Gulyás Géza
Hosszú pályafutását 1945-ben, a Goldbergerben kezdte, majd a Bp. Dózsa kapujába invitálták. 1952-ben a Megyeri úton védett, majd az 1953-as év nagy változást hozott az életébe. Hívták és jött az Üllői útra. Mint az újpestiek első számú kapusa… Hogy mit kapott az átigazolásért?
– Egy öltöny ruhát kaptam, meg egy sportállást. Reggel hét órakor a Vágóhídon munkába kellett állni. És hogy mit kaptam még? Mindennél többet, amit labdarúgó kaphat. Megismertem a Fradi-szellemet, a Fradi-szívet. Rudast, Kispétert, Dalnokit, Dékányt és a többi csodálatos sportembert. Beutaztam velük a fél világot. Köszönöm a sorsnak azt a hét évet. Még akkor is, ha ekkor éveken át a Fradit Kinizsinek nevezték. A nagyválogatottság sajnos nem sikerült. Tizenhét esetben védtem a B-válogatott hálóját. De azért – egyetlen fradistaként – kijutottam az 1954-es VB-re is! Mint harmadik kapus. Nem védhettem. Grosics akkor a világ egyik legjobbja volt. De a mérkőzések érdekessége mellett egy nagy élménnyel lettem gazdagabb. A rádió szpíkere, Szepesi György megkért, legyek a mitfárere. Én futottam hírekért az öltözőbe, a bírókhoz, mindenhová. Akkor tapasztaltam, hogy milyen csodálatosan közvetít Szepesi Gyuri. A lelkét adta a közvetítésbe. Szent őrületben hajtotta a pálya szélén a fiúkat. Valóban ő volt a tizenkettedik játékos.
Visszatérve pályafutásomra, a legnagyobb Fradi meccsem a Népstadionban volt. Puskás Öcsiék félidőben már 4-1-re vezettek ellenünk. De nem adtuk fel még a Honvéd aranycsapata ellen sem! Jött Borsos Miki, aki megforgatta Lórántot. Hármat vágott be mellette, 4-4! Szepesi őrjöngött a rádióközvetítés alatt. A szünetben eltávozó szomorú szurkolókhoz így fohászkodott:
„- Emberek, jöjjenek vissza! A Népstadionban egy csoda készül!”
A csoda az lett, hogy mindent kivédtem. Szabadrúgást, fejest egy lépésről. Kivédtem a szemüket! Másnap ez állt az újságban:
„A mezőny legjobbja Gulyás Géza volt!”
Gulyás egyébként az első ferencvárosi kapus, aki a Népstadionban védett (1953. augusztus 30. Bp. V. Lobogó – Bp. Kinizsi 2-0) és még arról is nevezetes, hogy az elsők között volt, aki akkoriban napsütésben sapkát tett a fejére… És ezt a fejet 1959-ben szomorúan lehajtani látták, ugyanis elküldték a Fradiból. Ezután a Láng csapatában még öt évig védett …
Az Aranycsapatban
Egy nap azonban váratlan dolog történt. Megint megkeresték egykori csapatától, a Ferencvárostól. Azt mondták: jöjjön vissza védeni az első csapatba! A bajnokság közben a tartalékkapus bevonult, így kellett aki segít, ha Géczi esetleg megsérül. Ismét edzésbe állt, a mérkőzéseken pedig ott ült a kispadon. Géczi Pista ugyanis hétről hétre rendelkezésre állt. Aztán egy edzésen megsérült Ő is. A hét végére sem jött rendbe, és a Honvéd elleni rangadón Gulyás Géza foglalta el a helyét. A 40 éves kapus jól védett! Egy gólt kapott, azt is tizenegyesből. Kocsis 20 méteres bombáját a levegőben úszva, bravúrral hárította! Óriási sikere volt. A mérkőzés után társai odafutottak hozzá és átölelve gratuláltak a nem mindennapos bravúrhoz.
Gulyás a Honvéd ellen
1971 nyarán aztán végleg elbúcsúzott. Na, nem csak úgy egyszerűen. Az utolsó mérkőzésen az FTC a Dunaújvárost fogadta a Népstadionban. A mérkőzés elég sivár játékot hozott, az utolsó percek azonban felejthetetlenek voltak.
