Fradista anekdoták: Deák Ferenc

Vezeklés

Kikapott Pestszentlőrincen a Ferencváros. A szenzáció főhőse a negyvenes évek gólzsákja, Deák Bamba volt, aki egymaga öt gólt lőtt a válogatott Csikós hálójába.

— Az elsőnél, mint olyan sokszor, lesre játszott a Fradi-védelem — emlékezett Deák. — Azaz csak játszott volna. Én ugyanis a félpályán túlról iramodtam meg… A bí­ró nem fütyült, nem is fütyülhetett, Rudas Feri, az NB I leggyorsabb hátvédje kétségbeesetten futott mögöttem, de nem tudott beérni. Én pedig kicseleztem Csikóst, 1:0… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Kocsis és Czibor

„Kocka”, a kedvenc

Bocsák Miklós réges rég megjelent könyve (Kocsis és Czibor) cí­mlapjának egyik fényképén Kocsis Sándor emelkedik a fellegekig, hogy fejesgóljával ismételten és sokadszor elkápráztassa a nézősereget.

Bennem ugyan egy másik kép él elevenen, amint Kocsis hátrahúzva, ollózva betalál a Wacker hálójába. Olyan gól volt, hogy utána Brikek – ha jól emlékszem nevére – gratulált szerzőjének.

Akkoriban, amikor az Üllői úton töltöttük a vasárnapok egy részét, a „nagyok” előtt az ifik játszottak. A beavatottak sasszemmel figyelték őket. Jóslatok hangzottak el, ki lesz a nagyok méltó folytatója. Egy-két tévedéssel ma is fel tudom sorolni az akkori csapatot: Pamuki – Teket I., Dalnoki – Anda, Földes, Dékány, Guba – Kocsis, Schnitt, Csoknyai, Teket II. Dalnoki, Dékány, Csoknyai… Ők maradtak. Mindenki esküdni mert volna, hogy Schnitt méltó utóda lesz Deáknak. Nem lett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fotelszurkolásra kényszerí­tve

Sohasem tagadtam, hogy amióta elindult a „feljegyzések a fotelból” sorozatom a legtöbb mérkőzést otthon, a kényelmes fotelból szurkoltam végig annak ellenére, hogy éves bérletem van. Ennek több oka is volt és van. Egyrészt vidékiként nem mindig van lehetőségem arra, hogy a hazai mérkőzésekre „felmenjek” a Szentélybe (ősszel azért 5 alkalommal sikerült), másrészt már a korom miatt is néha nehézkes megszabadulni az otthoni kényelemtől. Ez persze nem volt mindig í­gy, hiszen a hetvenes évek közepétől 1992-ig nem nagyon volt kihagyás. Akkor még könnyű volt, fiatal voltam, nem okozott gondot, ha több órát kellett vonatozni, vagy ázva-fázva ácsorogni az út mentén és várni egy jótevőt, hogy felvegyen és a legközelebbi településig elvigyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK