“Nézd csak, a Beles is játszik …”
Edzőmérkőzés közben, majd (edzés előtt érdeklődöm a zöld-fehéreknél: ugyan milyen fiú sziklakemény középhátvédjük?
TAKÁCS LÁSZLÓ: — Tudom, sokan kifogásolják játékát. De a lényeg az, hogy mi jól megvagyunk és én kifejezetten szeretek vele egy sorban focizni. Az ellenfelek mostanában a kapu előtt húsz méterre valahogy másként viselkednek: rövid idő alatt tekintélyt szerzett magának.
NOVÁK DEZSŐ VEZETŐEDZŐ: — Az utóbbi időben nem hogy a Fradiban, de állítom: Kispéter óta az egész magyar élvonalban nem szerepelt ilyen fizikai adottságú labdarúgó. Szinte teljesen kétlábas, nagy testsúlyát meghazudtolóan nemcsak rövid, hanem hosszabb távon is gyors. Eredetileg szélsőhátvédként vettem számításba az átigazoláskor, de bevált középén. Hibája: termetéhez képest rosszul fejel. Ha felugrik, akkor nincs baj, de a ritmusérzékén, tempóérzékén jócskán kell még javítani … Ez egyébként összefügg azzal, hogy valahogy nincs meg a kellő önbizalma. Mintha nem tudná elhinni, hogy ő az FTC bajnokcsapatának középhátvédje …
NYILASI TIBOR CSAPATKAPITÁNY: — Csendes, rendes gyerek, nincs vele gond. Hogy néhányszor rákiabáltam Kispesten a Honvéddal vívott mérkőzésen? Mert nem rúgta el a labdát azonnal … Nem kell cicázni, ha baj van, az ő dolga, hogy rúgja el a labdát, mi majd loholunk érte. Nem hittem volna, hogy ilyen rettenetes fizikai erővel valaki elboldogul a focipályán. Ő a bizonyíték, tévedtem. Jó, hogy itt van nálunk, szükségünk volt egy határozott, kemény legényre hátul. Félnek tőle? Ez a mások baja. De vigyázat: soha nem alattomos, csak épp mindig kőkemény … Baranyi sérülése? Nem a „Böbe” bűne. Világosan emlékszem, ott történt a szemem láttára. A Videoton-játékos el akarta vinni a labdát, „Böbe” keresztezett, es a labdával együtt elsodorta a jobb lábát. Hogy kifordult a térde, arról nem ő tehet. Szerintem Baranyi is megijedt, amikor látta, hogy Beles érkezik, nem volt elég határozott, nem támasztott ki eléggé … Jellemző, a játékvezető nem is fújta le az esetet: szó sem volt szabálytalanságról!
Mire véget ér a körkérdés, megérkezik „Böbe”… Szevasztok, dörmögi, csendben készül. Bodnár József, a szakállas gyúró közben odasúgja: — Nézd a vállát, a hátát! Ez akkora ember, hogy nem is tudom rendesen megdolgozni: állandóan lelóg a gyúrópadról …
Böbe?
