Adventi naptár – 2015 “Tempó Fradi – Alapítványi háttérrel”
Még 16-ot kell aludni
“Kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek” – közölte Neil Amstrong a houstoni központtal a Holdra lépésének pillanatában. Szerkesztőségünk munkáját a Tempó Fradi Alapítvány működteti és felügyeli. Számunkra ez nagy lépés és reméljük, sőt bízunk benne, hogy a Ferencváros történetének feldolgozásával egy kis lépéssel még közelebb kerülhetünk ahhoz a közösséghez melynek eddig is tagjai voltunk.
Hobbinak indult, egy soha el nem múló szerelemnek, mely az idők folyamán kinőtte a kereteit.
A kezdetektől napjainkig
így kell erősödni!
Adventi naptár – 2015 “Tempó tettek – Fradista összefogással”
Még 17-et kell aludni
Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki az elmúlt években segítette, támogatta a Tempó Fradi Alapítvány munkáját. Sok minden történt velünk, így nehéz lenne felsorolni is az apró lépéseket, melyek elvezetettek ez év november 27-hez.
Nyilas Elek
a Tempó Fradi alapítvány kuratóriumának elnöke
„Aki tiszteli a múltat, az tudja honnan jött.”
Száz év az örökkévalóságnak
Sárosi György sírját és életútját kutatva jutottunk el a világ egyik legmonumentálisabb temetőjéig Genovában. A Staglieno temető urnafalán megadatott nekünk, hogy a Tempó Fradi Alapítvány, az FTC Baráti Kör és az Erkölcs, Erő, Egyetértés Mozgalom és a Fradi család nevében emlékezzünk Sárosi György doktorra és elhelyezzük a megemlékezés koszorúját annak a labdarúgónak a tiszteletére, akit az egyik legnagyobb Ferencvárosi labdarúgónak tartunk.
Feljegyzések a fotelból – Zimankós ötös
Utoljára 1992. június 20-án voltam idegenbeli mérkőzésen. Előtte sem fordult elő sokszor, számomra egy Fradi meccs mindig az Üllői út 129-t jelentette és jelenti a mai napig is. Tudom, hogy ez joggal kritizálható álláspont (amit el is fogadok), de vidékiként nekem mindig ünnep volt “felmenni” Pestre még akkor is, ha számomra egy kissé idegen és rideg volt a nyüzsgő főváros (a mai napig az). 23 évnek kellett eltelnie, hogy “kimozduljak” a Szentély ölelő karjaiból. Ehhez persze több összetevőnek kellett olyan remekül összejátszania, mint a Fradi csatárainak a második gólunknál. Kellett hozzá az, hogy a magyar labdarúgás érdekeit képviselő és az adózók pénzéből fenntartott televízió ne közvetítse élőben a Ferencváros mérkőzését. Ettől még nem mozdultam volna ki a meleg szobából, de most szerkesztőtársam döntött úgy, hogy “lejön” Kalocsára, és ha már itt van, akkor a baráti találkozót összekössük egy paksi látogatással. Elsőre jól hangzott a program, de mikor felkapaszkodtunk a vendég szektor vastribünjére, már éreztük, hogy a decemberi metsző szél nem biztos, hogy emlékezetessé fogja tenni a szombat délutánunkat. Pedig zimankó ide vagy oda, végül is egy remek délutáni programnak bizonyult a paksi vendégeskedés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent második gyertyalángja – Az emlékek serlege
Ezen a napon érkezik meg a második angyal, kezében adományokkal. Érkezéséért, hogy ne tévedjen el, gyújtjuk meg a második gyertyát. Az angyal célja, hogy megtöltse a nap sugaraiból készült serleget. Ezért körbejárja a Földet, minden házba bekopog, mert valami egyedi és különleges dolgot keres. Ez pedig a tiszta szeretet az emberi szívben. Ezt a szeretetet gyűjti össze a napsugár serlegébe és viszi fel az égiekhez. Oda viszi, ahol már nagyon várnak rá: az égiek az összegyűjtött szeretetből fényt készítenek a csillagok számára. Ezzel világítanak egy évig és ha felnézel az égre, akkor ezért láthatod a szeretett csillagokat. Bennük meg ott rejtőznek a szeretteink, a barátaink és azok a legendák akik az eltelt több mint száz év alatt naggyá tették a Ferencvárost. Ők a csillagok fényében figyelnek ránk és óvják lépteinket. Amikor meggyújtjuk advent második gyertyáját, gondoljunk rájuk, hunyjuk be a szemünket és öleljük át az emléküket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.XII.5. Paks – Ferencváros: 0-5
Böde bombával vetett véget gólcsendjének, ötöt vágott Pakson a Fradi!
Az első félidő a Paksé volt, de a másodikban hengereltek a vendégek • Az FTC előnye már 19 pont!
A labdarúgó NB I 18. fordulójában a listavezető Ferencváros 5–0-ra nyert a második helyezett Paks otthonában, s ezzel 19 pontosra növelte az előnyét a tabellán.
Adventi naptár – 2015 Emlékezzünk
Még 19-et kell aludni
“Elmúlhatunk, de cselekedeteink nem tűnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben és következményekben. Vándorok vagyunk, de lépteink nyomát nem fújja el a szél, semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövő is csak a múlt folytatása.”
(Jules Verne
„Akit szívünkben megőrzünk, örökké élni fog”
NOVÁK DEZSŐ
Adventi naptár – 2015 Barangolás szurkolói szemüveggel
Még 20-at kell aludni
1954-ben voltam először Fradimeccsen. Azóta lejátszottak néhány ezret. De mindenkinek vannak olyan mérkőzései, amelyre évtizedek múltán is visszaemlékszik. Lehet, hogy nem is volt jelen, csak TV-ben látta vagy rádión hallgatta. Remélem, más is követi példám, és így egy feltehetően érdekes, de nyilván nagyon szubjektív sorozat alakulhat ki. Mert ne felejtsük el: EGY mérkőzést játszottak le, de az SOK-SOK (abban az időben tízezrekkel is mérhető) meccsemlékké változott.
YSE
“CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK.”
Elismerés a Tempó Fradi szerkesztőjének
Feljegyzések a fotelból – Harcoltunk, küzdöttünk, győztünk
Nem könnyű feladat hétköznap reggel, egy kevésbé átaludt éjszaka után megírni a tegnapi mérkőzés “jegyzőkönyvét.” Mégis csak hétköznap van, ráadásul Mikulás bácsi már készülődik a hétvégére, nekem meg 8-kor nyitnom kell az üzletem ajtaját és ahelyett, hogy nyugodt, békés körülmények között örömködnék az újabb rangadón aratott győzelmünkön, a nem mindig kedves vevőket kell kiszolgálnom. Pedig siettem, az otthoni kávémat is kutyafuttában ittam meg (inget is kellett cserélnem miatta) és bár tegnap éjfél magasságában (akkor értünk haza) még úgy terveztem, hogy ha hajnalban kinyílik a szemem, akkor kisunnyogok a konyhába, gyorsan felhörpintek egy kávét és megpróbálom Tabi László gyorsaságában megírni a jegyzetemet, de erre nem került sor. A kiváló író, publicista mondta egyszer a kiadójának, aki számon kérte mert nem adta le időben az írását, hogy szóljon Marikának, hogy négy cukorral kérem a kávét, közben meg fűzzön be egy géppapírt, és amíg szürcsölöm a botrányosan olcsó és rossz kávéját, lediktálom a novellámat. Ilyen gyorsan nekem nem megy, pedig a tegnapi 90 perc még a szemem előtt pereg, ráadásul még 8 óra sincs, így a “Nyitva”-táblát sem kell elfordítani, de az itteni kávéfőző megmakacsolta magát, valami furcsa sistergő hangokat hallok a raktárból, talán ki kéne kapcsolni, de a második kávém nélkül képtelen leszek tovább püfölni a billentyűzetet…Inkább megnézem mi folyik (vagy inkább nem folyik) a raktárban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK