Hagyjuk már a púdert! – riport Détári Lajossal
Még nem kell csúcsformában lenni – mondta Détári Lajos, a Ferencváros szakmai igazgatója. Az edzőt az új játékosokról, a felkészülés további állomásairól kérdeztük a beleki edzőtábor után.
• Hazajöttek a törökországi edzőtáborból, hogyan értékeli a Fradi januárját?
Azt mondjam, amit gondolok, vagy hazudozzak én is? – kérdezett vissza Détári Lajos, a Ferencváros szakmai igazgatója. – Kezdjem én is nyomni a púderszöveget?
• Mire gondol? Igaz, engem mondjuk érdekelne a púder is…
Olvasom, hogy néhány csapat az edzőtáborban fantasztikusan játszott, nagyszerűen kombinált, ilyen meg olyan, sőt amolyan taktikai variációkat is sikerrel alkalmazott. Na ne már! Szép lenne, ha én is ilyeneket mondanék, el sem hiszem, amikor ilyesmit hallok. Most január van, márciusban kezdődik a tavaszi szezon, nagy baj lenne, ha most lennénk csúcsformában. Azon dolgozunk, hogy akkor legyünk a legjobb állapotban. Legyen erőnlétünk, de legyenek kellően frissek a futballisták. Van erre két hónapunk, és előre megígérhetem, azt tőlem soha nem hallják majd, hogy idény eleji volt a formánk, nem voltunk elég frissek a bajnoki mérkőzésen! Van elég idő, hogy felkészüljünk a tavaszi meccsekre. Érdemben tizennyolc napot dolgoztunk, nem is várható el, hogy szenzációsan menjenek a dolgok. Magamat csapnám be, ha most olyanokat mondanék, hogy úgy passzolgatunk, mint a Barcelona…
• Szóval akkor hasznos volt az edzőtábor?
Hogyne, nagyon jó volt, a hosszú távú futások, az alap-állóképességet fejlesztő, a keringés javítását célzó feladatok után jó volt olyan nagyszerű körülmények között dolgozni, mint amilyenek Törökországban fogadtak, és ezt meg is köszöntük Szűcs Mihálynak. A korábbi Fradi-védő névrokona szervezte nekünk a túrát, jó pályákon edzettünk, játszottunk, kifogástalan hotelben szállásoltak el bennünket. Egy alkalom volt, hogy az eső miatt nem tudtunk a futballpályán gyakorolni, de akkor sem unatkoztunk, a konditeremben dolgoztak a játékosok. Az erőnléti edző, Bali Péter vezetésével a futballisták adatait minden nap számítógépre vittük, így pontos képet kaptunk arról, ki mennyire fárad el, kit lehet jobban, kit kevésbé terhelni – oda akarunk figyelni mindenkire.
• Sokakat érdekel ilyenkor az is, hogy milyenek az új fiúk. Sokan várják, mire lesz képes mondjuk Batik Bence és Busai Attila.
Én is várom. Azt láttam, hogy beilleszkedtek, örömmel fogadta őket a csapat, a srácok mindent megtettek, hogy mielőbb elfogadják őket, ugyanúgy maximális koncentrációval hajtottak végig minden edzést, mint a többiek.
• Nem volt ott az edzőtáborban a huszonegy éves kapuvári Kleizer Csaba -mit kell tudni róla?
Felhívták rá a figyelmem, háromszor edzett velünk, csinált szép dolgokat, nagy tehetség, de korai lenne arról beszélni, hogy befér az első csapat keretébe, vagy egyelőre a második csapatban fejlődhet.
• Ahogy tapasztalom, a drukkereket mindig foglalkoztatja, milyen szerepet kaphatnak régi kedvenceik, a rutinosabb, idősebb játékosok. Mennyire számít rájuk?
Nagyon. Megkértem Balog Zoltánt, Lisztes Krisztiánt és Rósa Dénest, hogy fogják össze a csapatot az öltözőben, a pályán egyaránt. Mondhatom, példa lehet minden fiatalnak, ahogy ők edzenek, ahogy ebben a klubban viselkednek. Az ő feladatuk, hogy a csapat a megbeszélt időpontban együtt legyen, fegyelmezetten dolgozzon a társaság, és nekem fontos, hogy nem volt semmi gondunk ilyesmivel.
• Hallani lehetett olyan véleményeket, hogy – bár a klub anyagi helyzetével a többség tisztában van – a fradisták hiányolják az igazi húzónév megszerzését, egy sztár leigazolását.
Más úton indultunk el, és mondhatom, ez jórészt az én ötletem volt, de egyetértett velem ebben a klubvezetőség. Sikerre éhes fiatalokat akartam a csapatban látni, akik vagy itt nevelkedtek, vagy kimondottan a Fradiban akarják megmutatni magukat. Azt mondom, volt idő, amikor a Ferencvárosban Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán, Magyar István, Szabó Ferenc kapott szerepet, és a szurkolók akkor is fanyalogtak, zöldfülűnek hitték a csapatot, amely aztán Dalnoki Jenő bácsival mégis bajnok lett. Tudom, pontosan tudom, hogy klasszis futballistákat neveztem meg, és a mi srácaink nyilvánvalóan nem tudják azt, amit akkor ők tudtak, de amikor az erősítésen gondolkodtunk, eszembe jutott az a csapat. Ha valaki a teljesítményével kiharcolja, hogy bekerüljön a kezdőbe, akkor engem nem érdekel, hány éves. És ha mindent megtesz a győzelemért, és a szívét adja a klubért, akkor én bízom majd benne, és a szurkoló is megszereti ezt a Fradit.
• Hogyan készülnek a februárra?
A következő lépcsőfok a túra az Egyesült Államokban, négy mérkőzést játszunk, itt már arra törekszem, hogy kialakuljon az a csapat, amely tavasszal is pályára lép. Itt már nem lesz sorcsere, nem negyvenöt percet játszik mindenki, akkor cserélünk, ha bele akarunk nyúlni a csapat játékába. Az is fontos nekünk, hogy mind a négy meccset megnyerjük.
• Nocsak! Amikor a múlt héten a Fradi kikapott az osztrák Admirától öt kettőre, még azt mondta, felkészülés van, ilyenkor nem számít az eredmény…
Az akkor volt, a két hónapos munka első felében tényleg nem számít, de most már frissíteni, gyorsítani kell, három héttel a bajnokság előtt fontos az eredmény, fontos a győzelem.
• Sok interjút adott, lapunknak is, de nem emlékszem, hogy beszélt volna arról, hogyan érzi magát a Fradi edzőjeként. Mit adott önnek ez a klub?
Aki nem élte át, milyen rajongás veszi itt körül az embert, annak nem lehet elmesélni. Nem mondom, korábban is megállítottak az utcán ismeretlenek, de amióta idejöttem, felerősödött a felém áradó szeretet és figyelem. Óriási büszkeség itt dolgozni, naponta érezni, mennyien figyelnek, és milyen sok ember szurkol nekünk és szeretné, ha sikeresek lennénk. Ezért azt mondom, mindenekelőtt hatalmas felelősség ennek a klubnak a munkáját irányítani.
(Somogyi Zsolt, Nemzeti Sport, 2012. január 31.)
Kedves Döme!
Jó lenne, ha tétmérközéseken is kipróbálnád a VARGA Bencét!
Lát a pályán, jól helyezkedik, ha kell gyors, pontos passzai vannak és gólképes!!!
Üdvözlettel SA.