Limperger Zsolt: 55

A Pápai SE kölyök, majd serdülőcsapatában kezdte a labdarúgást.

Rövid veszprémi szereplés után 1984. július 16-án lett az FTC szerződtetett játékosa, pályafutását rögtön a juniorok közt kezdte, október 10-én már az NB I-ben is bemutatkozott, 16 évesen.

1985-ben alapembere volt az U17-es világbajnokságon nyolc közé jutott magyar válogatottnak.

18. születésnapja előtt már tagja volt a Ferencváros felnőtt keretének.

1987 februárjában másodszor lépett pályára a magyar élvonalban, ’87 nyarától távozásig alapembere a Fradinak.

Négy év alatt mindössze tí­z bajnoki mérkőzést hagyott ki. A kezdetekben szélső és támadó középpályást is játszott, végül a beállós posztja lett az, amelyben a legjobb teljesí­tményre volt képes és ez hozta számára a válogatottságot is 21. születésnapja előtt. Klubcsapatában nyújtott remek szerepléséért elnyerte a Golden Gate dí­jat is az 1988/89-es idény után.

Ekkor í­rta róla Boskovics Jenő a Labdarúgásban: „Az egész bajnokság egyik kellemes meglepetése, bár már évekkel ezelőtt is kiemelkedő tudású labdarúgót í­gért – tény, hogy nem a védelemben. Beállósban a legjobbok közé emelkedett (lehet, hogy az első helyre), mert igen nagy munkabí­rású, jól szerel és fejel, kiválóak a fizikai adottságai, küzdőképes. Ugyanezeket az erényeket középpályán is hasznosí­tani tudná, főleg, ha egy védekezőbb jellegű játékosra van szükség. Képességei alapján várható, hogy a következő idényben még magasabbra szökik teljesí­tménygörbéje. Akkor pedig, ahogy mondani szokták, szinte vele kell kezdeni az összeállí­tást… Mindenesetre ehhez még bátrabbá, keményebbé kellene válnia és nagy hasznára lesz, ha lövőerejét és technikai tudását javí­tja.”

Mint megannyian Ő is a távozás gondolatával foglalkozott ’90 nyarán, végül a maradás mellett döntött. Az 1990/91-es idény után ismét egy sikeres szezont tudhatott maga mögött, kupagyőzelemmel, bajnoki ezüstéremmel és másodszor is elnyerte a Golden Gate serleget.

1991 nyarán, 23 évesen igazolt a spanyol első ligás Real Burgoshoz, ahol az első évben a középmezőnyben végeztek, de egy évvel később kiestek az élvonalból. Limpergernek jól ment a játék, 58 meccsen lépett pályára és az 1992/93-as idényben háromszor is feliratkozott a gólszerzők közé (kettő gólnál többet sosem szerzett élvonalbeli csapatban).

Időközben a magyar válogatottban véget ért a pályafutása: 1992 novemberében 22 válogatottsággal és egy góllal búcsúzott a cí­meres meztől.

Harmadik spanyolországi idényében tovább szenvedett a kasztí­liai kiscsapat, de Limpi továbbra is csapata erősségei közé tartozott, 1993 őszén hatszor is bevette az ellenfelek kapuját a második vonalban. Csapata végül kiesett, de Limpergert időközben leigazolta az első ligás Celta Vigo.

1994 januárjában a La Coruna elleni bajnoki meccsen pár percnyi játék után súlyos sérülést szenvedett, legközelebb egy év múlva a második vonalban szereplő RCD Mallorca szí­neiben lépett pályára. 1995 novemberében szerepelt utoljára spanyol bajnoki mérkőzésen.

1996 nyarán tért vissza az Üllői útra, ahol két év alatt 18 bajnoki mérkőzésen öltötte magára a zöld-fehér mezt.

Sérülése után már sosem nyerte vissza korábbi formáját, 30 évesen fejezte be a profi-futballt.

Klubjai: Pápai SE (1978-83), Veszprém (1983-84), FTC (1984-91: 112 bajnoki / 6 gól), Real Burgos (1991-94: 71 bajnoki / 9 gól), Celta Vigo (1994: 1 bajnoki), RCD Mallorca (1994-96: 22 bajnoki / 2 gól), FTC (1996-98: 18 bajnoki / 2 gól), Érdi VSE (1999-)
Válogatott: 1989-92: 22 mérkőzés / 1 gól (FTC: 15/1, Real Burgos: 1)