Noé zöld-fehér bárkája

Ma reggel ismét ránk szakadt az ég. Dörgött, villámlott és néhány perc alatt olyan eső zúdult a városunkra, hogy mikor reggel kinéztem az ablakon, a házam előtti utcán hömpölygött a ví­z. Nem volt veszély helyzet, az utca szintkülönbsége okozta a mini folyamot, de ahogy néztem a békésen folydogáló vizet, óhatatlanul kapcsolódtak össze bennem a gondolatok. Ví­z, Noé bárkája, menekülés, tanácstalanság, remény, új élet és Ferencváros.

Kusza egy felsorolás, tudom én is. Közük sincs egymáshoz és talán még az asszociálás is erőltetett, de az elmúlt napok, hetek eseményei miatt lassan már olyan lelki állapotba kerültem, hogy sok mindenről a Fradi jut az eszembe. A gond az, hogy nem akkor mikor hétágra süt a nap és a kerti padomon szürcsölgetem a kávémat. Ma kellett arra riadnom, hogy dörög az ég és villámlik. Mire az ablakhoz értem, hogy becsukjam, már esőisten minden haragját ránk zúdí­totta. Szerettem volna rákiabálni, hogy elég volt már, az elmúlt hetekben túl sok honfitársunk életét tette tönkre, de tudtam azt is, hogy a természet erőivel nem lehet hadakozni.

Felkészülni, rákészülni azt lehet. Ahogy Isten megépí­tette Noéval a bárkát és felkészí­tette az eljövendő özönví­zre. Büntetni akart, meg akarta tisztí­tani a Földet a gonoszságtól, és a zsarnokságtól, de biztosí­tani is akarta a további élet feltételeit, ezért Noéval nem csak bárkát épí­tettet, hanem a családján kí­vül állatokat is a bárkára vitetett. Mert élet nélkül nincs értelme a Földnek. Célok nélkül forogni a Nap körül és nem tudni, hogy azt miért is tesszük, teljesen fölösleges időpocsékolás. De amí­g élsz a Földön, addig rajta is maradsz és élni is fogsz a felkí­nált lehetőséggel, mert létezni ezen a világon csakis az egésszel együtt lehet.

Nekünk, akik elköteleztük magunkat a zöld-fehér szí­nnek, az egész, egyik nagyon fontos része, a Ferencváros. Ahol most nem süt a nap, ahol most szép lassan megszűnik minden. Lassan teljesen kiürülnek az irodák. Mindenki elmegy, és lemond, akinek köze volt az elmúlt két évhez. A végén az utolsó talán még villanyt is lekapcsolja. Rendben van ez í­gy? Nem tudom, mert nem is tudhatom. Az információból és az igazságból ki vagyok tiltva. Nem tudunk semmit, az egyik pillanatról a másikra pukkannak ki a lufik. Mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hí­rmorzsákon, pletykákon és semmit mondó nyilatkozatokon élünk. Ez meg veszélyes, mert úgy lehet kombinálni, úgy lehet valós vagy valótlan állí­tásokat megfogalmazni, hogy azt semmivel sem lehet igazolni.

Ezért, én nem is fogok semmilyen ellenségképet felállí­tani. De jövőképet sem, mert azt sem ismerjük. Csapatunk talán lesz, hiszen ebben a káoszban még maradt annyi erő, hogy néhány játékost tudjunk igazolni. De vajon mi lesz a Ferencvárossal? Vajon hogyan tudjuk tovább vinni a 110 éves múltunkat? Vajon ki lesz, aki bárkát épí­t, ki lesz, aki fel is száll rá és nem fogja idő előtt a reménytelenség miatt a ví­zbe vetni magát? Mi szurkolók, biztos rajta leszünk. Ha kell, a saját kezünkkel fogjuk a vizet kimerni, ha léket kapna a bárka. Mert nekünk a Fradi az életet is jelenti ezen a néha össze-visszaforgó Földön.

A bárkán Prukner László is rajta lesz. Neki lesz a feladata, hogy túléljük az özönvizet, hogy olyanokat hozzon a bárkára, akikkel lehet jövőképünk. Én bí­zom benne, mert nincs is más választásom, ha már fent vagyok a bárkán. Részese akarok lenni a partra érésnek, látni akarom a jövőt. Most nem ijednék meg, ha két perc tizenhét másodpercre elájulnék és láthatnám a Fradi jövőjét. Mert, ahogy a Flash Forward sorozat szereplői is rájöttek arra, hogy a jövőképet, ha nagyon akarjuk, és ha nagyon hiszünk benne, meg is lehet változtatni. Akik ma felszállnak a Fradi bárkájára, azoknak hinni kell benne.

Ahogy ma reggel álltam az ablak előtt és néztem a ránk zúduló esőt és gondolataim kusza és néha zavaros vizeken eveztek, észre sem vettem, hogy mikor állt el az égi áldás. A szememet szikrázó napsütés mozdí­totta ki a merevségből. A vihar néhány perc alatt elvonult és ismét kisütött a nap. A csatorna is elnyelte az utcán a vizet. Talán Noé bárkájára sincs már szükség.

Őszinteségre és jövőképre azért még van. Mindörökké Ferencváros!

– lalolib –