Egy nap utóélete – szeptember 26.
1954. szeptember 26. Első hallásra a születésnaposokon kívül másnak valószínűleg nem sokat jelent ez nap. Eseményként a „gúgli” csak a Toya Maru komp tragédiáját adta ki, melynek egy tájfun okozta a vesztét. A hírességek közül Craig Chaquico rockzenész születésnapját említi, aki a Jefferson Starship gitárosaként tépte a húrokat, méghozzá elég jól. Bár nálunk nem voltak annyira ismertek, de mivel jómagam a nyolcvanas években szenvedélyes bakelit gyűjtő voltam, így megfordult a kezeim között egy-két albumuk, melyek közül a Spitfire igazi mestermű. Gondolom a fociszurkolók nem a rockzenére kezdtek asszociálni 1954 kapcsán, hanem egy szóra, mely jelzőként indult, majd szimbólum, védjegy lett az idők folyamán. Természetesen az Aranycsapatról van szó, de annyit már megtanultunk az évek során, hogy a berni „tragédiát” 1954. július 4-én éltünk át. Azt persze nem nehéz kitalálni, hogy egy olyan oldal mely a Ferencvárosi labdarúgás történetével foglalkozik, az „találhatott” egy olyan mérkőzést, egy olyan nevet a mai naphoz, melyről valamilyen formában érdemes megemlékezni. Az már a „szerencse” kategóriájába tartozik, hogy egy legendás Ferencvárosi labdarúgó utolsó mérkőzése mellé még egy olyan első válogatottbeli találkozó is került, melynek van zöld-fehér utalása, de emellett a történelem „sötét” korszakára is rávilágít.
2014.IX.24. MK, ESMTK – Ferencváros: 0-3
Nem brillírozott a Fradi, de hozta a kötelezőt az ESMTK otthonában
Félgőzzel is 3–0-ra nyertek a zöld-fehérek, és továbbjutottak az MK negyedik fordulójába.
A labdarúgó Magyar Kupa 3. fordulójában a Ferencváros 3–0-ra legyőzte az ESMTK-t, így továbbjutott.
Feljegyzések a fotelból – „Csendes” vereség
A 213. derbi napja nem indult úgy, ahogy szokott. Nem volt gyomorgörcs, nem volt meg az a bizsergés mely igazi ünneppé változtatta volna a vasárnapot. Pedig feszülten kéne készülni a derbire, naponta ezzel ébredni, a haverokkal erről beszélni, a neten böngészni a mérkőzés előzeteseit, kutatni a régi videókat, nem tudni arról, hogy reggel nem zártuk be a kaput, és nem adtunk a kutyának kaját. Bolondnak lenni a derbi napján annyit jelent, hogy Fradista vagy, hogy kikapcsolt az agyad, hogy megszűnik körülötted a világ. Minden zöld-fehérbe öltözik, vezetés közben nem a forgalmat látod, hanem Szenes 1990-es bombagólját az első percben, Dragó fejesét 2000-ben vagy Leonardo szólóját ez év tavaszáról! Azon sem csodálkozik senki, ha este a tévénézés közben lelki szemei előtt nem valamelyik véget nem érő sorozat pereg, hanem a BL csapatunk 1995. áprilisi Megyeri úti 3:1-es emlékezetes győzelme. Atyaég! Emlékszel? Megyeri út, 22 ezer néző, fergeteges hangulat, Keller „Kohut-szögből” szerzett bombagólja, majd Lisztes 30 méterről lőtt parádés találata amit Páling szemfüles gólja zárt zöld-fehér keretbe. „Hol van már a tavalyi hó!” – Francois Villont idézve rázzuk meg a fejünket, mert nem csak az emlékezetes 1995/96-s szezon tűnt el, de az a fajta idegi bénultság is, mely egy Fradi-Dózsa meccs előtt költözik belénk. Jó lenne tudni az okát, bár sejtjük, sőt talán tudjuk is, de még sem akarjuk megfejteni és még sem akarjuk keresni a megoldást. Inkább hadakozunk egymással, vénázunk és bénázunk, inkább egy óriási kivitetőt állítunk a Sas árnyékába, buszokon szállítjuk a szurkolókat (ilyen kevés Fradista régen volt már a Megyeri úti derbin) a Népligetből Újpestre az M0-n mint ha városnézésre mennének, vagy inkább a fotel süppedő ölelésébe zuhanunk és azon elmélkedünk, hogy vajon hová is tűnt az a bizonyos hó. Nagyon nincs ez jól, tudja ezt mindenki, de a közeledés helyett inkább „tolódunk”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.IX.21. Újpest – Ferencváros: 2-1
Simon döntött az Újpest–Fradin a „11-es párbaj” után
Megérdemelt lila-fehér siker. Az utolsó húsz percben, hátrányban nem volt helyzete a Fradinak.
A labdarúgó NB I nyolcadik fordulójában az Újpest hazai pályán 2–1-re legyőzte a Ferencvárost. A parázs második félidő két 11-est, három hazai kapufát, és Simon győztes gólját hozta. Az utolsó húsz percben, egygólos hátrányban helyzete sem volt a zöld-fehéreknek. Az Újpest többet tett a győzelemért az egész mérkőzésen.
Roland Lamah
Haris Attila
2014.IX.17. LK, Ferencváros – ZTE: 2-0
Ligakupa: laza Fradi-siker a ZTE ellen, Lamah-val a fedélzeten
Nem kellett megerőltetniük magukat a sikerért a zöld-fehéreknek, csereként debütált a belga válogatott.
A labdarúgó Ligakupa 2. fordulójának utolsó mérkőzésén a Ferencváros a Zalaegerszeget fogadta, és könnyedén nyert ellene 2–0-ra.
Kislányokat nevelünk
A mentalitáson múlik
A Sárosi család emléktáblájának avatása
1912 és 1939 között Budán, a Budafoki út 10/b alatti házban élt a családjával Stefancsics Bálint szabómester. Feleségével három igen eleven fiúgyermeket neveltek, Györgyöt, Lászlót és Bélát. A három fiú – már Sárosira magyarosított néven – lett a magyar sport, a Ferencvárosi Torna Club büszkesége. Dr. Sárosi György és Sárosi III Béla labdarúgóként, Sárosi László pedig vízilabdázóként emelkedett válogatott szintre. A Sárosi (Stefancsics) család emlékét a ház falán a mai napig nem őrizte semmilyen jel.
Újbuda Önkormányzata, a Ferencvárosi Torna Club és az FTC Baráti Kör támogatásával, dr. Sárosi György születésének 102. évfordulóján, emléktábla avatására került sor a Budafoki út 10/b ház bejáratánál. Az Önkormányzat részéről dr. Hoffmann Tamás polgármester emlékezett meg a Sárosi családról. Orosz Pál, az FTC labdarúgó Zrt. vezérigazgatója méltatta a Sárosi fiúk sporteredményeit, s hangsúlyozta, hogy nagy szükség van az emlékek ápolására. Rudas Ferenc, az FTC Baráti Kör elnöke, a legidősebb élő válogatott labdarúgó büszkén emlékezett vissza arra, hogy ő még együtt játszhatott Sárosi Gyurkával és Bélával a Fradiban, sőt Bélával a válogatottban is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Az esőisteneket is legyőztük
A régmúlt azték mitológiában Tlalok-nak és segédjeinek volt dolguk rendesen, hiszen ők gondoskodtak a vízről, mely az életet adja azóta, amióta élőlények vannak a Földön. Persze az Istenek is gonoszkodtak néha és olyan esőfüggönnyel ölelték körbe Tenocstitlant, hogy az aztékok az Istenek békítése érdekében áldozatokat mutattak be. Tegnap este fél hat tájékán az azték esőistenek úgy gondolták, kibővítik határaikat és olyan zuhataggal ajándékozták meg az Üllői út környékét, amilyent ritkán látni. Tudom, nem csak ott zuhogott, hanem az egész országban (már napok óta), mely miatt volt elmaradt mérkőzés, félbeszakadt találkozó és volt olyan is, mely inkább hasonlított vízilabdára, mint focira. Amikor Laudetur barátommal úgy három óra környékén az autóban ülve alig látva a „szobalány” szorgos tevékenysége miatt azon tanakodtunk, hogy vajon mi fog ránk várni a Szentélyben még mi sem gondoltuk, hogy lesznek olyan pillanatok amikor a halasztás réme fog az agyunkba fészkelődni. Aztán mire Pest határába értünk, eltűnt az eső szőnyegbombázása, sőt még a napi is kikandikált néhány pillanatra a felhők körül. Ez meg bőven elég volt ahhoz, hogy a Felcsút elleni mérkőzésre koncentráljuk minden erőnket. Amit el is intéztünk azzal, hogy kötelező feladat a három pont megszerzése. Négy óra magasságában arra azonban nem nagyon számoltunk, hogy egy óra múlva Tlalok és segédjei nem csak a mi tűrőképességünket teszik próbára, hanem az új Szentély gyepszőnyegét is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK