Fradista anekdoták: Csikós Gyula
Nagy meglepetést keltett, hogy 1937. szeptember 19-én a Hungária úton, a diadalmas, 8:3-ra végződött csehszlovákok elleni mérkőzésen Csikós Gyula, a Phőbus portása védte a válogatott kapuját. Ez volt Csikós első beválogatása.
Amikor két nappal a mérkőzés előtt tudomására jutott, hogy ő áll majd a kapuban, állítólag odament a szövetségi kapitányhoz és csendesen azt mondta neki:
Kapitány úr, tessék írást adni arról, hogy válogatott vagyok. Mire Dietz:
— Miért?
— Otthon nem fogják elhinni… Verba volánt, scripta manent…
* * *
A fantasztikus győzelem értékét növelte, hogy az ellenfél hálóját a legendás hírű ,,csodakapus”, Planicka őrizte, előtte pedig a csehszlovák futball történetének talán legjobb hátvédpárja, a Burger, Ctyroky kettős futballozott. Maguk a magyar játékosok is úgy vélték hogy „ennek a védelemnek nehéz lesz gólt lőni”.”
Aztán eljött a mérkőzés és Sárosi hét góljával, no meg Zsengellérével szétzúzták a magyar csatárok az ,,élő falat”.
Ekkor alakult ki a magyar válogatott „agytrösztje”, a Cseh—Sárosi— Zsengellér belsőhármas, amely még nagyon sok örömet szerzett a szurkolóknak.
Csikós viszont — a siker ellenére — nem debütált meggyőzően, úgyhogy legközelebb csak 1940 tavaszán Svájc ellen állította be újra az akkori szövetségi kapitány. Érdekes, hogy Csikós védett a magyar futballsport egyik legnagyobb kudarcát jelentő mérkőzésén is, 1941 tavaszán Kölnben, amikor a válogatott 7:0-ra kikapott a németektől… (Ezt követően ismét csak sokára, a felszabadulás után állították be a kapuba.)
De visszatérve a csehszlovákok elleni 1937-es, szeptember 19-i mérkőzésre: egy hónappal később, október 17-én Csikós csapata, a Phőbus a Hungáriával játszott bajnoki meccset, és a kapus fantasztikus formában védett. A Nemzeti Sport tudósítója szerint „nagyon is megmutatta »beton-kapus« mivoltát”.
Egy hungarista szurkoló türelmetlenül kiáltotta oda neki:
— Csikós! Védj válogatott formában!
(Phőbus—Hungária 2:2.)
O tempóra! O móres!
Góllövőmellény
Furcsa kis gól volt, az már szentigaz. Csikós Gyula, a Ferencváros kapusa és Palatínus Károly, a Törekvés centere rajtolt az előrevágott labdára. A zöldfehérek válogatott hálógondnoka egészséges rúgással próbálta a mezőnybe továbbítani a bőrt, de pontosan mellbe találta a hatalmas termetű Palát, akinek , “brusztjáról” az üresen maradt Fradi-kapuba pattant a labda.
Malőr. Mit lehet tenni? A ferencvárosiak az égre néztek és halk káromkodást mormoltak a bajszuk alatt, a kőbányaiak pedig ünnepelték az ajándékgólt.
— Ezt a pechet — így egy fradista —, Gyula kirúgásnak szánta…
— Az nem fontos — vágta rá egy kőbányai —, az a fontos, hogy Palatínus gólnak szánta.
— A legfontosabb, hogy Pala megtalálta a góllövő mellényét — zárta le a vitát egy másik Töri-drukker.
Az amcsik és a foci
Kolozsvárról hazafelé tartott a Ferencváros együttese a frissiben elnyert Magyar Kupával. Nyílt pályán légitámadás érte a szerelvényt. Az utasok viharsebesen kiugráltak a kocsikból és irány a kukoricás.
„Rendezett visszavonulásról” az adott esetben nem lehetett beszélni, futott, ki merre látott. A hatalmas pánik közepette Csikós Gyula, a válogatott kapus egy ménkű nagy csomagot vonszolva csörtetett be a kukoricásba.
— Megőrültél, Gyuszi! — rivalltak rá többen. — Ilyen felfordulásban a poggyászoddal vacakolsz?
— Ugyan már — lihegett Csikós hason fekve. — A csomagban van a kupa. Ezek az amcsi pilóták nem tisztelik a focit. Mit lehessen tudni, még szétbombázzák a szép trófeát…
-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-
Vélemény, hozzászólás?