Nyilasi Tibor átvette ezüstcipőjét Párizsban

A Ferihegyi repülőtérre érkező Nyilasi Tibort elsőként sikerült az őt köszöntők karjaiból kiszakí­tanom, hogy rövid interjút kérjek tőle párizsi élményeiről.

— A Fradi részéről kik vettek részt az ünnepségen?
– Klubunk ügyvezető elnöke, Losonci Tibor, valamint vezetőedzőnk, Novák Dezső is meghí­vást kapott, az MLSZ részéről pedig Krizsán József kisért el.

— Hogyan kezdődött ez a rendkí­vül érdekes programsorozat?
– 1981. november 17-én, szerda este a Lidóban rendezték a vacsorát, azt hiszem felesleges mondanom, hogy ez a világ egyik, leghí­resebb szórakozóhelye. Káprázatos műsor volt, egyszóval úgy köszöntöttek minket Párizsban, ami minden várakozást felülmúlt. A Lidóban körülbelül éjjel egy óráig tartott a műsor, amelyhez hasonlót, még nem láttam.

Az Ezüstcipő átvétele

— Mi történt másnap, csütörtökön?
– Délelőtt az ugyancsak nemzetközi rangú, impozáns mulatóban, a La Scala szalonjában tartották a tulajdonképpeni átadási ceremóniát. Először az ADIDAS cég, amely az egész ünnepségnek a házigazdája volt, mindhármunkról egy-egy félperces filmet sugárzott.

— Neked a tavalyi bajnokságban lőtt góljaid közül válogattak?
– Sajnos nem, és ez némi pikantériá­ja volt a dolognak, mert az idei, Ózd el­leni találkozóból mutattak be részlete­ket, ahol meglehetősen mérsékelten ját­szottam.

— Mi történt ezután?
– Először az aranycipős bolgár Szlavkovnak adták át a dí­jat, majd én következtem, végül, mivel az NSZK világhí­rű játékosa Rummenigge edzőjétől nem kapott engedélyt arra, hogy Párizsba eljöjjön, a Bayern München menedzsere, Hoennes vette át a bronzcipőt.

— Hogy-hogy nem engedték el Rummeniggét?
– Állí­tólag csapatának nagyon fontos találkozója volt szerdán vagy szombaton és ezért Csernai Pál, az edző nem egye­zett bele, hogy részt vegyen az ünnepsé­gen.

Hoeness (Rummenigge helyett), Szlavkov és Nyilasi

— Az ADIDAS-tól kaptatok valamiféle ajándékot?
– Pusztán futballszerelést és focicipőt.

— Milyen érzéssel vetted át a cipőt?
– Előtte már megkérdeztem Faze­kas Lacit és Váradi Bélát, akik már része­sei voltak ennek egy-egy alkalommal, de megmondom őszintén, minden várakozá­son felüli volt, s az elmondottakat jóval felülmúlta mindaz, amit személyesen ta­pasztaltam. Csodálatos élménye marad életemnek, és nagyon boldog lennék, ha valamelyik ferencvárosi játékostársam­nak módja lenne jövőre részt venni egy ilyen csodálatos párizsi kiránduláson. Pogány Lacinak minden esélye megvan rá, drukkolok neki, hogy első legyen a hazai góllövőlistán, és lehetőleg egy ha­sonlóan szép, csillogó cipőt hozzon haza ide, az Üllői útra, mint én.

— Milyen tulajdonképpen ez a cipő, amiről annyit beszéltünk?
– Elég komoly súlya van, azt mond­ják, hogy ez tulajdonképpen egy hagyo­mányosan elkészí­tett futballcipő, ame­lyet később galvanizálnak arany-, ezüst­ vagy bronz szí­nre.

— Hova kerül a vitrinbe?
– Természetesen főhelyre, a két, Fra­dival nyert bajnoki aranyérmem mellé.

Gyenes András

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

OLDALAK
KATEGÓRIÁK