1995. február 1.

Az utolsó este a fiúk a szállodában anekdotáztak egy kicsit. A tudósí­tónak ez annyira tetszett, hogy külön kitért arra, milyen bensőséges volt a hangulat. Másnap reggel indulás haza. Az út 21 órán keresztül, valamint egy évszázaddal hátrafelé fog tartani. Ekkora a különbség a szingapúri és a budapesti viszonyok között. A játékosok nevében Simon Tibi mondta el a zárszót. Szerencsénk van, hisz a futballnak köszönhetően -és a KORDAX-nak- sokfelé jártunk, de ilyen lenyűgöző várost, mint Szingapúr sehol sem lát­tunk. (Ottjártukkor volt a kí­nai holdújév, nagy-nagy utcai kar­nevállal.) Sokkal tartozunk, és reméljük, a számlát ki tudjuk egyenlí­teni a bajnokság végén. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →