Vannak olyan mérkőzések labdarúgásunk történelmében melyekre akkor is szí­vesen emlékezünk vissza ha vereséget szenvedtünk, hiszen akkor ott, a zsúfolt lelátón nem éltük meg tragikusan. 1995. szeptember 27. Verőfényes őszi este, telt ház, több száz szurkoló ácsorgott a kapuknál csodára és persze jegyre várva. Fél órával a kezdés előtt már egy gombostűnek sem találtunk volna helyet a lelátón. Majd amikor megjelentek a pályán fehér mezben, középen a jellegzetes vastag piros csí­kkal az ellenfél játékosai, nyújtogattuk a nyakunkat, egymástól kérdeztük: Az ott Litmanen?, És hol vannak a Boer testvérek?, Melyikük Kanu és Finidi?, A szélvész gyors Overmars ugye az alacsony és vajon Kluivert kezdeni fog? Közben 18 ezer torok zúgta a Fradi indulót – Atyaég! Az Üllői úton a BL-cí­mvédő Ajax! Csak ússzuk meg, nehogy belerohanjunk a késbe. Aggódtunk, de örültünk a lehetőségnek, hogy a világ akkori egyik legjobb csapatát “élőben” láthattuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

A zöld-fehér szí­nek szerelmeseinek arra kérdésre, hogy hányszor nyertünk magyar bajnoki cí­met egyetlen kví­zjátékban sem okozna gondot a válasz. De vajon azzal mennyire vagyunk tisztában, hogy a legerősebb Európai kupasorozatban, a “bajnokok versenyében” hogyan is szerepeltünk a torna 60 éves történetében? Először 1955-ben rendezték meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, mely valójában a hatvanas években teljesedett ki. Eleinte egyenes kiesési rendszerben folytak a küzdelmek, nem volt kiemelés, nem voltak “preferált” csapatok, országonként csak a bajnok indulhatott (plusz a cí­mvédő ha éppenséggel nem lett bajnok).
Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →