Feljegyzések a fotelból – Tanulságos győzelem

Múlt és jelen. Mint két testvér, mint két szerető, mint két barát, úgy kapcsolódik össze, úgy öleli egymást, hogy tudja, egymás nélkül nem tudnak és talán nem is lehet élni. Különleges két napon vagyok túl, az előbbi bevezető mondatot sem egy dili-doki disszertációjából csentem, hanem részese lehettem. Pénteken kezdődött az „időutazás” Bátyán (Kalocsától 5 km), a már hagyományos Fokhagyma-fesztivál „nulladik” napján, a Fradi öregfiúk és a környék „öregjei” közötti mérkőzéssel. Annyira már sajnos nem vagyok fiatal, hogy akik a nyári tikkasztó hőségben kifutottak a zöld gyepre, azokat 10-20-30 évvel ezelőtt az égig érő Üllői úti fák árnyékában is láttam őrületbe kergetni az ellenfelet. Rab Tibi, Keller Fater, Bánki Dodó, Fischer Pali, Dukon Béla, Zoran Kuntics, Nyilas Elek…amikor a bí­ró a sí­pjába fújt, az emlékezés mellé egy gondolat is párosult: vajon szombaton este, a Haladás elleni csapatból, 10-20-30 év múlva hányan futnak majd ki a majdani öregfiúk zöld-fehér mezében? És vajon a mai magyar fociban és ezen belül a Fradi utánpótlásban mikor fognak ilyen játékosokat nevelni? Túl sokat nem morfondí­rozhattam rajta (pedig a választ könnyen meg lehetne adni), mert szombaton délután egy olyan időutazáson vehettem részt a barátaimmal, hogy nem is kellett felülnöm kedvenc Időgépemre, azt a 92 évesen is fitt Pethő Zoli bácsi egymaga, az emlékek tárházának felidézésével biztosí­totta. Gondoljatok csak bele, egy olyan emberrel, egy olyan örök Fradistával együtt sörözgetni, akkor anno felülhetett a lelátóra a Lazio, az Austria elleni legendás mérkőzéseken, aki láthatta Toldit, Kiszelyt, Rudast, és az örök „szerelmet” Sárosi Gyurkát, akinek utolsó, 1948-as, Vasas elleni meccsén szintén a pályára rohant, hogy részese lehessen az ünneplésnek, és annak a varázslatos, legendás játékosnak az utolsó Fradi meccsén (akkor még nem tudták, hogy Gyurka néhány nap múlva elhagyja az országot) aki a harmincas-negyvenes években meghatározta a Ferencváros labdarúgást, sőt az európai labdarúgást. Közel két órán át tartott az emlékezés-cunami, Zoli bácsi minden „időskori” tünetet a sutba vágva (melyek rajtam harminccal „fiatalabb” kivitelben már jelentkeznek), még azt is felidézte, hogy azon az estén, amikor először adták elő Toldi Géza tiszteletére az „öregfiúk dalát”, a zongoránál ülő Fényes Szabolcs milyen szí­nű nyakkendőt viselt – természetesen zöld-fehéret… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2018.VIII.4. Ferencváros – Haladás: 3-1

Lanzafame és Varga Roland vezényletével nyert a Ferencváros

Az egyenlí­tésig még eljutott a fővárosban a Haladás, de Lanzafame két góljára már nem érkezett válasz.
A Ferencváros hazai pályán 3–1-re legyőzte a Haladást a labdarúgó NB I 3. fordulójának utolsó szombati mérkőzésén.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Magyar Aladár

TFU_00000000_Fforf_ 03_008-5Magyar Aladár a Bp. Postás csapatából került a Kinizsihez.

1951 tavaszán a sérült Rudas helyén, jobbhátvédet játszott, majd az őszi szezonban már jobbszélsőként szerepelt.

A csapat alapemberének mondhatta magát a Kinizsi első idényében. Huszonnégy bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és Győrött a góllövők közé is feliratkozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Faragó Lajos

Faragó Lajos (1932. augusztus 3., Budapest – 2019. május 13.) a Kispest ill. Bp. Honvéd (1945-63: 146 bajnoki; három bajnokcsapat tagja) kapusa, 1954 és 1957 között 7 mérkőzésen őrizte a magyar válogatott kapuját. Az 1960-as olimpián bronzérmet nyert magyar válogatott tagja. A Bp. Honvéd örökös bajnoka. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK