Hetedhat országon keresztül (8.)

dr. Lakat Károly

Karácsony Guatemalában

Újabb sátorverés: Tegucigalpa. A repülőtéren Blériot-kori gépek, „tornacipős” fogadó bizottság, szegénység a köbön. Még a TONCONTIN nevű repülőtértől a Hotel PRADO-ig érünk, utunk a „villanegyeden” halad keresztül: mindenütt csupa „VILLA-NEGRA” áll …

Szomorú est köszönt ránk: az első eset, hogy egyetlen hazánkfia sem keres bennünket — francia kí­sérőnk kaján örömére. Vigasztalást a rádió teljes 1 órás (!) adása nyújt: dicsérve a magyar „csodacsapatot” és kérve a közönséget a mérkőzés megtekintésére.

Még szomorúbb a reggel: december 24. Nálunk ilyenkor …

Itt, Hondurasban,

a „banánország”-ban vigasztalanul esik az eső, szobám ablakából a „TABÁN” látszik. Gólyalábakon nyomorúságos viskók: ha a szomszéd gonosz, egyszerűen elfűrészeli a házat tartó faoszlopot …

Eső ide, eső oda (később eláll, kitisztul) ide tényleg egy életben egyszer jut el az ember: félóra séta a „városban”. Ez két utcát és a főteret jelenti. Karácsonyi hangulat itt nincs, sok a részeg, a koldus. Pöttömnyi gyerekek cipőpucoló felszereléssel kóborolnak, lottót, Coca-Colát árulnak és csupa játékból durranóporral szórják tele a járdát. Csuda idegmegnyugtató érzés, mikor az ember egy ilyen „aknamezőn” végigsétál!

A karácsonyi ünnep miatt délelőtt van a mérkőzés: mire a Catedral két harangtornya elüti a delet, már a pályán vagyunk. Salgótarjáni fekvésű a pálya, fennsí­k, körül domboldal, nyitott oldalát a MONUMENTIA la PAZ, a béke szépen megkomponált szoborcsoportozatból álló emlékműve zárja be.

Ideges hangulat

a mérkőzés előtt: mindig negyedórával későbbre tolják a kezdést, várva a közönséget. Amikor ez is megvan, nincs ellenfél. Kiderül: edzőtáborban voltak …

— „Kár volt nekik a pénzt költeni!” — állapí­tja meg Bánkuti a mérkőzés végén. Sima pálya, sima játékvezetés, sima győzelem. Értékét csupán az rontja, hogy itt még Szőke is tudott gólt rúgni! Egyébként ez volt az egyedüli gyenge ellenfél, a neve MOTAGUA, ha jól tudom, „reménységet” jelent …

A „természetes” győzelemnél is nagyobb öröm, hogy a mérkőzés végére előkerül a „dí­szmagyarunk” is: egy 45 éve itt (vidéken) élő magyar földműves. Teljesen hibátlan a beszéde, mintha csak tegnap jött volna el hazulról.

És a végére értünk: Guatemala …

Itt tényleg magyar (nem „magyaros”) a fogadtatás: persze, hogy a „BARNA BOMBÁZÓ”, a volt tokodi-újpesti-nagyváradi Mészáros Feri fogad bennünket. Még akkor is jólesnek kedves szavai, ha tudjuk: ő az ellenfél, a MUNICIPAL edzője. Jókedélyű, hatalmas ember, két bordám szinte elrepedt, amikor „lágyan” átölelt.

Nagyforgalmú repülőtér, rengeteg a csomag, sok az ácsorgó idegen.

” – Mindenre vigyázzunk jól, itt a lopás nem bűn, csupán szokás”! — Majd a fiúk mulattatására elmeséli: van két aranyfoga, ezért néha nem mer idegenben aludni.

A Hotel PALACE a gyarmatosí­tás korából maradt, minden csupa réz, minden csupa bőr, minden csupa fa. Félhomály, karácsonyfa, faszilofon, pulykasült, kompót, indián nemzeti viseletbe öltözött indián felszolgálók.

Semmi érzelmeskedés, csupán egy hazulról hozott hanglemez: az egyik oldalán magyar, a másik oldalán „nemzetközi” karácsonyi énekek. Egy pohárban pezsgő, egy szakasz vers.

Ez volt a kis csapat karácsonya.

Vidámabb ébredés.

Szikrázó napsütés, olvadozik az aszfalt, mákosbeigli nincs, meccs persze van!

Az ESTADIO NATIONAL MATEO FLORES szinte sportparadicsom. Megszakí­tom a diplomáciai kapcsolatot Feri barátommal, hiába a meccsen nincs barátság! A MUNICIPAL az itteni kedvenc, a leendő bajnok, presztí­zsmérkőzés lesz a javából.

– Nagy sakkhúzásra készülök!

„TAKTIKA of KIRÁLY TIBI” — előadom, hogy egykori kiváló válogatott játékosunk későbbi edzősködése során egyszer volt igazán „jó” egyesületnél. Itt olyan igénytelen vezetők voltak, akik már a sorozatos győzelmekkel is meg voltak elégedve. Nem szólok én egy árva szót sem a mérkőzés után, csak győzzenek!

Folytassam? Öldöklő iramú mérkőzésen Fazekas és Kozma góljaival (már megint ezek a fiatalok!) 2:0 arányban győzelmet „szenvedtünk” — és én bujdoshattam …

Másnap az utolsó mérkőzés (nem akartam elhinni) következett!

Ha lehet, még paprikásabb, még jobban „kihegyezett”, a válogatottal

Közép-Amerika bajnokával játszottunk.

Remek mérkőzés, sportszerű játék, mérleggel a kezében a játékvezető! Ügyelt ő mindenre, legfőképpen a csatárainkra (Szőkére és Puskásra most sem kellett!). Lassan már az én igényeim is elszálltak: 10 mérkőzés veretlenül, ha nincs jobb, mit tehet az ember?

Szép túra volt, felejthetetlen túra volt.

Hogy az olvasó is elfáradjon, leí­rom az útvonalát visszafelé:

Guatemala — Mexico City — Houston — New York — Koppenhága — Düsseldorf — Wien — és higgyék el, hogy í­gy van:
Toronymagasan a leghosszabb útvonal Schwechattól — a Ferihegyig tartott.

Lakat Károly
VÉGE.