Pethő Zoltán – Sárosi Béla: Egy barátság képesalbuma

A mai korosztály számára már nem sokat jelentenek a kézzel í­rt képeslapok. Az internet világában, amikor már a posta helyett a virtuális szállí­tócég kézbesí­ti az üdvözleteket, nem a tintától szí­nesednek el az ujjaink, hanem a billentyűzet nyomkodásától fájdulnak meg az ujjperceink. A képeslapok világában az albumok jelentették a „végállomást”, a jelenünket a különböző adattárolók és közösségi oldalak uralják. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jelen technikai ví­vmányai nem képesek visszaadni az emberi érzelmek apró rezdüléseit. Valami azért mégis megváltozott. Egy képeslap elküldése nem egy gombnyomásból állt. Ahhoz először le kellett sétálni a közeli újságosbódéhoz, de előtte el kellett dönteni, hogy kinek és milyen alkalomból küldjük, mert ehhez kellett kiválasztani a képeslapot. Utána tollat kellett ragadni, és saját kézí­rásunkkal, saját gondolatainkat kellett a papí­rra vetni. Nem volt előre gyártott „template” (sablon) és nem a számí­tógép által felkí­nált betűket használtuk, hanem saját kezünk vezetett a gondolatok szárnyán.

Figyelmeztető naptárfunkció sem volt, a barátok arcképei sem a facebook oldalán mosolyogtak, hanem az í­róasztalokon, a fotóalbumokba. Évek óta már mi is ebben a világban élünk és csak akkor törnek ránk ezek az emlékek, amikor kezünkbe fogunk egy régi újságot, fotót, vagy éppenséggel képeslapot. Az elmúlt napokban Pethő Zoli bácsi adománya jóvoltából szerkesztőségünk a képeslapok varázslatos világát fedezhette fel. Azt is már többször leí­rtuk, hogy a képek mesélni tudnak, persze csak akkor, ha hagyjuk őket, ha mi is átadjuk magunkat ennek a varázslatos érzésnek. Amit ma közzé teszünk, szintén több mindenről mesélnek nekünk. Bár a képeslapokon elsősorban városok láthatók, de ha „megfordí­tjuk” őket és elolvassuk a gyönyörű kézí­rással formált mondatokat, egy igazi barátság képe rajzolódik ki.

Pethő Zoltán és Sárosi Béla. Egy lelkes, önzetlen szurkoló és egy nagyszerű labdarúgó. Zoli bácsi közel 75 éves Ferencvárosi ténykedéséről már í­rtunk, Sárosi III. Béláról, aki 325 alkalommal húzta magára a zöld-fehér mezt és 93 gólt lőtt, talán egy kicsit méltatlanul keveset tudunk. Legendás sportcsaládba született, hiszen bátyja a Ferencvárosi labdarúgás egyik legnagyobb legendája, Sárosi György doktor, másik testvére Sárosi László úszó és ví­zilabdázó volt. Sárosi Bélának 1946-ban még sikerült legálisan külföldi csapathoz szerződni. Több évet játszott Olaszországban, majd később edzőként dolgozott, de állandó honvágy gyötörte. Bármerre is vitte a sorsa, mindig kereste a magyarok társaságát és a lehetőséget arra, hogy hazautazhasson meglátogatni a régi játszótársakat és új barátokat szerezni.

A nyolcvanas évek elején, amikor az 1983-ban újjáalakult a Fradi Baráti Kör (Losonczi Tibor által 1981-ben megszüntette) egyik rendezvényén találkozott Pethő Zoltánnal. A találkozásból barátság lett és bár Sárosi Béla Spanyolországban élt (1993-ban Zaragozában hunyt el), a nagy távolságot képeslapokból „épí­tett hí­ddal” kötötték össze. Ma ezekből nyitunk egy virtuális tárlatot. Így kapcsolódik össze a kézzel í­rt múlt és a chipek által irányí­tott jelen. És í­gy válik közkinccsé az, mely nem csak két nagyszerű ember barátságáról szól, hanem egy közös szerelemről is, amit Ferencvárosnak hí­vnak.