Fradista anekdoták: Sárosi III. Béla
Hogy Doktor Gyurka, egészen pontosan Sárosi György milyen kaliberű labdarúgó lehetett, azt minden ékes szavú méltatásnál jobban bizonyítja Vittorio Pozzo őszinte kétségbeesésben fogant megjegyzése.
Genovában vendégszerepelt nemzeti tizenegyünk 1940 decemberében. Sárosi I György dr. már Európa-szerte ismert nemzetközi klasszis volt, Béla öccse viszont akkor lett válogatott. Pozzo, a kétszeres világbajnok olasz válogatott atyamestere természetesen már az első edzésen alaposan szemrevételezte csapatunkat. Éppen a játékosnévsort vizsgálgatta, amikor Sárosi III-hoz érkezve az ősz mágus felhördült:
— Szentséges szűzanya, a sírba visznek ezek a magyarok! Még egy Sárosi? Hát nem volt nekem elég a Doktor Gyurka?
A jól értesült szurkoló
Sárosi III ragyogóan játszott az 5:0-ra végződött Ferencváros—Bocskai bajnoki labdarúgó-mérkőzésen. A csatárok kitettek magukért, mindegyikük rúgott egy-egy gólt.
De nem lehetett panasz a védőkre sem.
Sárosi III már az első félidőben kitűnt.
— Remek! — kiáltotta fel egy szurkoló a szünetben. — Milyen jól játszik.
— Kell is neki — felelte a szomszédja. — A bátyja már be akarta perelni hitelrontásért…
Zsiráf az alagútban
Komolyabb meccsek előtt Sárosi III Bélának rendre szerfelett komolytalan gondolatai támadtak. Lámpalázas társait olyan kérdésekkel gyötörte, hogy többször is kilátásba helyezték neki az akkoriban még „lehúzásnak” nevezett „lesimázást”.
A „kis” Sárosi egyik emlékezetes dilemmája így hangzott: a százlábú mamának vajon hány pár fuszeklit kell vásárolnia, ha történetesen 100 kicsinye született?
Egy svájci mérkőzés előtt az öltözőben Béla újfent vitte a szót, sziporkázott:
— Gyerekek, szerintetek hogyan szállítják a zsiráfot Svájcban, ahol egymást érik az alagutak?
Válasz helyett gyilkos pillantásokat kapott, így maga hüvelyezgette ki a gondolatot.
– A zsiráf ugye nem állhat a tehervonat platóján, mert túl magas. Már az alagút bejáratánál szétloccsanna a feje. Le kell fektetni! Jó, jó, de a zsiráf nem fekszik le csak úgy ukmukkfukk. Rém makacs állat. Egyetlen megoldás van: az alagút előtt kiugrik, felfut a hegytetőre, át a másik oldalra, levágtat a kaptatón és zsupsz, beugrik az alagútból kibújó vonatba.
Íme, egy országos fontosságú, gyötrő probléma kristálytiszta logikájú levezetése. Fontos ám az ilyen egy sorsdöntő válogatott találkozó előtt…
-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-
Vélemény, hozzászólás?