“Tanár úr én készültem” – védekezett Bauer, Karinthy Frigyes novellájában, és valami hasonlóra készülök én is az aktuális foteles jegyzetem helyén. A különbség talán annyi, hogy nekem alibim van, szerkesztőtársaimmal igazoltan voltunk távol. Egy évvel ezelőtt éppen azért döntöttünk a Novák Dezső Utánpótlás Labdarúgó Torna egy héttel való hamarabb megrendezése mellett, hogy még véletlenül se essen össze a bajnoki nyitánnyal. Sajnos nem számoltunk azzal, hogy a magyar labdarúgás irányí­tói ragaszkodnak a Tempó Fradi naptárához (rendben, ez túlzás egy kicsit – nagyon is!) és a bajnoki nyitányt éppen február 13-ra ütemezték, amit mi már egy évvel ezelőtt “lefoglaltunk”. így esett meg az a “csúfság”, hogy lemaradtunk a Békéscsaba elleni mérkőzésről. Amikor a fiúk kifutottak a pályára, nálunk Tapolcán túl voltunk a döntőn (amit a remek focival az Illés Akadémia fiataljai nyertek meg a Fradi előtt) és éppen akkor kezdődött az a gálamérkőzés, melyen olyan kiválóságok mutatták meg, hogy még mindig jó barátságban vannak a labdával, mint Szokolai László, Rab Tibor, Pogány László, Szabó Ferenc, Nyilas Elek, és folytathatnám a névsort. Őket utoljára több évtizede láthattuk “élőben”, őszintén kevesen voltak a sportcsarnokban olyanok, akik rohantak volna haza a Békéscsaba-Ferencváros bajnokira. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →