál, akkor elképzelhető, hogy milyen gondok vannak az alsóbb osztályú csapatoknál. Amí­g a gazdaság fel nem lendül, és az igazán reklámozandó áruk elő nem kerülnek, addig a klubok reklámból nem tudnak megfelelően profitálni. A közönségbevétel még nálunk sem számottevő, pedig nekünk van messze a legnagyobb nézőszámunk. A költségvetésünk 5-10%-a van csak a belépőjegyek eladásából. A többi reklámokból és játékoseladásból jön össze. Külföldön a klubok gazdálkodásának alapját jelentik a közönségbevételek és a játékoseladás. Ezt a két tételt követi a reklám. Nálunk pont fordí­tva van. Amikor a három rész egyforma arányban alkotja majd a klubok költségvetését, akkor lesz erő a magyar futballban. Ma Magyarországon nem lehet drága belépőjegyeket árusí­tani. A megemelt belépőjegy árakkal pont azokat zárnánk ki, akik leginkább eljönnek megnézni a mérkőzéseinket.

– Nemrégiben megjelent egy í­rás arról, hogy a Ferencváros költségvetése vetekszik egy német csapatéval. Igaz-e ez a megállapí­tás?

H. M.: – Az a cikk tévesen jelent meg az újságban. Itt volt nálunk az egykori német csillag Netzer, akinek van egy reklám és menedzser irodája és szerette volna átvállalni, megvásárolni a Ferencváros reklámjogait. Amikor elé raktam a reklámszerződéseinket, ő azt mondta, hogy ez nagyságrendileg a Bundesliga első hat csapata után következne Németországban. De ez csak a reklámbevétel. Nyilván, ehhez Németországban még jókora közönségbevétel tartozik, illetve ugyanekkora összeg folyik még be a klubokhoz játékoseladásból.

(Száraz  Attila, 1994. október via Fradi Újság)