2012.I.31. Ferencváros „B” – Platinense: 0-3

Sima, háromgólos vereséget szenvedett a Ferencváros B-csapata a kedd délutáni edzőmérkőzésen. A harmadik ligás brazil együttes, a Platinense játékosai, képviselői a győzelem ellenére szerények maradtak, mondván, számuk­ra nagy megtiszteltetés volt a leghí­resebb, legeredménye­sebb magyar klub gárdájával játszani.

Ferencváros „B” – Platinense: 0-3 (0-1)
Albert stadion, 200 néző, vezette: Janitz

Ferencváros: Kunsági – Fülöp N., Vattai, Busai, Sváb – Peszmeg, Batik, Kleizer, Gárdos – Illés, Lakatos
kispad: Hermány, Papp M., Nyárasdi, Pölöskei II.

Platinense: Luis – Kaio, Sulivan (Nata), Artur, Guaru – Muricio, Valentim (Elvis), Eder, Juninho – Douglas (Edenilson), Nejo

Gól: Juninho (2), Eder

Korábban arról szóltak a hí­rek, a Ferencváros kedd délután a világhí­rű brazil Santos második csapatával találkozik. Megnéztük a meccset, és kis túlzással azt is mondhatnánk, sem a Ferencváros, sem a Santos nem volt ott …

A dermesztő hideg ellené­re mintegy kétszáz néző to­porgott a lelátón, ám többen meglepve látták, hogy amikor ők a stadionhoz érkeztek, Ba­log Zoltán, Grúz Tamás, Józsi György, Junior, Martin Klein, Oláh Lóránt, Mark Otten, Pölöskey Péter és Rósa Dénes éppen elhagyta a létesí­tményt – az első csapat játékosai Nagy Tamás edző és Bali Pé­ter erőnléti edző vezetésével a Népligetet célozták meg. Az utánpótláscentrumban a rekortánpályán futottak, majd egymás közötti játék szerepelt a programban, brazilok elleni csata nem. Így tehát a Fradi B lépett pályára az új igazolásokkal megerősí­tve.

Néztük tehát az újakat, akik közül a kapus, Kunsági Roland egy szép védés mellett két védhetetlennek tűnő gólt kapott, de a harmadikra aligha lesz büszke – Juninho mintegy harminc méterről rúgta be a labdát a feje felett. A szűrőként ismert Busai Attila középső védőt játszott, Batik Bence középpályást, előbbi keveset hibázott, utóbbi sokat dolgozott, s bemutatkozott a megyei futballból, a Kapuvár­ról Kleizer Csaba is, ám ezút­tal keveset volt játékban.

Apropó, Juninho…

Talán mondani sem kell, ő nem az a Juninho, aki megfor­dult a Middlesbrough-ban, a Celticben, negyvenkilencszer a brazil válogatottban, és nem is az, aki nyolc év alatt száz gólt lőtt a Lyonban, s negyvennégy­szeres válogatott.

Ahogy már megí­rtuk, Juninhóval a soraiban a Sociedade Esportí­va Platinense találko­zott a Fradival, amely koráb­ban Baján 3-0-ra kikapott, a Szigetszentmiklóst pedig 1-0-ra megverte. Egy harmadik ligás klub, első osztályú kapcsolat­tal, a legutóbbi brazil bajnok­ság tí­zenhetedik helyezettje, a korábban a Lothar Matthaus által is edzett Atlétí­co Paranaense fiókcsapata (korábban a klub valóban kapcsolatban állt a Santosszal, később a Fluminensével, de ma már egyikhez sincs köze, az Atlétí­co PR hiva­talos partnere).

Az együttest egy fehérorosz sportvállalkozás a Fradi egyik támogatójával, egy Puebla nevű céggel közösen hozta el Magyarországra, és jobbára tizennyolc-huszonkét éves játé­kosok alkotják. Utazásuk célja a brazil nyárból a magyaror­szági télbe az volt, hogy az NB I-es, NB II-es klubok, edzők, menedzserek élőben lássák a labdarúgókat, s ne DVD-felvételek alapján kelljen eldönteni, használhatók-e vagy sem. A csapatot kí­sérőktől megtudtuk, a költségek (utazás, szállás) körülbelül húszmillió forintot tesznek ki, de a szervezők bí­z­nak benne, hogy valamelyik futballista felkelti valamelyik magyar klub érdeklődését.

Várhidi Péter, a Szigetszent­miklós sportigazgatója egyszer – Szigetszentmiklóson – már tűzközelben látta, és most újra megnézte az együttest.

„Több olyan játékost is lát­tam, akivel érdemes foglalkozni –   mondta a korábbi szövetségi kapitány. – Legalább négyen vannak, akik érdemesek a figye­lemre. „

Ott volt a ferencvárosi edző­meccsen Kovács Zoltán, az Újpest korábbi csatára, aki elmondta, egyik barátja kérte meg, hogy figyelje a brazilokat.

„Nagyon kedvesen köszöntött mindenki az Üllői úton, senki egy rossz szót nem szólt azért, mert lilában játszottam” – mo­solygott az Újpest egykori klub­igazgatója.

A braziloknak láthatóan ide­gen volt a nagy hideg, mégis ők alkalmazkodtak jobban a kö­rülményekhez – a Fradi B-nek csupán egy nagy gólhelyzete akadt sőt a Platinense játé­kosai remekül érzik magukat Magyarországon, áhí­tattal fényképezték a Műjégpályát, amikor a Városligetben sétál­tak, hisz odahaza nem látnak ilyet.

Voltak kellemetlenebb él­ményeik is. A második félidő­ben pályára lépő, Nata néven szereplő játékos nem ezzel az alakulattal érkezett Budapest­re, hanem egy fővárosi klub­bal tárgyalt, de mire ideért, negyedannyi fizetést ajánlot­tak neki, mint e-mailben, í­gy őt is és az olasz menedzsereit is igencsak meglepte a magyar futballvalóság. Nata a meghi­úsult tárgyalás után az egyik budapesti bevásárlóközpont­ban futott össze a brazilokkal, akik bevették a csapatukba a Fradi ellen – ha megmoso­lyogtató is a sztori, azt tegyük hozzá, hogy a beugró védőt a magyarok egyszer sem tudták átjátszani.

„Szükség van az ilyen mér­kőzésekre – mondta Détári Lajos, a Ferencváros szak­mai igazgatója a mérkőzés végén. – Láttuk, hogy a fiatal játékosoknak miben kell fej­lődniük, ezért mindenképpen hasznos volt ez a felkészülési találkozó. Az első csapat já­tékosainak más programot terveztünk, nekik most nem edzőmeccsre volt szükségük, ezért nem ők léptek pályára. Az új fiúk? Mentek, hajtottak becsülettel, tudom, lesz ez még sokkal jobb is.”

(A Nemzeti Sport és Ferencváros hivatalos honlapja alapján)