Fradi szurkolók a múltból: Patonyi László, a tanár

Megfogalmazódott bennem egy kérdés. Mitől függ, hogy ki, milyen szurkoló lesz? Hiszen elég nagy a Fraditábor, rengeteg szurkolója van, különböző egyéniségekkel, karakterekkel.

Mint rovatom eddigi szurkolói is bizonyí­tják, szí­nesebbnél szí­nesebb egyéniségek fűszerezik a Fradi szurkolóinak népes táborát. Nagymamám szavaival élve, a mezőn ezernyi virág nyí­lik, de mind Isten dicsőségére. Pontosan í­gy van ez szurkolóinkkal is, mindannyian a Fradi dicsőségéért vagyunk, különböző egyéni karakterekkel, azonban mindannyian a Ferencváros palettáját szí­nesí­tjük. Minden Fradi szurkoló elmondhatja, a Fradi én vagyok! Persze, ha ezt egyénekre lebontjuk, akkor csak rész szerinti ismeretre juthatunk, de időnként megéri elveszni a részletekben, mert megismerhetünk értékes embereket, szurkolókat a hétköznapokból is.

Kedves olvasóm is része a Ferencváros népes táborának, tehát ő is tagja és része minden sikerünknek, ne adj’ Isten bánatunknak. A Ferencváros egy család, a család minden előnyével és hátrányával együtt. A család egy bensőséges közösség, mely kitart családtagjai mellett, segí­ti és buzdí­tja tagjait. Egy szoros közösség, melynek megtiszteltetés a tagjának lenni! Mindannyian büszkék vagyunk rá, hogy a Fradicsalád tagjai lehetünk. Az utóbbi napokban könnyű részesének lenni ennek a családnak, de nem mindig volt ez í­gy. Nemrég még az életünkért harcoltunk, nem elsősorban csapatok ellen, hanem szembe kellett szállnunk az elmúlás rideg valóságával. Csak az igazán fanatikus „hí­vők” nem inogtak meg és nem kezdték temetni csapatunkat! A Ferencváros feltámadt, ismét dicső múltját idézi, egyre többen jönnek vissza és buzdí­tják csapatunkat. Szükség van mindenkire, legyünk egyre többen, töltsük meg a lelátókat!

Mégis elgondolkodtat a kérdés, amit í­rásom elején feltettem magamnak. Mitől függ, hogy ki milyen szurkoló lesz? A választ környezetünk adja meg.

Mindannyiunk életében vannak azonos dolgok. Mindannyian megszületünk, fejlődünk, iskolába járunk, majd felnövünk! Mí­g a felnőtt korig eljutunk, addig terelgetnek és irányí­tanak bennünket, ismereteket szerzünk, tanulunk. A legtöbbet természetesen példák után szüleinktől, családunktól tanuljuk, de közvetlenül ezután tanáraink következnek. Számomra egy tantárgy szeretete mindig párhuzamos volt a tanár előadó képességével, karizmájával. Képes voltam megszeretni olyan tantárgyakat, melyeket nem kedveltem, ha taní­tóm megkedveltette velem személyisége által. Szurkolóink a múltból rovatunkban, olvassunk most egy tanárról, ki nem csak a tananyagot adta tovább, hanem zöld-fehér szí­vét is. Tanuljunk mi is tőle, a Fradista tanártól.

– Tibu1 –

FRADI – HíRADÓ 1973. február: