Feljegyzések a fotelból – Könnyed húsvéti szórakozás

Érzelmekkel teli héten vagyunk túl. Elbúcsúztattuk a Szentélyt, utoljára léptek pályára közelmúltunk kedvenc játékosai és egy hatalmas markoló nem csak a tribün falába harapott, hanem a szí­vünkből is kitépett egy darabot. Sokunk számára az eltelt negyven év egyet jelent a Fradizmussal. Tudjuk, hogy csak a kőfalak omlanak le, az emlékek, a győzelmek, a soha semmihez sem hasonlí­tható hangulat örökké velünk marad. Mégis nehéz a búcsú, nehéz a költözés. Másfél évig albérletben leszünk és bár tudjuk, hogy vannak olyan pillanatok amikor az élet bizonyos dolgokat örökre elválaszt egymástól, mégis nehéz lesz mindazokat az élményeket átültetni a Puskásba, melyek mindig is a 12. játékost jelentették a csapat számára. De van reményünk arra, hogy 2014 őszén egy új világ köszönt ránk. Ahhoz persze nem csak új stadionra lesz szükség, hanem egy olyan csapatra is, mely végre visszaadja azt a rangot a Ferencvárosnak, amit 2006-ban jogtalanul elvettek tőlünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 17.

„Úgy kullogtam el a Fradi-­pályáról, mint egy kivert kutya…”

Azon a bizonyos, 1954-es év végi, bajnoki ban­ketten a Ferit a vendég­lő folyosójára kis ma­gánbeszélgetése invitá­ló ferencvárosi vezető nem kertelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A kugliállí­tástól a védők döntögetéséig – portré Böde Dánielről

20130326-torokorszag-bode-5Egy csel, két csel, három csel, gól. Böde Dániel felejthetetlen találatot jegyzett 2011. május 10-én a Siófok elleni bajnokin. A paksi támadó négy védőt is becsapott, mielőtt Molnár Péter kapujának bal sarkába lőtte a labdát. A jelenetsor Lionel Messit, a Barcelona argentin klasszisát idézte. Nem csoda, hogy Bödére azon nyomban rá is ragasztották a „Madocsai Messi” nevet. Azóta cselei mellett erőteljes futballjával ví­vott ki népszerűséget magának, és a remek felépí­tésű támadó nem is állt le itt, már a Ferencváros futballistája, és első válogatott tétmérkőzésén három perccel a becserélése után gólt szerzett, ezzel lett 1–1 a törökök elleni vb-selejtező. A Nemzeti Sport Online utánajárt, hogy ki is Böde Dániel valójában.
Az utóbbi években a Nemzeti Sport Online rendszeresen jelentkezett portrékkal, azokat a (fiatal) futballistákat mutattuk be olvasóinknak, akik a válogatott közelébe kerültek, majd meghatározó emberré is váltak a nemzeti együttesben. A sorozat aktuális része Böde Dánielről szól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A négyesre végződő évek…

1954-ben köteleztem el magam a Fradi mellett. Akkor voltam először természetesen a régi falelátós pályán is. 1954. december 29-én. Bár sokat nem láttam a meccsből (a Népstadionban kezdődött »emlékezetes< meccseim sorozata), és mivel rosszul számí­tottam ki az odavezető útra szükséges időt, későn érkeztem, már csak a Springer-szobor talapzatáról láthattam a meccsből, amennyit láttam belőle. A Sztálin Vasmű Épí­tőket (a Dunaferr elődjét) vertük 4:0-ra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2013.III.26. VB selejtező, Törökország – Magyarország: 1-1

A magyar labdarúgó válogatott vb-selejtezőn 1–1-es döntetlent játszott Törökországban. Az első félidőben a mieink kapufáig jutottak Vanczák Vilmos révén, a második játékrészben pedig Burak Yilmaz révén a törökök szerezték meg a vezetést. A csereként beállt Böde Dániel azonban válaszolni tudott, ponttal távozhattunk Isztambulból. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fatribün, Springer-szobor, Albert Flórián – fradista stadiontörténet

1911, 1974, 2013: három emlékezetes dátum a Ferencváros történelmében. 1911-ben avatták fel az első stadiont az Üllői úton, majd 1974-ben a mostanáig használt arénát, amely 2007 óta Albert Flórián nevét viseli. A stadion a CFR Cluj elleni búcsúmeccsel bezárja kapuit, a Nemzeti Sport Online ez alkalomból felelevení­ti az eddigi stadionok történetét, a legjelesebb eseményeket, amelyeket a főszereplők visszaemlékezései és egy történeti galéria szí­nesí­t. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 16.

„Ferikém, ha van egy perced… Mondanék neked valamit…”

1954. július 4-én, a magyar válogatott Svájc Bern nevű városában világbajnoki dön­tőt játszott az NSZK ellen. Ezt a finálét (amelyre minden magyar emlékszik, aki ak­kor élt, sőt, arra is, hogy hol, kik­kel, milyen körülmények között élte, szenvedte, szurkolta, őrjöngte vé­gig, hogy aztán a lefújás után maga is osztozzék egy ország gyászában), Rudas Ferenc édesapjával és néhány közeli szomszéddal pasaréti házának teraszán, rádión hallgatta végig.

Az előzmények ismeretében, gon­dolom, nem szükséges mélyebben elemeznem, mit érzett akkor, amikor mondjuk éppen Buzánszky Jenő mel­lett húzott kapura egy német csatár, s még ma, a döntő óta eltelt 59 évvel később sem mondja, akár egy fél szó erejéig, hogy ő bezzeg szerelt volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK