Kupát nyerni nagyon jó dolog. Van valami varázsa, a néha giccses serlegeknek, de talán a csillogásuk, a tapintásuk, vagy csak az, hogy magasba lehet emelni, és az öltözőben néhány üveg pezsgővel fel lehet dobni a tartalmát is, az adja meg az igazi értékét. Főleg akkor, ha a kupához egy értékes sorozat is párosul, és egy több mérkőzés, kieséses rendszerben zajló párharcok végén dől csak el, hogy végül is ki emelheti magasba a serleget.

Folytatva statisztikai sorozatunkat, ezúttal a Magyar Kupa mérkőzések számát valamint a góllövőket vesszük számba. A magyar kupa, mely száz éves múltra tekint vissza, a végső sikeren túl azért is értékes, mert a győztes a „dicsőség” mellé, a nemzetközi kupában való szereplést is elnyeri. Ennek meg főleg régebben volt jelentősége, amikor még kupagyőztesek kupájáért is játszottak az európai győztesek (1975-ben KEK döntőt is játszottunk, ahol vereséget szenvedtünk a Dinamo Kijevtől, de történelmünk egyik legjelentősebb eredményét értük el). Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Amikor megjelentettük az első statisztikánkat, még mi sem gondoltuk, hogy ennek ilyen sikere lesz, és ilyen sokan fogják átböngészni a rangsort, hogy ilyen sokan keresik meg kedvencüket a listán. A „Kik játszották a legtöbb bajnoki mérkőzést a Fradiban?” lista után többen „reklamáltak”, hogy a sorrendet nagymértékben befolyásolják az NB2-ben eltöltött évek mérkőzései.

Természetesen mi is gondoltunk rá, de nem dughattuk homokba a fejünket és nem tehettünk úgy, hogy azon évekről nem veszünk tudomást. Jogtalan volt a kizárás, méltatlan volt, hogy három évet pazaroltunk el, de mivel hivatalos bajnoki mérkőzések voltak azok is, í­gy a teljes listában figyelembe kellett vennünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Amikor gyerekek voltunk és a grundon fociztunk, az számí­tott igazi császárnak, aki lőtte a gólokat. Az mindegy volt, hogy Horváth Robi és én csúsztunk-másztunk annak érdekében, hogy megakasszuk az ellenfél támadásait, de mivel Kalapács Pali lőtte a gólokat, bizony ő volt a grund királya.

A „grundok szelleme” idővel finomodik (bár manapság már nincsenek is grundok), de mivel a labdarúgást gólja játsszák, í­gy azok szerzőit mindig nagyobb fénysugár éri, mint a szürke, robotoló munkásokat. Persze a játék lényegéből ez adódik és az igazi gólvágók tudásukkal és szellemiségükkel is hozzájárultak a magasabb elismeréshez. A gólkirályok, a gólvágók jelzők is mutatják a kivételes elbánást, mert bár favágókról hallottunk már, de „emberfogó királyokról” még nem nagyon. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →