Lipcseit elbúcsúztatták a válogatottól

Fotó: 100% Fradi

Lipcsei boldog, hogy a szövetségnél gondoltak rá, azt viszont egy kicsit sajnálja, hogy 58-nál megállt.

–  Örülök, hogy elbúcsúztattak a válogatottól, igaz 2005-ben játszottam utoljára a nemzeti csapatban, de az akkori vezetés nem gondolt erre. Pár héttel a meccs előtt szóltak, hogy sor kerül erre a kis ünnepségre, de a részleteket nem tudtam. Jóleső érzés volt a Puskás Stadion gyepén a játékosokkal együtt hallgatni a Himnuszt és a szurkolók reakciójának is örültem, amikor a nevemet skandálták.

Döme, a példakép

–  19 évesen már bemutatkozhattam a válogatottban, szinte gyerek fejjel óriási élmény volt olyan sztárokkal pályára lépni, mint például Détári Lajos. Ö volt a példaképem, olyan karriert akartam, mint az övé. Mindig csodáltuk a többiekkel, hogy milyen autócsodákkal jár, de soha nem szállt el magától. Edzéseken ő volt az egyik legbecsületesebb, igazi profi volt.

Lipcsei – Bobic párharc

–  Nagyon sok emlékezetes meccset játszottam a válogatottban, volt például a szovjetek elleni mérkőzés Moszkvában, 2-2 lett a vége, de nagy élmény volt a németek ellen is pályára lépni, én fogtam Bobicot, aki nem tudott gólt szerezni, 0-0-t játszottunk velük. Persze vannak kevésbé szép élmények is, de az ember ilyenkor már csak a jóra emlékszik. Gyerekként az volt az álmom, hogy egyszer én is válogatott legyek, amikor ez teljesült, akkor természetesen azt szerettem volna, hogy minél többször léphessek pályára a nemzeti csapatban. 58 összejött, ami nem kevés, de lehetett volna akár több is, ha például elkerülnek a sérülések.

Fotó: 100% Fradi

Forrás: 100 % FRADI