2012/13: Játékosrangsor
Szűcs Lajos (Lombard Pápa) a rangelső a kapusok közt
2012 ősz: A kapusok közt Szűcs Lajos (Lombard Pápa) a rangelső
2013.VI.6. Magyarország – Kuvait: 1-0
Vanczák Vilmos fejesből szerzett találatával a házigazda magyar labdarúgó-válogatott Győrben megérdemelt győzelmet aratott Kuvait ellen felkészülési mérkőzésen. Az első félidőben nem tudtuk érvényre juttatni fölényünket a szimpatikus vendégekkel szemben, aztán a szünet után más szerkezetben játszva, három cserével frissített csapatunk sorra alakította ki a helyzeteit, de abból csak egyet használt ki. A mezőny legjobbjának a kuvaiti kapus, Haled el-Rasidi bizonyult. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 30.
Mindhalálig Ferencváros…
Ülünk a Gábor Áron utcai villa teraszán, élvezzük az áprilisban ránk tört nyarat, s a manapság divatos szóhasználattal élve próbáljuk „elkötni a szálakat”.
A vállalkozás eleve kudarcra ítéltetett, hiszen egyetlen újságoldalnyi terjedelmen belül még Esterházy Péter sem tudna olyan csodát tenni, hogy néhány tucat mondatban összefoglal közel negyven esztendőt, pedig ő már Ottlik Géza „Iskola a határon” című remekét is rámásolta egyetlen papírlapra.
Feri életének társa, Mari (Soós Mária) angyali türelemmel hallgatja órák óta azokat a történeteket, amelyeket szerintem most hall legalább századszor, no de Feri mellett ehhez már réges-régen hozzászokott.
Azóta vannak együtt, amióta a Rudas Ferenc – Antal Márta „álompár” életre szólónak látszó szövetsége (1976-ban), mondhatni egyik pillanatról a másikra felbomlott.
Márta máshol, mással látta, képzelte el további életét, s a szívnek ugye, nem lehet parancsolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1938, egy elfeledett ezüstérem: Hat gól a nyitányon
Reims, 1938. június 5. A világbajnokság első körének talán „legbiztosabb” mérkőzése Magyarország és a Holland-India között. Már a nevéből adódik, az ellenfelünk az a holland gyarmati ország volt, melyből a második világháborút követően a mai Indonézia kialakult. Azokban az években még egzotikumnak számítottak Európában a maláj emberek, főleg úgy, hogy még focizni is megtanultak és el is jutottak a világbajnokságra, bár a „különlegességükön” kívül másban nem nagyon reménykedhettek. Már annak is örültek, hogy itt lehettek, hogy megcsodálhatták Reims történelmi szépségét, a monumentális katedrálissal ahol a francia történelemben a királyok fejére helyezték a koronát. 1938. június 5-én Sárosi Gyurkáék fejére helyezték a képzeletbeli koronát, hiszen könnyed játékkal nyertünk 6:0-ra a lelkesen és helyenként még jól, bár egy kicsit durván játszó Holland-India ellen. A találkozó előtt egyetlen kérdés foglalkoztatta csupán a szurkolókat, hogy a kisebb sérüléssel bajlódó Sárosi vállalja-e a játékot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1938, egy elfeledett ezüstérem – Prológus
Franciaország, 1938. június eleje. A kezdődő nyári meleg selymesen öleli át a Champs-Élysées dús fái alatt megpihenő vásárlókat, akik szinte rászabadultak a ruhakölteményeket áruló üzletre, ahol ezekben a napokban „kifordult” magából a divat. A ruhák anyaga a megszokott szürke és kék alapoktól eltérően a világos színekre változott, élénk színű csikózással vegyítve azt. De nem csak a világ leggyönyörűbb sugárútja kelt életre a kezdődő júniusi melegben, hanem a Montmarte is, ahol a Sacré-Coeur előtti lépcsőn a gyönyörű kilátás mellett zenészek és festők népesítik be a teret, ahonnan egész Párizs a lábunk előtt hever, de ahonnan nem lehetett látni azt a helyet, ahol nagyon sokan a nézelődők közül pályára akartak lépni 1938. június 19-én. A Yves-du-Manoir Olimpiai Stadiont Párizs külvárosában építették és már az 1924-s nyári olimpiának is fő helyszíne volt és amit az 1938-s labdarúgó világbajnokságra bővítettek ki 60 ezresre. Tizenöt nemzet játékosai reménykedtek abban, hogy a döntőben őket köszöntik majd, hogy tiszteletükre játsszák el a himnuszokat. De vajon melyik két csapatnak sikerült odáig eljutnia? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.VI.1. NB II, Ferencváros II. – Mezőkövesd: 1-4
A labdarúgó NB II Keleti csoport 29. (záró)fordulójában második csapatunk 4-1-es vereséget szenvedett a bajnoktól.
