Minden most kezdődik el
Emlékszel 2011. június 30-ra, amikor a második félidő 63. percében egy óriás toporgott a partvonal mellett és mikor engedélyt kapott a pályára lépésre, egy lábon szökkent kettőt, majd közel két méteres ugrásokkal egy pillanat alatt az ellenfél tizenhatosánál termett? Nem csak a lelátó tört ki extázisban, de az angolok világbajnok hármasugrója, Walter Davis is hálát adott az égieknek azért, hogy Felipe Almeida Félix végül is a foci mellett döntött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Felejtés – a jövő nemtudásának a folyamata
Azt mondják, az idő felejtésre késztet, de van, ami állandó körforgásként mindig visszatér. Ez pedig nem lehet más számunkra, mint a Ferencváros dicsőséges történelmét megalapozó győzelmek és az azokat kivívó játékosokra és edzőkre való emlékezés. Néhány nappal ezelőtt, amikor szerkesztőségünk arra vállalkozott, hogy feldolgozza az 1938-s világbajnokság ezüstérméhez vezető utat (melyhez 8 Fradi játékos járult hozzá), volt olyan kedves olvasónk aki nemtetszését fejezte ki a sorozatunk címében szereplő „elfeledett” szó miatt, mert szerinte ez a siker soha nem törlődik ki a Fradisták szívéből. Ebben természetesen van igazság, csak sajnos a magyar sportmédia egészen a döntő napjáig nem nagyon vett tudomást a 75 évvel ezelőtti eseményekről. Ahogy „teljes sötétségbe” borult a Ferencváros 1965-s VVK sikere is, amit június 23-án „felállva” kellett volna tapsolnia a labdarúgás szerelmeseinek. De szerkesztőségünkön kívül sehol sem emlékeztek meg erről a győzelemről, mely a magyar labdarúgásnak klubszinten a legnagyobb sikere volt és valószínűleg még nagyon sokáig az is lesz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Moniz: Mindig nagyot kell álmodni!
A bajnoki cím mellett a másik két sorozatban is sikert vár Ricardo Moniz. Hétfőn elkezdte a munkát a Ferencváros is: bár az edzés zárt kapus volt, Ricardo Moniz válaszolt írásban feltett kérdéseinkre.
Tudom, hogy igazi munkamániás, mindene a futball. A szünetben is dolgozott?
- Jól gondolja, nem tudok elszakadni a futballtól a szabadidőmben sem. Azért nyilván próbáltam feltöltődni, pihenni. Az is igaz, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne gondolkodtam volna azon, hogyan tudnánk még sikeresebbek lenni a ránk váró szezonban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Játékoskeret és szakmai stáb – 2013/14
A 2013/14 évi szezon pályára lépő játékosai és góllövői
A 2013/14 évi bajnoki szezon mérkőzései
1938, az ezüstérem pompás ragyogása
Hioszi Tatiosz szerint „szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.” Örök igazság ez az ókori görög filozófustól, de felvetődik egy kérdés: vajon ezek a pillanatok hogyan kerülnek szívünk jegyzettömbjébe? És vajon van-e elegendő tárhelyünk, vagy ha lassan kezd túlcsordulni a memória, akkor akaratlanul elindítunk egy tisztítóprogramot, mely a kellemetlen emléket egyszerűen kitörli a rendszerből? Sokan úgy gondolják, a múlt valójában saját élettörténetünk értelmezése. Kiemelünk bizonyos meghatározónak vélt eseményeket, elfelejtünk másokat. De vajon miért is felejtünk? Miért is törlünk olyan eseményeket melyek nélkül a jelenünk is sokkal kevesebb lesz? Hiúság, hazugság vagy talán félelem a szembenézéssel? Nem tudom a választ, de azt igen, hogy 1938 júniusában megrendezésre kerülő III. Labdarúgó-világbajnokságon elért második helyünk az eltelt 75 év alatt a feledés homályába veszett. Az okát nem tudom, de azt igen, hogy azok számára akik a szívükbe zárták a Ferencvárosi labdarúgást, a megszerzett ezüstérem örökké pompásan fog ragyogni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tátrai Sándor fényképalbumából
1938, egy elfeledett ezüstérem: Egy kis ijedség után, irány a döntő!
1938. június 16-án csodaszép reggelre ébredt Párizs. Az előtte való napok változékony időjárását verőfényes napsütés váltotta, mintha a nap is a közelgő elődöntőt akarná beragyogni. Mivel az csak késő délután kezdődik, így a Szajnát vette célba, a sugarai szinte belekortyoltak a gyengéden hullámzó folyóba, arra csábítva a kávéházak teraszán bámészkodókat, hogy kövessék a sugarakat egészen a Tulieriák kertjéig. És ha még bírják a lábak, sétáljanak át a Champ-de-Marsra, ahol gyönyörködhetnek a szobrászat, a történelem és kertművészet különleges egyvelegében. De ne sokáig időzzenek, mert lassan már el kell indulni a Parc des Princesre ha nem akarják lekésni a Magyarország-Svédország elődöntőt. Mert ennek a nagyszerű napnak még Párizsban is a világbajnokságról kell szólnia. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ebedli Zoltán, a király
Tegnap reggel elgondolkodva, na jó, bambulva battyogtam a szerkesztőség felé, amelynek épülete szorosan tapad a Corvin-plázához, mondhatni, sziámi ikrek. Csendes még ilyenkor errefelé minden, üresen ásítozik a földszinti kávézó is, csupán egy sportosan elegáns, jólfésült úriember kortyolgatta a kávéját kecses üvegkehelyből.
Ebedli Zoltán, a király. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK