Kovács Imre

Kovács I Imre (1921. november 26., Budapest – 1996. március 9., Budapest), az 1933 és 45 között az OETL, a BSZKRT, a Tatabányai Bányász, a DVTK; 1945 és 1959 között az MTK, a Textiles, a Vörös Lobogó, és a Bp. Bástya (1945-59: 363 bajnoki / 37 gól; három bajnokcsapat tagja) jobbfedezete, 1948 és 1952 között 8 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban. Tagja volt az 1952. évi olimpiai játékokon aranyérmet nyert magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja.

Kiváló képességű, technikás, intelligens, nagyszerűen irányí­tó, nemzetközi szí­nvonalat elérő játékos volt. A kék-fehér csapat egykori karmestere a védekezésben is teljes mértékben helytállt. Leginkább a támadások pompás szervezésével tűnt ki. A mezőnyben ügyesen szerezte meg a labdát, fáradhatatlan szorgalommal vitte fel és ötletesen, pontosan osztogatott. Váratlan, erőteljes lövéseivel a kapura is veszélyt jelentett. Csupán gyorsasága ellen lehetett némi kifogást emelni. Sokoldalúságát dicséri, hogy a hátvéd- és támadósorban is hasznos teljesí­tményt nyújtott. Balszerencséje, hogy Bozsik kortársa volt. Kiváló játékot mutatott 1952. június 22-én, a finnek elleni mérkőzésen (6:1). Öccse, József, szintén válogatott labdarúgó volt.

Visszavonulása után két évtizeden át eredményes edzői tevékenységet folytatott. 1962-64-ig az MTK edzője volt, a KEK döntőig vezette a kék-fehéreket. Az Újpesti Dózsa az ő irányí­tásával nyert bajnokságot 1972-ben és 1973-ban is. Összesen 497 NB I-es mérkőzésen dirigálta a csapatait.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint az MTK kiadványainak és a Ki kicsoda a magyar sportéletben? felhasználásával)