Feljegyzések a fotelból – Vége van, a függöny legördült
Kedvenc Ady versem első sorával kezdeni a jegyzetet, talán nem volt a legszerencsésebb választás, de mivel minden áron utalni akartam a bajnokság végére, így felvállaltam, bár egyből tudtam, hogy az esetleges félreértések elkerülése végett néhány mondattal a „helyére kell raknom”. Ami ráadásul nem is esik nehezemre, hiszen biztos vagyok abban, hogy bár nem értük el, amit reményeink diktáltak, de ettől még senki sem bukott meg, senki sem játszott velünk komisz játékot és senki sem csapta be a szurkolókat. Ezt meg annyi hányatott év után jó leírni még akkor is, ha egy „butuska” cím magyarázatának szánom. Ráadásul itt most nem is készül egy végső értékelés, arra még aludni kell néhányat, ízelgetni a 2012/13-s bajnoki szezon történéseit, melyre visszagondolva, azért hozott néhány váratlant, melyek többsége a mérleg jobbik oldalára kerültek. Ezektől függetlenül ahhoz, hogy a búcsú igazán szépre sikeredjen, nyernünk kellett ezen a furcsa időpontban és még furcsább helyszínen megrendezett hazai mérkőzésen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.V.31. Ferencváros – Kaposvár: 2-2
A labdarúgó NB I utolsó, azaz 30. fordulójában a Ferencváros Győrben fogadta a Kaposvárt, és a két zöld-fehér csapat mérkőzése egy fordulatos, végig izgalmas mérkőzésen 2–2-re végződött.
Záróra előtt – 2012/13
Számunkra péntek este 9 óra körül végett ér a 2012/13-s bajnoki szezon. Túl sok izgalom nem marad a végére, legfeljebb a szép búcsú idillje vár a csapatra Győrött. A negyedik hely még összejöhet, sőt pontszámban még harmadikok is lehetünk, de ez csak szépségfolt lehet, hiszen a célunkat, a nemzetközi szereplést nem tudtuk elérni. Arról lehetne vitát nyitni, hogy vajon érdemes lenne egy nem kész csapattal kilépni Európába, de én kezdettől fogva úgy vélekedtem, hogy egy Ferencvárosnak mindig készen kell állnia arra, hogy folytassa a több évtizedes hagyományokat. Az utolsó forduló előtt természetesen nem akarom még értékelni az egész évet, de annyit azért megjegyzek, hogy bár nem érhetünk oda a dobogóra, de egy győzelemmel annyit elérhetünk, hogy az újbóli NB I-es tagságunk (leírni is méltatlan volt az „újbóli” szót) legjobb bajnoki eredményét érjük el. Ez persze egy kicsit csalfa, hiszen 2010/11-ben a harmadik helyen végeztünk, sőt egy fordulót túl is éltünk az Európa-ligában, de abban a szezonban 50 pontot értünk el, idén meg egyet többet szerezhetünk, ha pénteken legyőzzük a Kaposvárt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 29.
A Fény utcai piac királya már Albertékről mesél…
Rudas Feri olyan magától értetődő természetességgel illeszkedett bele új munkahelyének, a Fény utcai piacnak semmi mással össze nem hasonlítható miliőjébe, hogy arról még a helyi őskofák is regéket meséltek.
Egy piac évtizedek alatt kialakult kemény magjába előkelő helyet kapni legalább olyan nehéz feladat volt, mint a Fradi védelmébe bekerülni 1942 táján, amikor ez neki fényesen sikerült, ám Feri részint a budai piacok „fejedelemasszonyát” is azonnal meghódította, mindenekelőtt azért, mert attól a perctől kezdve, ahogy a két deci bort kimérte és „felszolgálta” első vendégének, semmiben sem akart különbözni a piac többi árusától.
Itt már nem a sokszoros válogatott, világot látott, a Fradinak köszönhetően országos népszerűségnek örvendő, az újságok címlapjain azokban az időkben is szinte napi rendszerséggel megjelenő, egykori menő futballista volt, hanem egy kocsmáros, aki a kor üzleti viszonyait remekül kihasználva, az igazán nagy lehetőséget megszimatolva, azonnal ráérzett: ha most néhány évig le tud mondani az elegáns vendéglátóipari környezetről (a pasaréti Sport presszó minden ízében úgy különbözött Feri Fény utcai „Büfé”-jétől, mint a Fások tréningpályája a Maracanától), akkor amúgy sem csekély vagyonát néhány esztendő alatt minimum megháromszorozhatja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK