Fradista anekdoták: Mátrai Sándor
Mátrai Sándor
Szidjad a nénikéjét!
Puskás Öcsi páratlan bal lábáról, bombaként robbanó beköpéseiről, aranyszívéről, de szabadszájúságáról is köteteket írtak össze. A világ leghíresebb őrnagya — még barátságos eszmecsere közben is — olyan magától értetődő természetességgel használta a szódáskocsis szleng bizonyos kitételeit, mint más közönséges halandó a névelőket, vagy a kötőszavakat.
A magyar válogatott Mátrai Sándor nevű újonca szégyenkezve, megalázva tűrte Puskás korbácscsapással felérő nyelvelését. Igaz, a jugoszlávok gólját a zöldfülű jobbhátvéd lámpalázassága készítette elő, de azért mégiscsak botrány, hogy a Sváb percenként felemlegesse Mátrai „paraszt, k… a nénikéjét”.
Mátrai végül Bozsikhoz fordult segedelemért. Cucu drasztikusan leegyszerűsítette a dolgot:
— Szidjad te is a nénikéjét…
A Puskásra félistenként felnéző pályakezdő hosszú perceken át gyűjtötte a bátorságot, s amikor Puskás fölé lőtt, odaüvöltötte.
— Öcsi, a rosseb a sváb, k… a nénikédbe…
És várta a világvégét, de legalább azt, hogy Puskás beletapossa a fűbe. Öcsi arca azonban felderült és elégedetten mutatott Mátraira:
— Ebből a hosszú marhából még lesz futballista…
Elég egy csavargó
Fekete Pál, a Népsport felejthetetlen szakírója Mátrait interjúvolta a Fradi-pályán, egy edzés után. A válogatott jobbhátvéd ötéves csemetéje a közelben labdázott. Pali bácsi az ifjabb Mátraihoz fordult:
— Szóval, te is Sándor vagy és ugye te is focista akarsz lenni?
— Dehogy akarok — tiltakozott a kicsi.
— Ugyan már, miért nem?
A mama mindig mondogatja, hogy egy családban elég egy csavargó…
A nem létező bizsu
Az 1964-es EB-döntőre Madridba érkezett válogatottjaink sietve az Espanol-stadionba taxiztak. Még jókor, hiszen az Oviedo elleni kiesési rangadón Kubala László is a pályán tüsténkedett. Nos, amit legjobbjaink addig nem tudtak a játék apró csízióiból, azt ott megtanulhatták Kuksitól.
Kubaláék, mármint az Espanol 3: 1-re vezetett, de az oviedóiak vitézül szorongattak. Kuksi, aki csehszlovák, magyar és spanyol labdarúgóként is a válogatottságig vitte, minden játékhelyzetre tudott egy trükköt. Gáncsolták, a földre zuhant. Nem, nem kezdett fetrengetni, ez Kubalától színvonal alatti megoldás. A nyakához kapott és lázasan keresgélni kezdett a fűben. Társai íziben csatlakoztak és egy perc elteltével több ellenfél, sőt a játékvezető is buzgón kutatta a fűbe pottyant titokzatos tárgyat.
— Laci, megtaláltátok végül az aranyláncodat? — érdeklődött Mátrai Sándor a mérkőzés után.
Kubala értetlenül bámult:
— Az aranyláncomat? Életemben nem hordtam ilyen csecsebecsét. Hogy mit keresgéltünk a fűben? Semmit… Kellett már egy kis szünet. Olyan fáradtak voltunk, hogy lépni sem tudtunk…
Ott a bogyó… ?
Ha egy labdarúgó már 37 éves, akkor bizony hol itt fáj, hol ott sajog, nincs hét, hogy ne járna kezelésre. A világhírű jobbhátvédet éppen ideggyulladás gyötörte. Edzője azt hitte, hogy az Öreg szimulál, inkább az üzletével foglalkozna és csakazértis ragaszkodott a játékához. Egy huszadrangú hétközi edzőmeccsen, egy gyengécske klub tartalékcsapata ellen.
A veterán jobbhátvéd mit tehetett, beállt, játszott, s közben a fájdalomtól az északi félteke összes csillagát látta — fényes nappal. Hát még amikor szélsője, egy nála 15 évvel fiatalabb, nyegle suhanc telibe találta fájós lábát:
— Öcsi! Ott a bogyó, vidd a francba, ne engem rugdoss!
— Vén marha! Miért nem hagyod már abba?
— Azért nem, kis szaros, mert amíg ilyen kutya balszélsők rohangálnak a pályákon, 80 éves koromig válogatott lehetek…
Az épületes diskurzus szereplői közül csak a jobbhátvédet ismerjük. Mátrai Sándor. A nevenincs szélsőt viszont rég elnyelte a feledés köde.
Nem lehet baj
A hatvanas évek vége felé széles körben terjengett a pletyka, hogy Albert Flórián és Mátrai Sándor között magánháború dúl. Ezt a későbbiekben — amikor már nyugodt szívvel bevallhatták volna — mindketten határozottan tagadták. Mi viszont annak idején abban a hiszemben éltünk, hogy a Fradi két sztárja között kibékíthetetlen az ellentét.
A zöld-fehérek egyik repülőútja előtt a Ferihegyen jegyezték fel az alábbi párbeszédet.
— Ha Mátrai és a Flóri együtt szállnak fel, én is nyugodtan elrepülnék…
— Nem értem. Így nem történhet baj?
— Komolyabb baj semmiképpen. Ők ketten közös sírba nem kerülhetnek!
Elismerés
Bukovi Márton éppen az FTC szaktanácsadói minőségében dühöngött a kispadon egy roppant vérszegény edzőmérkőzés közben. Mátrai kérte, hadd menjen előre csatárnak. Bukovi rábólintott. A csatárból lett hátvéd köszönte a lehetőséget, előrenyargalt és első labdaérintésből bebombázta a győztes gólt.
Meccs után Marci bácsi elmélyülten pocskondiázta a csatárokat, majd hirtelen váltással öt percen át az egekig magasztalta a villámlábú jobbhátvédet. Így fejezte be hegyibeszédét.
— Tessék példát venni Mátrairól…
A jobbhátvéd — érthetően — dagadozott a büszkeségtől és peckesen sétálgatott fel s alá. Bukovi hirtelen mellé lépett, és szomorúan így szólt.
— Sanyi fiam, te sem vagy Di Stéfano…
-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-
Vélemény, hozzászólás?