— Ez a becenév itt ragadt rám a Fradiban, gondolom, a nevem meg a termetem fura párosításának eredményeként — meséli lassan, rettentő mély hangján, fontolgatva a szavakat. — Régebben, még Kecskeméten Bébinek hívtak: annak tudom is a miértjét. Egy találkozón egyszer két hátvédünk is megsérült. Az egyik vezető az öltözőben kikelve ripakodott rám: — Elefántbébi, amikor te idejöttél, ez nem fordulhatott elő. Akkor te rugdostad az ellenfeleket, nem ők bennünket …
— Most, hogy e kis történet nyilvánosságra kerül, jócskán lesznek, akik azt mondják: Beles egy életre megtanulta ezt az alapvelvet …
— Emlékezni emlékszem rá, de semmi több. Higgyék el, soha nem vagyok durva és alattomos. Volt, hogy már itt, a Fradiban szemből becsúsztam, és a játékvezető sárgát adott érte — de szemtől szembe voltunk, nem hátulról érkezve léptem be valakibe! Hibás szereléseimben biztosan közrejátszik az is, hogy számomra nagyon nagy ugrás volt az NB I! Megyei csapatokban szerepeltem, aztán ahogy elhívott a KSC, nem sokkal később bevonultam. Amikor leszereltem, azaz tavaly tavasszal, még egy teljes tavaszi idényt sem játszottam végig az NB II-ben — jött az FTC! Ezért is gondolkodtam jóideig, merjek-e élni ezzel a lehetőséggel … A helyzet az, hogy ma már lassan több élvonalbeli mérkőzést tudok magam mögött, mint amennyin a másodosztályban fociztam. Az előzmény pedig csupán a megyei bajnokság … Ez elég fura, nem? A tapasztalatlanságom miatt csúsznak be a hibák. De húsz NBII-es bajnoki találkozón három sárga lapot kaptam és pirosat egyet sem! Tudom, ez nem ok a büszkeségre, de mégis, kezdőként, a semmiből a bajnokcsapathoz kerülve …
— Baranyi úgy nyilatkozott, elvárta volna a látogatást …
— Valahogy elment az idő, sok volt az elfoglaltság. Aztán amikor elhatároztam, most bemegyek hozzá, Nyilasi Tibi mondta: ne menjek, már hiába. Ő volt benn a kórházban, de Baranyit már nem találta, elment. Sajnálom, hogy akaratomon kívül sérülést okoztam, de nem tehetek róla. Bal lábammal eltoltam előle a labdát, továbblépni viszont már nem tudtam — ő egyszerűen a jobb lábamnak, a jobb térdemnek ütközött. Talán azért, mert megtorpant, mert nem érezte magát biztosnak. Kuti játékvezető nem is sípolt, annyira egyszerű szerelés volt.
— Honnan van ez a látványosan nagy fizikai erő?
— Nem tudom. Apám átlagmagasságú. Tanult szakmám a kőművesség, amíg a megyei bajnokságban szerepeltem, évekig dolgoztam építkezéseken. A kőművesek között vannak nagydarab, erős emberek, de én már oda is jó termettel kerültem. Valahogy az iskolában mindig nagyobb, erősebb voltam a többinél. Kunszentmiklóson egy birkózóedző hívott is, járjak le az edzésekre, az való nekem, nem a foci — de én maradtam a labdánál, mert ezt szeretem.
— Tervek?
— Jó lenne tényleg elhinni, ami eddig valahogy nem sikerült teljesen: a Fradiban játszom. A srácok, gondolom, elfogadnak és úgy tudom, szeretnek velem játszani — én szokom meg nehezebben a hangulatot, hisz mégiscsak vidéki fiú vagyok. A középhátvéd feladata nem okoz már túl nagy gondot, lassan belejövök. Nem szeretnék még egyszer úgy játszani, mint ősszel a Bp. Honvéd ellen. Itt az Üllői úton Esterházy Marci volt a társam, lőtt két gólt és annyi, de annyi bajom volt … Az lenne, az lesz majd a szép, amikor az összeállítás hallatán senki sem csodálkozik: nézd csak, a Beles is játszik …
SPORT-NÉVJEGY
# Név: Beles Ferenc.
# Született: 1957. december 8., Kunmadacs.
# Magasság, testsúly: 189 cm, 88 kg.
# Családi állapota: nős.
# Sportpályafutása: 1971-1976 Kunszentmiklós (megyei I. osztály), 1976-1978 Tas (megyei II. osztály), 1978 és 1981 tavasza (közben honvédségi szolgálat) KSC (NB III illetve NB II), 1981 nyarától FTC.
# NB I-es mérkőzéseinek száma: 20.
# Különös ismertetőjele: az NB I fizikailag legerősebb játékosa.
# Azt mondják róla: ahová odalép, ott fű nem terem.
Horváth István, Képes Sport
Vélemény, hozzászólás?