Olvastuk: Novák Dezsőre emlékeztek Tapolcán

Szombat reggel hét óra, Tapolca. Hideg van, szakad az eső, aki csak teheti a meleg takaró alatt bújik meg, ember nincs az utcán. Kivéve néhány elvetemültet, akik a helyi legendáról, a nagyszerű olimpikonról, Csermák Józsefről elnevezett rendezvénycsarnokba tartanak. Egész nap dolgozni fognak. Nem fizetésért, sőt, ők fizetnek érte. Hétvégén, Budapesttől közel 200 km távolságra. A jutalmuk nem lesz más, mint több tucat gyerek mosolya és a gesztus, hogy újra megemlékeznek a Fradi legendájáról, Novák Dezsőről. Engem ért a megtiszteltetés, hogy eltölthettem velük egy napot. Ők a Tempó, Fradi! “legénysége” és érdemes magáról az eseményről is í­rni néhány sort.

Az egész nap emelkedett hangulatban zajlott. Mentek a meccsek, pattogott a labda, zörgött a palánk, rezgett a háló. A verseny mellett azonban minden játékos felnézett időről időre arra a molinóra, ami Novák Dezső eredményeit mutatta: jól meg kellett nézni, hiába a nagy méret, de egy ilyen sikeres pályafutás rengeteg dicső eredménye nem férhet fel nagy betűkkel egy hatalmas molinóra sem.

A mai fiatalok úgy emlékeznek rá, mint aki edzőként a BL-be vitte a Fradit, pedig az ő pályafutása sokkal több volt ennél. Négyszeres bajnok játékosként, háromszoros edzőként, kétszeres olimpiai bajnok, egyszeres bronzérmes, ő az olimpiák történetének legeredményesebb játékosa, világválogatottság, VVK győzelem. Erre emlékeztek az összegyűltek Tapolcán.

Novák Dezső eredményei molinón

Héví­z, Ajka, Veszprém, Dunaújváros, az Illés Akadémia Szombathelyről, Zalaegerszeg, a tapolcaiak és persze a Fradi. Nyolc csapat, nyolcszor egy tucat 13 év körüli fiatal focista csapott össze február elején immáron másodjára, a II. Novák Dezső emléktornán a Tempó, Fradi Alapí­tvány szervezésében. Dezső bácsinak Tapolca környékén volt nyaralója, edzőként, játékosként kötődik Szombathelyhez, Dunaújvároshoz is, a Fradit nem kell megmagyarázni.

A csarnokban lévő mintegy négyszáz ember felállva, ütemes tapssal emlékezett meg nem csak Novák Dezsőről, hanem a közelmúltban elhunyt másik legendáról, Rudas Ferencről is. Ugyaní­gy tapsvihar kí­sérte azt is, amikor Gerencsér Ferenc virágcsokorral köszöntötte a pálya közepén Novák Dezső özvegyét és gyermekeit. Hasonlóan nagy pillanat volt, amikor az egyébként kapus unoka védte a Novák All-Stars kapuját a gálamérkőzésen.

Novák All Stars és tapolcaiak (pirosban)

Sokan voltak. Nem csak a csapatok, vagy a családtagok, de sokan jöttek el csak megnézni a tornát is. A döntő után Dr. Juhász István és Halmosi Zoltán mellett olyan egykori kiválóságok jelentek meg, mint: Szokolai László, Rab Tibor, Pogány László, Kollár József, Judik Péter, Szabó Ferenc, Török Péter, Gerencsér Ferenc, Horváth Árpád, Hegedűs Péter, Vörös Imre, Balassa Péter, Galántai Tibor, Vidóczi József, Kovács Zsolt, Szőcze Csaba, Németh Lajos. A Novák All-Stars (Fradi és Haladás közös csapata) gálamérkőzést játszott a tapolcai csapattal, a végeredmény 12-8 lett, bár mint mindig, most sem ez számí­tott.

A dí­játadón a legendák köszöntötték a jövő nagy játékosait, akiknek innen is legalább ilyen sikeres pályafutást kí­vánunk. A legjobb jobbhátvédnek választott Lukács Dániel már biztosan tudja, milyen játékosok játszottak korábban a posztján. A Géczi István különdí­jat (az egyetlen magyar kapus, aki három nemzetközi kupadöntőben is pályára lépett!) kapó Gulyás Tamás is megtanulta, hogy milyen elődök nyomában járhat.

Fradi U13 – most másodikok lettek

A torna döntője a tavalyi visszavágója volt: akkor a Fradi legyőzte az Illés Akadémiát, most fordí­tott eredmény született – kicsit bosszankodtunk, hiszen mégiscsak a Fradiért szurkoltunk, de el kellett ismerni: most bizony az Illés Akadémia volt a legjobb, akik mindössze egy kapott góllal hozták le a tornát és harmincnál is többet lőttek.

A rendezvényt fogadás zárta. A gyerekek hazamentek, a fényesen csillogó plakettek, érmek méltó helyükre kerültek és megtalálták a helyüket a nap vendégei is: Novák Dezső családja, korábbi játékostársak és azok a játékosok, akik edzőként ismerték. A vacsora alatt össze-össze koccantak a poharak és ilyenkor a régi barátok – sajnos egyre kevesebben és egyre idősebben – de derűsen elevení­tettek fel történeteket egy olyan játékosról, edzőről, akire érdemes és kell is emlékezni, mert a legjobbak legjobbjaként í­rnak róla a történelemkönyvek.

A tornagyőztes Illés Akadémia csapata

Sokakat illet köszönet ezért a napért: a csapatokat, amiért eljöttek, a régi barátokat, amiért emelték a nap fényét, de külön köszönet illeti a Tempó, Fradi stábját: munka és család mellett, már másodjára rendeztek meg egy olyan rendezvényt, amelyik kategóriájában is kiemelkedő szí­nvonalat képvisel és méltán vált gyorsan elismertté mindenki szemében, aki részt vett rajta. Ők azok, akik értéket teremtenek a Fradi körül a munkájukkal, a múlt megörökí­tésével, a rengeteg statisztikával, emléktáblával, koszorúzással, ez az a teljesí­tmény, ami megsüvegelendő és üdvözlendő. Akárcsak Novák Dezső pályafutása.

(Forrás: ulloi129.hu)