A Ferencváros Ligakupa-győztes labdarúgói
Feljegyzések a fotelból – Csalódás, avagy dobogó helyett középmezőny?
Könnyű helyzetben lennék, ha most át tudnám adni a képzeletbeli mikrofont a huhogók népes táborának. Mielőtt bárki valamiféle történelmi párhuzamra gondolna, itt nem azokra a királypárti felkelőkre gondolok a francia forradalom idejéből akik a gerillaharcban bagolyhuhogással jeleztek egymásnak, hanem azokra, akik a szerdai sikeres Ligakupa győzelmünk után gúnyosan veregették meg a vállam, miközben kimondták az örök igazságot: „nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút”, hozzátéve még azt, hogy „a Ligakupa nem ér sokat, de ha vasárnap nem tudtok nyerni, akkor oda a dobogó”. Mivel azonban én soha nem tartoztam a huhogók táborába, azért valamiféle magyarázattal kéne szolgálnom, bár legszívesebben itt be is fejezném a jegyzetet, mert végül is igazuk lett az „aggódóknak”, mert tegnap nem csak három pontot vesztettünk, hanem annál sokkal, de sokkal többet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.IV.28. Ferencváros – Videoton: 0-1
2013.IV.27. NB II, Ferencváros II. – Bp. Honvéd II.: 0-3
Második csapatunk háromgólos vereséget szenvedett a labdarúgó NB II Keleti csoport 24. fordulójában Csepelen.
Kupagyőztes! Kupagyőztes!
Kupagyőztes! – arra nincs „bizonyítékunk”, hogy száz évvel ezelőtt, az első magyar kupagyőzelmünk után skandálta-e a Fradi tábor ezt a szívet és lelket melengető szavat, de arra már sokan emlékszünk, hogy 2004. május 5-én, a Puskás Stadion lelátóin már orkán erejű szélként süvített végig a pesti éjszakában. Három hétre a 20. magyar kupagyőzelem után már a 28. bajnoki címünket ünnepeltük egy varázslatos estén az Üllői úton, telt ház előtt, helikopterrel, tűzijátékkal, egymás nyakába boruló, könnyező Fradistákkal. Akkor még senki sem gondolta, hogy még egy évünk lesz a „boldog békeidőkből” és azt sem, hogy ezt az időszakot egy soha el nem feledhető emlékű elbukott magyar kupadöntő zárja le. Addig sem volt fenékig tejföl az életünk, hiszen 2004 nyarán a bajnoki címet és magyar kupát nyert Pintér Attilától „összeférhetetlenség” címén megvált a klub. Pinyőt, László Csaba követte, aki bár nem tudta megvédeni a bajnoki címet, de a sikertelen BL selejtező után, UEFA csoportkörbe vezette a Fradit. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 24.
„Garrincha a Népstadionban, edzőiskola a Káplár utcában…”
1956 persze, lényegesen többet jelentett a magyar nép sorsának alakulásában, minthogy néhány ősfradista egy étteremben, egy bárban, vagy egy eszpresszóban összehajol, elénekel néhány magyar nótát, majd úgy dönt, ők bizony nem hagyják el az országot.
Voltak, akik egészen másként gondolkoztak, de akár ment valaki, akár maradt, az mindenesetre vitathatatlan, hogy a forradalom a magyar futball történelmébe is írt egy meglehetősen hosszú, tanulságokkal teli és nagyon izgalmas fejezetet.
A magyar bajnokság 1901 óta íródó történetében először – 1944 őszének egészen extrém, világháborús körülményeitől eltekintve – csak 1956-ban nem lehetett befejezni a bajnokságot. (Amikor a versengés félbeszakadt a Bp. Honvéd állt az élen, de a Vörös Lobogónak például még négy meccse is hátra volt, ha valamennyit megnyeri, akkor Hidegkutiék a bajnokok, no, de az október 21-i játéknap után a forradalom hatására elmaradnak a kiírt mérkőzések – az élcsapatok külföldre mennek -, s legközelebb csak a következő esztendő márciusában lépnek pályára bajnoki pontokért.)
Rudas Feri és apám, persze nem csak kenyérért álltak sorba azokban az október végi és november eleji napokban (miként arról az előző fejezetben szó esett), volt ennél fontosabb dolguk is.
Ősöm naplóbejegyzése arról tanúskodik, hogy október utolsó napján Kispéter Mihálynál járnak látogatóban, a téma: „Az FTC újraalakítása”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ligakupa-döntők
2013.IV.24. Ligakupa-döntő, Ferencváros – Videoton: 5-1
2013.IV.24. NB II, Ferencváros II. – Szeged: 1-0
Második csapatunk kettős emberhátrányban aratott egygólos győzelmet a labdarúgó NB II Keleti csoport 19. fordulójából elmaradt mérkőzésen Csepelen.
Feljegyzések a fotelból – Két pontot hagytunk Diósgyőrött
Néhány nap alatt nagyot tud fordulni a világ. A keddi vereség és főleg a mutatott játék után nem mondhatom, hogy nyugodtan foglaltam el a helyem a fotelomban. Bár az elmúlt 32 év veretlensége nyugtatóan hatott, ráadásul a nehéznek ígérkező mérkőzéseken jól szoktunk játszani, de a Honvéd elleni vereség után napokig azon törtem a fejem (még jó, hogy kemény, mert a buta „elméleteimtől” már régen szilánkjai kellett volna törnie), hogy vajon mi is lehet az oka a csapat visszaesésének. Kapásból meg is találtam néhány okot a sok sérülttel, bár tudtam, hogy ennél azért sokkal komolyabb a háttér. Az meg végleg nem tett boldoggá, hogy nyilvánosságra került Leonardo bejegyzése, amit elsőre egy brazilos csínynek véltem, de mikor jött Orosz Pál nyilatkozata a fizetések elmaradásáról, már komolyan aggódni kezdtem. No nem azért, hogy nem jut a játékosoknak vacsorára pénz, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Puskás Öcsi „legendás” mondását a kis pénzről, melyhez állítólag nagyon kicsi foci párosul. Egy kattintás ide a folytatáshoz....








HOZZÁSZÓLÁSOK