Feljegyzések a fotelból – Kíméletes bánásmód
Amíg a Fradi a BL csoportkörben vitézkedik, addig a hazai ellenfeleink Münchhausen báró szobája előtt toporognak, bebocsájtást remélve a nagyot mondás örök mesteréhez. Tanácsért, ötletért jönnek, valamivel mégis csak fel kell kéne dobni a hangulatot, nem elég, hogy nyakunkon a covid, még a Fradi sem hajlandó összecsuklani a kettős terheléstől, ezért ha már a pályán nem boldogulnak, legalább nagyot mondásból jeleskedjenek. Ehhez a jelenben nem kéne felébreszteni a közel 300 éve „pihenő” bárót, itt van nekünk Trump úr is a „nagy” Amerikából, elegendő tőle tanácsokat kérni butaságból, gőgből és paranoiából. Idehaza a töltőállomáson a „leghangosabbak” Márton gazda azzal a kissé furcsa álomképpel állt elő, miszerint nagyon csalódott lenne, ha karácsony szent estéjén, a karácsonyfa csúcsdísze nem egy Fehérvár címert díszelegne. Néhány nap múlva meg a szaksajtóval ellentétben, akik nagyszerű, hajtós mérkőzést vizionáltak, játékosai hozzáállását kritizálta miután a „kombinált” MTK-tól simán kaptak egy hármast. Ezt überelte kedvenc volt dózsásunk, aki szerint a Fehérvár játékosállománya épp olyan erős mint a Fradié. Hüm-hüm, létszámban talán egyenlő, de játéktudásban? Most pattan ki az ágyából kedvenc Münchhausen báróm és lekever egy jó nagy fülest az előtte toporgó „kovácszolikának„, mert ez a megállapítás már nála is kiverte a biztosítékot. Én a pofon helyett (nem vagyok híve az erőszaknak) csak annyit kérdezek: ha egyenlőek az erőviszonyok, akkor hogy a fenében nem jutottak be az EL csoportkörbe? De hagyjuk el a benzinkutat, most úgyis olcsóbb lesz a benzin, ráadásul a divatházak kedvenc edzője által vezetett Mezőkövesd várt ránk. Azt nem mondhatom, hogy tele önbizalommal, bár Kuttor néhány napja még megpróbált néhány udvarias mondat után egy picinyke kis hitet önteni a táblázat alján vitézkedő játékosaiba azzal, hogy nem szeretne üres kézzel távozni az Üllői útról. Távozni távozott, és még a keze sem maradt üresen. Három gombócot szorongatott útravalónak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2020.XI.8. Ferencváros – Mezőkövesd: 3-0
Az első félidőben a Ferencváros, a másodikban Szappanos parádézott
Nagyon nem ment az első félidőben a Mezőkövesdnek, kétség nem fért a bajnok és éllovas újabb sikeréhez.
A Ferencváros hazai pályán 3–0-ra legyőzte az első félidőben rengeteget hibázó Mezőkövesdet a labdarúgó NB I 10. fordulójában, ezzel még biztosabbá tette a helyét a tabella élén.
Feljegyzések a fotelból – Két gól ajándékba
Kedd este távirányítóval a kezemben úgy kapcsolgattam a különböző csatornákra, mint ahogy egy Formula-1 pilóta váltja másodpercenként a sebességet. Real Madrid, Liverpool, Atlético, Bayern egyszerre a pályán. A sokadik váltás közepette (még szerencse, hogy előtte cseréltem elemet) ötlött fel, hogy atyaég, holnap mi jövünk, a Juventus ellen. Olyan szintű csapatokkal vagyunk a játszótéren, akikkel az elmúlt évtizedekben legfeljebb a gombfoci pályán, vagy a Playstation joystickot nyomkodva találkozhattunk. Ezt meg nem lehet elvenni, ezt át kell élni. Sajnos a covid sok mindent átírt, de akik vállalták a „kockázatot”, minden bizonnyal örök élménnyel lettek gazdagabb. Ezt még a tegnapi eső és a négy gól sem tudja elvenni. Aki meg örömködik a vereségen (vannak, lesznek szép számmal), hát tegyék, legalább lesz néhány boldog percük. Hidegen hagy, olyannyira, hogy nem is olvasok el egyetlen elemzést sem, mert nem is érdekel. Tudom hol a helyünk a foci palettáján, ahogy 1995-ben is tudtam, akkor sem kergettem álmokat, egyszerűen csak át akartam élni a BL varázslatot. Természetesen sokkal szebb lett volna a kép, ha nem ajándékozunk a Juvének két banális gólt, ráadásul ha nem követjük el a hibákat, a vége még szép is lehetett volna. Így sincs gond, velünk együtt hat csapatnak van „csak” 1 pontja és kettőnek még egy sem. Gondolom ők is úgy vannak vele, hogy tanulni jöttek, beültek az iskolapadba, saját bőrükön érzik, hogy ez bizony más kávéház. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2020.XI.4. BL-csoportkör: Ferencváros – Juventus: 1-4
Sípszó előtt: Tempó, Fradi! Forza, Juve!
Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szívünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának színes palettáján. Az egyik ilyen – mely a magyar labdarúgás egyik legjelentősebb győzelme – 1965. június 23-hoz kötődik, benne a VVK döntővel, Fenyvesi Máté fejes góljával. Ez a nap nem rengette meg ugyan a Földet, de minden Ferencvárosi szívébe örökre beköltözött. Aranybetűs ünneppé vált. A döntőben a Juventust vertük, az „Öreg Hölgyet” (La Vecchia Signore), „Olaszország Menyasszonyát” (La Fidanzata d’Italia), a „Zebrákat” (Le Zebre), akikkel 55 év után újra megmérkőzünk európai kupasorozatban, ezúttal a Puskás Ferenc stadionban. Nem kupadöntő, „csak” csoportkörös mérkőzés, de a jelenünkben ez szinte olyan értéket képvisel, mint a torinói döntő. Forza, Juve! – harsogják szinte az egész világon. Európában a harmadik legsikeresebb klub és a világon a hatodik legtöbb trófeát szerezte meg. A címek között szerepel 2 BL cím (a BEK-et is beleszámítva) valamint 3 UEFA-kupa elsőség. A Juventus az egyetlen csapat, mely az összes UEFA által kiírt kupából begyűjtött legalább egyet. A Juventusnak magyar szereplői is voltak. Károly Jenő és Viola József a húszas években töltött be edzői szerepkört. A legnagyobb sikert magyarként, a Ferencváros történelmének egyik legnagyobb játékosa, Sárosi György doktor aratta (1948-ban szerződött Olaszországba és több mint húsz évig dolgozott ott), aki edzőként, 1952-ben szerzett bajnoki címet az „Öreg Hölgy” csapatával. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Távolságtartás
Volt bennem egy kis félsz mielőtt beálltunk a töltőállomásra. Nem a kútkezelő és az ott munkálkodok kissé nagyot mondó nyilatkozatai miatt (ami áthatotta az egész 90 percet, ezért még szóba fog kerülni), hanem attól tartottam egy kicsit, hogy a Barcelona-Újpest-Kijev sorozat után, és a Juventus előtt (talán CR7-tel a fedélzeten) a lábadban az erő, a fejekben az összpontosítás egyszer minden bizonnyal megadja magát. Tényleg nem összehasonlítás miatt, de tegnap szenvedett a Pool, a Bayern, a Barca, a Sevilla, a Lipcse…és sorolhatnám azon csapatokat akik nem tehetik meg, hogy a „flúgos futam” közepette pihentessék a kezdőt, nem tudnak rotálni (nem szeretem ezt a szót, mert az számomra munkát jelent és nem pihenőt), mert arra fele a bajnoki mérkőzéseket nem a nyilatkozatok „ereje” dönti el. Ezzel egyből meg is érkeztünk a heti tankolásunk színhelyére, ahol a dolgozó munkások napi szinten oltották a meszet hangzatos, „vagyunk olyan jók mint a Fradi” kijelentéseikkel. Ezzel még talán nem is lenne baj, hiszen minden csapat a győzelemre törekszik, csak ahol normális viszonyok vannak, ott nem szokás elrugaszkodni a valóságtól, a tényekről. Mert azok tényleg makacs dolgok. Mert hogy a fenébe gondolják Fehérvár környékén azt, hogy egy szinten vannak a Ferencvárossal? Ahhoz nem kellett volna kizúgni néhány hónapja az EL-ből, és ha ők is csoportköröznének, még ha a második vonalban is, de legalább alapot szolgáltatna az ilyen jellegű megnyilatkoztatásokhoz. De mivel simán becsapták előttük az ajtót, így maradt a távolság, ha tetszik ez Fehérváron, ha nem. És hiába ecsetelte szinte könnyes szemekkel az ország „juhászrolija„, hogy az bizonyítja a két csapat erejét, hogy az utolsó 3 évben a Fradi és a MOL is csoportkörös volt. Drága Rolika, azt vajon miért felejtetted el megemlíteni (az élete gólján kívül), hogy az utolsó két évben a Fradi ténylegesen bebocsájtást nyert Európába, míg a Fehérvár oly messze van tőle, mint Makó lovag Jeruzsálemtől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2020.X.31. MOL Fehérvár – Ferencváros: 1-1
Feljegyzések a fotelból – Ellentétek vonzásában
Még mindig meg kell csípnem magam ahhoz, hogy elhiggyem, 25 év után újra az európai labdarúgás fellegvárában léphetünk pályára. Ha tovább csipkedem magam, vagy Csipkerózsika leszek, vagy egy afrikai méhraj célpontjává válok, amit szintén elkerülnék, mert azok bizony eléggé gyilkológépekké tudnak válni. Így marad az „önsebzés”, de mikor felhangzik a BL himnusz már megszűnik körülöttem minden, a méhek meg inkább termeljék a mézet, az mégis csak hasznosabb tevékenység. Csipkerózsika meg gyorsan ébredjen fel, üljön a tévé elé és izgulja végig a Ferencváros második BL csoportkörös meccsét a Dinamo Kijiv (maradjunk a hivatalos, ukrán verziónál és felejtsük el a szovjet módit). Galamb lelkét ismerve, ha előre tudom mi vár rá a 90+5 perc alatt, valószínűleg nem ébresztem fel. Nekünk, harcedzett Fradistáknak sem volt könnyű menet, voltunk a „pokol tornácán”, de a végén mennyország kapuját is majdnem kinyitottuk. Erre is számítottunk még akkor is, ha voltak olyanok, akik egy kicsit túlzásba vitték az „ajánlásaikat”, melyeket olvasván a mérkőzés előtt egy kicsivel nagyobb reményekkel ültünk fel a maszkos lelátóra, vagy a maszk nélküli fotelba. Még az a gondolat is előtérbe került, hogy most itt az idő, vágjunk vissza a 45 évvel ezelőtti KEK döntőért. A realitás azonban más forgatókönyvet varázsolt a Groupama-aréna zöld gyepére. „A jó, a rossz – két ellentétes külön világ. Mindegy neked, mert egyenlően hatnak reád.” – énekelte Máté Péter, amit tegnap este mi is átéltünk. Időrendben haladva, kezdjük a „rosszal”, az első félidővel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy Pál
A balszélső az 1944-es naptári évben szerepelt a Ferencvárosban.
Az ezüstérmes csapatban nyolc mérkőzésen lépett pályára és egy gólt szerzett.
1944 őszén már az amatőrök között szerepelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....






HOZZÁSZÓLÁSOK