A mérkőzés legszebb jelenete a 88. percben volt, amikor a közönség hatalmas tapssal fogadta a pályára lépő, búcsúzó Gulyás Gézát. A 90. percben a kapura törő Branikovitsot a dunaújvárosi védők felvágták a 16-oson belül. A közönség azt követelte, hogy a büntetőt Gulyás Géza rúgja.
– A 90. percben tizenegyeshez jutottunk. Ott álltak a mesterlövészek: Novák, Szőke, Albert, Branikovits. Látom, integetnek felém. Egyik sem akarja a 11-est lőni…
Szőke Pista ordít: – Öreg! Vánszorogj ide, ha tudsz! Varrd be nekik a 11-est. Ez lesz a búcsúd!
Berúgtam. Könnyeztünk mindannyian. A srácok megtették azt, amit egyszer a vezetők már eltoltak …
Ilyen sem volt még: egy kapus úgy búcsúzott, hogy gólt szerzett csapatának bajnoki mérkőzésen!
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
7 hozzászólás a(z) Gulyás Géza bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Egy kicsit pontosítanék. Kinizsiből a szétrobbantáskor, elvitték a Deákot, Henni Gézát a Újpestbe, és onnan cserébe jött Gulyás. Még a Kocsis Budai kettőst a Honvéd vitte el éd Czibor, hogy ne kelljen katonai alakulathoz mennie így a CSEPEL-be ment (az egy munkás kerület csapata volt nem tudták letiltani az áthelyezését. Én 1951-től a Kinizs kölyök kapusa voltam akkor VIRÁG, Erdős- és az edzőnk fia SZÁGER GYuri sorrendben. 1956-tól nem fociztam tovább. Egy alkalopmmal mint tartalék kapusa is voltam egy barátságos meccsen Gulyásnak.
Géza a Láng – Vasas-ban volt a csapattársam.Szívesen emlékszem vissza azokra az évekre,amikor Ő volt a kapusunk.
Én nem láthattam védeni, a ’71-es búcsúmeccsre halványan emlékszem (mármint a Népsportból – Képes Sportból), de Ő is Fradista lett, mint mindenki, aki megmártózott valaha az Üllői úton. Isten éltesse, még nagyon sok boldog születésnapot kívánok Géza bácsinak.
Nagy élmény volt vele személyesen találkozni a 80. születésnapján. Sokat beszélgettünk, s ő elárulta nekem, hogy ki miatt kellett távoznia a Fradiból…
Isten éltesse sokáig Géza bácsi! Remélem még találkozunk!
Most halt meg … áruld már el, ki miatt, kik miatt? Rendszerek jönnek, mennek, 23 éve nincs Szovjetunió, nincs pártállam, de a magyar sport tele van sötét titkokkal a mai napig … ha tudsz valamit, most már elmondhatod … ha nem, akkor ne mondj semmit!
Engem nagy megtiszteltetés ért, ismertem Géza bácsit személyesen, és a fent említett Borsos Miki bácsit is, ő edzőm volt a Láng Vasasban! Géza bácsi volt a labdarúgó szakosztály elnöke, és övé volt a pályán lévő „gulyás kocsma” ! Nagyon szerettem ott focizni, imádtuk mikor Géza bácsi mesélt a régi meccsekről, élményeiről . Miki bácsi -tol megtanultuk hogyan kell „zoknihoz passzolni ” cselezni,nyerni és a jó csapatszellemet . Géza bácsit én még láttam 55 évesen is vetődni, nyári focisuli volt a pályán, és megmutatta a gyerekeknek, hogy csinálta Ő annak idején. Élmény volt látni az ÖREGET!! Kívánok neki hosszú életet!!! Én soha nem felejtem el míg élek !
Nem érdekelt senkit, hogy honnan jött, de az annál inkább, hogy mit nyújtott. Betlijeit (pl. 1955.VI.5. Dózsa 0:4) hamar elfelejtettük, de azt a bizonyos Honvéd elleni 4:4-et soha. Nem értettük, hogy miért küldték el.
Nagy Bélával hosszan nyomoztunk utána, és a végén (a 20 éves „évfirdulóra”) Béla megtudta: politika nyomásra… És nem ő volt az egyetlen.
Nagyon örültem, hogy 1970/71-ben legalább ő elégtételt kapott.