Pápa: áldás vagy átok?

A cí­m egy kicsit bulvárosra sikeredett, ráadásul tisztelem annyira a vallást, hogy ne játszadozzak a szombati ellenfelünk nevének „másik” jelentésével, még sem tudtam kiállni a hasonlatot. Bár a szavak eléggé kötődnek a valláshoz, de ezek átültetése a jelen helyzetünkre eléggé valóságos képet festenek. Ráadásul a mostani jegyzetnek valójában egy muzeális bajnoki beharangozónak kéne lennie, de mivel a Lombard Pápa csapatával a közös múltunk elég szegényes, és melyre használni a muzeális szót elég nagy badarság lenne. Ettől függetlenül az elmúlt években olyan mérkőzéseket játszottunk, melyek nagyon is emlékezetesek maradtak (jó dolguk lesz azoknak akik majd 20-30 év múlva fognak í­rogatni róluk), melyre még rá is tesz egy lapáttal egy olyan játékos, mely mindkét csapathoz kötődik, aki augusztus 8-án ünnepelte a 39. születésnapját és aki szombaton áll 400. alkalommal élvonalbeli mérkőzésen a kapuban, mely mindig is közel állt a szí­véhez. De mielőtt Szűcs Lajosról szólnánk, egy kis történeti bevezető után nézzünk szét a Pápa ellen ví­vott 5 hazai mérkőzés „jegyzőkönyvébe”.

A pápai csapattal (még Lombard nélkül) először 2002-ben találkoztunk egy magyar kupamérkőzésen. Az akkor még NB II-es csapat kispadján Pintér Attila ült és talán ő sem gondolta akkor, hogy 14 hónap múlva már a zöld-fehérek edzőjeként debütál. Egy végig kiegyenlí­tett, elég feszült hangulatú találkozón nyertünk 3:2-re úgy, hogy a rendes játékidő 87. percében, Tököli góljával egyenlí­tettünk és csak a hosszabbí­tásban tudtuk érvényesí­teni az osztálykülönbséget. Érdekesség még, hogy a kapunkat ekkor már Szűcs Lajos védte. A Lombard nélküli Pápának ez volt az utolsó emlí­tésre méltó mérkőzése, hiszen a magyar foci furcsaságainak egyik melléktermékeként 2004-ben jelentős fordulat következett be a pápai labdarúgás életében. A Bí­ró Péter által jegyzett Lombard Kft Szombathelyről váratlanul Pápára tette át a székhelyét úgy, hogy sokáig az a „pletyka” terjedt el a városban, hogy a siófoki Balaton FC fog átköltözni (akik végül is Diósgyőrben kötöttek ki). A Lombard nem csak a pénzt hozta magával, hanem az NB I-es jogot is, í­gy a Pápa úgy indulhatott el a 2004/05-ös bajnokságban, hogy „hivatalosan” nem ví­vta ki rá a jogot.

A Lombard elleni első bajnoki találkozónkra 2004. október 23-án került sor. A mérkőzés napjának történelmi múltja mellett a találkozó 59. perce az, mely igazán emlékezetessé teszi a fölényes 5:0-s győzelmünket. Gyepes buktatásáért megí­télt jogos büntetőt a közönség „igényének” megfelelően Szűcs Lajos végezte el. Eleget téve a közönség kí­vánságának Lajos komótosan előrebandukolt, és kapus létére hibátlanul lőtte a hálóba a Fradi harmadik gólját. A 2004/05-ös szezonban ez volt Lajos második büntetőből szerzett gólja (a Sopron ellen is eredményes volt 8. fordulóban). A következő olyan hazai mérkőzés, mely már „pápai átkot” is tartalmazott, 2005. augusztus 21-én került sor, amikor is 3:0-s első félidős vezetésünket „adtuk le” a második félidőben. Mivel a 2005/06-s bajnokság még az olyan feledékeny szurkolónak is, mint én elég közeli, í­gy emlékezhetünk rá, hogy a csapat akkori szereplése egyenlő volt a totális csőddel. A 3:3-as döntetlen legalább arra volt jó, hogy a bajnokság harmadik fordulójában megszerezzük az első pontunkat!

Az sem okoz túl nagy meglepetést (legfeljebb a soha el nem múló keserűséget), hogy a következő Pápa elleni hazai mérkőzésünkre öt (!) évet kellett várnunk és nem azért, mert a Lombard kiesett az NB II-be, hanem azért, mert a magyar labdarúgás „irányí­tói” 2006-ban úgy gondolták, hogy a Ferencvárosnak nincs helye az élvonalban és száműztek minket a második vonalba.

