Fradimezben a világ pástjain, avagy Rédli András Világkupa győztes!

Rédli András

Ezen oldal szerkesztői elsősorban a Ferencváros múltjának és szellemiségének méltó feldolgozását tekintik elsődleges feladatuknak, de munkánk során az élet is folyamatosan alakí­tja honlapunk arculatát. Mind saját, mind pedig olvasói ötletek nyitnak meg számunkra új, eddig még fel nem dolgozott területeket, amivel szí­nesebbé és remélhetőleg értékesebbé tehetjük oldalunkat. így születetnek rovatok, vagy kerülnek be új remek í­rások az eddig már meglévők mellé, mint a mérkőzés előtti statisztikák leendő ellenfelünkről, vagy Tibu hitvallása a Fradizmusról, Limpi és kedvence: Páling Zsolt, és hamarosan találkozhattok Zsuzsával, aki a kví­z játék győzteseként fog í­rni élményeiről. Az előbbi felsorolással a teljesség igénye nélkül szerettem volna bemutatni azt a folyamatot, ami elvezetett a nem is olyan régen indí­tott rovatunk – a „SZURKOLÓ”- kettéosztásához. Hiszen eddig csak a szurkoló mondta el, hogy mit gondol a Fradiról, illetve a Fradizmusról, mától pedig mi is elmondjuk, sokkal inkább bemutatjuk szurkolóink közül azokat, akik akár életpályájukkal, akár elért eredményeikkel tovább öregbí­tik a Fradi család szellemiségét: ERKÖLCS, ERŐ, EGYETÉRTÉS.

Ezt az új részt egy olyan fiatalemberrel indí­tjuk, aki ma még ”csak” eredményével ví­vta ki elismerésünket, de ki tudja, hogy sok-sok év múlva az eredmények és a Fradi szeretete mellett egy életpálya állomásairól is beszélhetünk.

Rédli András, Universiade 2007 Bangkok 1.hely

Rédli András, aki mindig Fradimezben a ví­vóruha alatt lép a pástra nemzetközi versenyeken.

03.14.15.45: FTC – Bőcs 4 : 1 .
Egy szurkoló a Fradi B-középből a mérkőzés szünetében 4:1-es vezetésnél, fájó szí­vvel elindulni edzésre. Ritka pillanat ez, hiszen évek óta ott van szeretet csapata hazai és vidéki mérkőzésein is, ha a versenyei megengedik. A szünetben ott hagyni egy remek mérkőzést, az azért más, de egy profi sportoló 14 év kemény munkával a háta mögött tudja, hogy komoly eredményt, csak áldozatok árán lehet elérni.

03.28.15.44: FTC – BKV ELŐRE 1 : 0 . 45. perc: „Ashmore szabadrúgása lepattant a sorfalról, kavarodás után Robetson próbált ráfordulni, lőtt, a labda Shaw elé pattant, aki hat méterről begurí­totta. Vezetünk, az állás 1-0! „
Egy szurkoló, egy Édesapa a III-as szektorban elkezd sms-t í­rni: Shaw most rúgta az első gólt…
03.28.15.44: Heidenheim (Németország) : 1: Rédli András
03.28.15.45: közben csörög a telefon: – a fiad András megnyerte a Világkupát.
03.28.15.46: sms folytatás: …A félidőben egy ide, gratulálunk!

Igen mi Fradisták, egy kicsit olyanok vagyunk mások szemében, mint a kapusok, hiszen egy normális ember sohasem fogja megérteni, ha egy Édesapa ezt í­rja éppen abban a pár percben lett világkupa győztes fiának:
Shaw most rúgta az első gólt… A félidőben egy ide, gratulálunk!
Természetesen a fenti játék a percekkel és az üzenettel sohasem jött volna létre, ha András 26 évvel ezelőtt nem egy sportoló, családba születik, ahogy mondani szokták, az anyatejjel szí­vta magába a Fradizmust, és a sport szeretetét. 12 éves korától a három E betű szellemében készült, hogy egyszer elérje célját és túlszárnyalja a papa magyar bajnoki cí­mét, akinek a nyolcvanas évek elején az ünneplés pillanatában még nem is juthatott eszébe, hogy fia, sokkal messzebbre jut, mint ő. Ami a papának itthon sikerült, az fiának az Universiáde-n .

Sokan legyintenének a hí­r hallatán: Rédli András nyerte meg a világ legrangosabb párbajtőr-világkupáját, a heidenheimi viadalt. … Az elődöntőben Boczkó Gábort győzte le 15:13-ra, a fináléban a német Jörg Fiedlert 9:8-ra, ahol András 6:8-ról fordí­tott, és 8:8-nál a németek üdvöskéje volt a kedvezményezett.

A döntő tus (Rédli gugol)

Kérem ne tegyék! Egy a magyarok részéről sikeres olimpiai sportágban született ez a nagyszerű eredmény, egy olyan német tradicionális ví­vó központban, ahol 1500 (teltház) néző előtt zajlottak a döntő csörtéi. András szavai a győzelem után rávilágí­tanak valamire, ami ma nagyon hiányzik a magyar sportból. Az értékek megőrzése és a hagyományok ápolása:
„Madarat lehetne velem fogatni. Bekerültem a halhatatlanok közé, hiszen Heidenheimben 1953 óta emléktábla őrzi azok nevét, akik megnyerik a világkupát. Amikor egy év múlva visszatérünk, már az én nevem is ott lesz.” (és ott marad örökre)

Rédli András és Boczkó Gábor (középen)

Most egy olyan állomáshoz érkeztél, ami csak kevés sportolónak adatik meg, Világkupát nyertél, de tudod ez csak egy állomás. Hiába indulunk el valahová, és látunk út közben sok szép állomást, ha a végállomáson mi már nem vagyunk a vonaton, az egész utat előröl kell kezdeni négy évente, újra meg újra!

London 2012