Nagy Ida

— Amikor régebben szabadságon voltam, tudtam, hogy visszatérek a munkámhoz. Most is az első két-három héten önkéntelenül is ránéztem kora délután az órára, „indulni kell”, gondoltam. De akkor rádöbbentem — nem megyek többet dolgozni. Nyugdí­jas lettem.

A rövid monológot Nagy Ida mondta, az őt meglátogató újságí­rónak. Ilyenkor bizony rosszul fest, ha azt í­rják: „Amikor beszélt, könny csillogott a szemében.” Viszont tényleg í­gy történt. Ida néni — mindenki csak í­gy szólí­totta tizenkét éven át a Ferencváros sporttelepén —, ahogy visszaemlékezett a munkájára, bizony elérzékenyült. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →