Kutasi Károly

Remek évjárat volt az 1925–26-os az FTC ifjúsági csapatának történetében, a gárda ugyanis bajnoki címet nyert, méghozzá olyan labdarúgókkal a soraiban, mint Lyka Antal, Lyka Rezső, Száger Mihály, Kiss Gábor (később NB I-es játékos, majd élvonalbeli és szövetségi edző), Kalmár Jenő vagy Kubala Károly. 1926 nyarán – azaz a profizmus bevezetésekor – a Ferencváros több fiatalt szerződtetett ebből a gárdából, többek között Kubalát is.

„Így kellett cselekednünk, mert különben elvitték volna tőlünk ezeket a fiúkat!” – mondogatták a vezetők.

Kubala tehát immár mint fizetett játékos volt tagja a zöld-fehér klubnak, de egyelőre csak edzőmeccseken védett a Ferencváros első csapatában, hivatalos mérkőzéseken nem. 1927 tavaszán viszont már azokon sem, a Fradi ugyanis kölcsönadta az Ékszerészeknek, csakúgy, mint pár hónappal korábban Szágert, valamint Kalmárt, az ifjúsági bajnokcsapat legfénylőbb csillagát – és hamarosan a két Lyka is elkerült a IX. kerületből.

Kubala Károly 1928 nyaráig védett az Ékszerészeknél, onnantól 1931 közepéig az alig pár éve alakult kaposvári profi egyesületben, a ’28-ban élvonalbeli újonc Somogy FC-ben szerepelt. Ahol az első két évben történetesen egy ferencvárosi ikon, Blum Zoltán irányította a szakmai munkát, miközben időnként ő maga is bőrszegecses cipőt húzott.

Mivel azonban csak kölcsönszerződésről volt szó, a Fradi – ha szüksége volt rá – ezen időszak alatt többször visszarendelte kapusát, igaz, továbbra sem dobta be a mély vízbe…

Az 1931–32-es idény nagy változást hozott Kubala életében: Kutasi néven futballozott immár, és végleg visszakerülvén Kaposvárról, rendszeres játéklehetőséghez jutott a Ferencváros B-ben.

Aztán hamarosan újabb lépcsőfokot ugrott, hiszen Blum Zoltán – két évvel az után, hogy elfoglalta a Ferencváros kispadját – újfent számított rá, így 1932 őszétől már Kutasi Károly is tagja volt az első csapat keretének.

1937-ig Háda József tartalékjaként 34 tétmérkőzésen őrizte a Ferencváros  kapuját.

Az 1933/34 évi bajnok- illetve az egy évvel későbbi kupagyőztes csapatban egy-egy mérkőzésen lépett pályára.

A legtöbbet az 1935/36 évi bronzérmes és az 1936/37-es ezüstérmes csapatokban szerepelt, mindkét idényben 14-14 alkalommal kezdődött a nyurga „Leó” nevével a csapat összeállí­tása.

Visszavonulása után az öregfiúknál is büszkén viselte a Fradi mezt.

80. születésnapja után széngázmérgezés következtében hunyt el.