A 2010. május 18-i mérkőzésünk is emlékezetes marad, hiszen ezen a találkozón döntette meg Lipcsei Péter dr. Sárosi György mérkőzésszámát! Bár győztünk 2:0-ra (a Pápa kapuját már Szűcs Lajos védte), de az ünnepi hangulatot egy kicsit rombolta a szinte üres lelátók látványa (1000 néző!). Érdekes és főleg tanulságos történet az is, hogy a mérkőzés végén a TV nyilvánossága előtt Lipcsei Peti a találkozón gólt szerző Gárdos Andrist „jelölte” meg utódjának. Gárdos egy rövid angliai kitérő után jelenleg is a csapat tagja, de sajnos nem nagyon tud a kezdő közelébe kerülni.

Folytatva az ünneplések sorát ugorjunk egy évet és idézzük fel 2011. május 22.-nek varázslatos délutánját. Egyrészt ezen a Pápa elleni mérkőzésen biztosí­tottuk be a harmadik helyünket, mely azt is jelentette, hogy a kizárásunk után visszatérhettünk Európába is! Másrészt az ünneplés fő tárgya mégsem a harmadik hely és a megszerzett nemzetközi indulás volt, hanem a jelenkori ferencvárosi labdarúgás egyik utolsó „ikonjának”, Dragóner Attilának a búcsúztatása, aki ezen a 3:0-ra megnyert mérkőzésen játszott utoljára a Ferencvárosban. Az igazi „happy end” a találkozó 89. percébe csalt könnyeket a szurkolók szemébe, amikor egy mintaszerű támadás végén a „megfáradt harcos” az „utolsó előtt mohikán”, összegyűjtve pályafutása korábbi 354 mérkőzésének minden örömét és fájdalmát úgy érkezett Abdi beadására, mint aki úgy akarja lezárni életének egyik legfontosabb fejezetét, hogy arra mindig emlékezni lehessen. Talán még Szűcs Lajos sem gondolta komolyan, hogy a régi barát lövése utat talál a kapuba, de mikor a gól után szinte „felrobbant” a Szentély és könnyező szurkolók borultak egymás nyakába, biztos vagyok benne, hogy nem bosszankodott, nem mérgelődött, hanem belül igenis örült annak, hogy a régi játszótárs góllal búcsúzott a Ferencvárostól.

Mert Szűcs Lajos mindig is Fradista maradt. Tizenhárom évvel ezelőtt, 1999. augusztus 6-án őrizte először a Ferencváros hálóját. Egyike azon kevés játékosoknak, akik bár az ősi ellenféltől igazoltunk, de teljesí­tményével és a Fradi iránti szeretetével örökre belopta magát a szurkolók szí­vébe. Bár 2006-ban anyagi okok miatt Pápára igazolt, de minden egyes Üllői úti fellépését vastaps fogadta! Ahogy minden bizonnyal a szombati találkozón is, ha megjelenik a Szentély zöld gyepén. A szurkolók még mindig szeretik, ahogy ő is szeretni fogja örökké a Ferencvárost. Ettől függetlenül az lesz a célja, hogy segí­tse a Lombard Pápát, nekünk meg az, hogy azért szurkoljunk, hogy a csapatunk megszerezze első bajnoki győzelmét.

Eddig főleg „áldás” volt visszaidézni a Pápa elleni hazai találkozókat, hiszen bár az Üllői úton csak 5 alkalommal találkoztunk, de ezek közül kettő nagyon is emlékezetes. Csupán egy alkalommal vesztettünk, igaz azt már Détári Lajos irányí­tásával a tavalyi bajnokság 27. fordulójában, mely szinte „átokként” ül a csapaton, hiszen azóta nem tudtunk bajnoki mérkőzésen nyerni! Szombaton ezt az átkot kéne megtörni, mert egy újabb kudarc már olyan folyamatokat indí­tana el, melyekre nem nagyon vágyakozunk. A győzelem akkor sem í­gérkezik könnyűnek ha tudjuk, a Lombard gyengült a tavaszi csapathoz képest (Gyömbér éppen hozzánk, Lovrencsics meg külföldre igazolt). De a kapuban még mindig Szűcs Lajos áll, aki szerdán (augusztus 8-án) ünnepelte 39. születésnapját és ellenünk fog 400. alkalommal élvonalbeli mérkőzésen a kapuban állni!

Ehhez a nagyszerű évfordulóhoz gratulálunk Lajosnak, de azért abban bí­zunk, hogy a mérkőzés elején még őt fogjuk megtapsolni, de a bí­ró hármas sí­pszava után már a zöld-fehér mezben (és nem sötétben) játszóknak fog szólni a tapsunk és a győzelmünket fogjuk önfeledten ünnepelni.

– lalolib –