Feljegyzések a fotelból – Igazságos „tiki-taki”
A tegnap esti El Clásico után megnézni egy mérkőzést nem a legkönnyebb feladat. Még akkor sem, ha az egyik csapat éppenséggel a szívünk egyik fele, mely nem csak azért dobban, hogy életet leheljen belénk, hanem azért is, hogy megőrizze és tovább vigye a örökké bennünk élő 3E üzenetét. Ráadásul péntek este belenéztem a lilák meccsébe is, a nézőtéren voltak vagy ötszázan, de a tegnapi 5 mérkőzésen sem voltak 7 ezren, miközben a Bernabéu Stadionban 81 ezren szurkolták végig a spanyol „örökrangadót”. Ha ehhez hozzávesszük a mindenki által ismert spanyol-katalán ellentétet óhatatlanul is a román-magyar ugrott be először, teljesen más előjellel. Madridban nem voltak üres szektorok, nem foglalkoztak az ellentétekkel, csak a focival. Tudom, ott van pénz bőven és a spanyol fővárosban hazánk lakosságának harmada él, de akik jól ismerik labdarúgásunk történelmét azok tudják, voltak idők amikor a magyar pályákon is teltházas meccseket rendeztek… és még foci is volt javából. De most hagyjuk el Madridot, hiszen nekünk ma Debrecenbe kellett mennünk és nem azért a bizonyos pulykakasért, hanem győzelemért. Titokban reméltem, hogy csak a kocsis ketrecéből fog kiugrani a kakas és nem a mi tarisznyánkból fog kiesni a három pont. Pedig elég jól ismerem a két csapat debreceni statisztikáját, mely szerint az eddigi 40 Debrecen-Fradi mérkőzésből mi csak 10-t nyertünk meg, mely a Fradi dicsőséges múltjában is „elrettentő” példaként szerepel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.X.26. DVSC – Ferencváros: 2-2
Hiába fordított a Debrecen, egyenlített a Fradi
Szakály Péter bombagólt lőtt, Lauth a 79. percben mentett pontot.
A labdarúgó NB I tizenkettedik fordulójában a Debreceni VSC fordulatos, izgalmas mérkőzésen 2–2-es döntetlent játszott a Nagyerdei Stadionban a Ferencvárossal.
Heti portré
Karába János
Ferencvárosi sikerkoktél – beszélgetés Pogány Lászlóval
Hatvanesztendős lett Pogány László, aki legendás mérkőzéseken, legendás futtbalisták társaként ért el manapság már legendásnak számító eredményeket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rédli András a Tempó Fradi Alapítvány új kurátora
Vannak olyan kötelezettségek, törvényi előírások melyekről tudjuk, hogy el kell végeznünk, mégis nehezen fogunk hozzá. Nem azért mert „kekeckedni” akarunk a hatóságokkal, hiszen akik bármilyen összefüggésben használhatják a Fradi nevet, azoknak a saját felelősségen túl a Ferencvárossal szemben is vannak kötelezettségei. Mégis vannak pillanatok amikor szeretnénk megállítani az időt és nem venni tudomásul a sors akaratát. Amikor 2013. április 30-án elhunyt Hargitai Károly a Ferencváros volt ügyvezető elnöke és a Tempó Fradi Alapítvány kuratóriumának tagja, szerkesztőségünk nem az időt akarta megállítani, inkább néhány nappal visszaforgatni az órát és meg nem történtté tenni az elmúlást. Számunkra Karcsi bácsi nem csak múltat jelentette. Annál sokkal többet: az önzetlen segítséget, a nyíltságot és a Fradi iránti alázatot. Amikor az Alapítványunkhoz kerestünk kurátorokat és felmerült Karcsi bácsi neve, feszengve és visszafojtott izgalommal kerestük meg. Vajon mit fog szólni a felkérésre? Mondhatnánk az idő távlatából, hogy nem csalódtunk, hiszen előtte már ismertük őt, mindig önzetlenül segített ahol csak tudott, de egy Alapítvány kurátorának lenni már mást jelent. Ennek ellenére szinte az első szóra igent mondott, mert tudta, a létrejövő Alapítványunk célja a Ferencvárosi labdarúgás történetének feldolgozása, a legendák emlékének ápolása, mely neki is a szívügye. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Sima győzelem, paprikás hangulat
Szombat délután a mérkőzésre igyekezvén (közel két órás autókázás) a szokásos „pletykálkodáson” túl azon elmélkedtünk Laudetur barátommal, hogy vajon ötvenen túl mi az a mágneses erő mely még mindig ilyen erővel vonz az Üllői út 129. felé. Nem kell GPS, nem kell térkép, de még sofőr sem, a jó öreg autó már magától elpüfög és talán csak akkor nézünk ki a szélvédő mögül amikor valami útakadály tornyosul előttünk. Az elmúlt hónapokban volt belőlük néhány, a magyar útépítés olyan csigalassúsággal tette a dolgát, mint a magyar válogatott legutóbb Feröer-szigeten, ahol az Atlanti-óceánból kikandikáló miniállam amatőr játékosai közel egy órán át úgy játszadoztak a mieinkkel, mint anno Lakat Karcsi bácsi legendás Fradija a Liverpool-lal. Ebben van egy kis túlzás, de mivel apámtól annyi „mesét” hallottam élete meccséről (köztük a kedvencem: Varga Zoli annyiszor fűzte be „smittet”, hogy az angol elmehetett volna a két utcával arrébb lévő kötődébe dolgozni), néha akkor is előtüremkednek apám szavai, amikor a hasonlat egy kicsit sántikál. De visszatérve a két órás zötykölődés céljára, tegnap délután főleg azon bosszankodtunk (tudjátok mindig kell egy kis energia), hogy vajon a magyar labdarúgás irányítóinak miért is fontosabb a tévé közvetítés, mint maga a szurkoló. Még a pestiek számára sem idilli szombat este 11 óra magasságában hazatalálni és akkor még nem is beszéltünk olyan „őrült” szurkolókról mint a C4-s miniszektor (szerkesztőtársam zseniális választása) tagjai, akiket az Üllői út 129. mágneses ereje kéthetente az ország különböző településeiről szippant össze. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.X.18. Ferencváros – Pécs: 2-0
A Ferencvárosnak nem okozott gondot a Pécs
A mérkőzés elején és a végén is betalálta Fradi, gyámoltalanul játszottak a Véber-tanítványok.
A labdarúgó NB I tizenegyedik fordulójában a Ferencváros Nagy Dominik és Busai Attila találatával 2–0-ra győzött az idényben eddig főleg idegenben vitézkedő Pécsi MFC ellen.
Bajnoki beharangozó – 25. alkalommal győzhetjük le a Pécset az Üllői úton
94. alkalommal mérkőznek meg a csapatok. Fókuszban a fővárosi mérkőzések. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Silye Erik
2014.X.15. LK, Kaposvár – Ferencváros: 1-0
Kikapott a Ferencváros Kaposváron a Ligakupában
HOZZÁSZÓLÁSOK