RIA! RIA! HUNGÁRIA!
A kezdet
„Bécsben ma délután a Magyar Labdarúgók Szövetségének repräzentativ csapata fog mérkőzni a bécsi Football Unió válogatott csapata ellen. A két football-szövetség nemrégiben határozta el magát arra, hogy évenként két ízben, hol Budapesten, hol Bécsben repräzentativ csapatjainak mérkőzésével a köztük fennálló barátságos viszonyt megerősítik. Az első ilyen mérkőzést ma tartják Bécsben, a bécsi Football Unió csapatjában az osztrák főváros 11 jelenleg legjobb játékosa szerepel. A magyar csapatról nemigen mondhatjuk ugyanezt, mert a szövetség a legjobb akaratja mellett sem volt képes csapatja számára egy-két kiválóbb játékost megnyerni; így többek közt Ordódy Bélát, a B.T.C. kitűnő centerhalfját nélkülözni lesz ma kénytelen.
A repräsentativ csapat a mai összeállításában csak egyszer trainírozott, s így az összjátéka minden valószínűség szerint több kívánni valót fog maga után hagyni. A bécsi csapat forward sorában a W.A.C. kitűnő játékosai, a védelemben Bécsnek erőben, ügyességben és kitartásban legkiválóbb fottballistái szerepelnek, s nem kis munkájába fog így kerülni a budapesti csapatnak, ha tisztességes eredménnyel akarná helyét megállani.
Egyedüli bizalmunk a magyar csapat gyorsaságában és frissességében fekszik, s ennek révén remélhetjük, hogy a labda technika és összjáték tekintetében a mieinknél kiválóbb bécsi csapattal szemben a M.L.Sz. repräzentativ legénysége nem fog ma csúfos kudarcot vallani. A magyar csapat összeállítása a legutóbb tartott tanácsülés határozata szerint a következő lesz: Lili, – Berán, Steiner, – Gorszky Pozsonyi, Bayer, – Hajós, Buda, Pokorny, Kolhanek, Minder. Tart.: Gabrovitz, Bádonyi és Oláh.
Vasárnap reggel 8 órai gyorsvonattal a nyugati pályaudvarról indulunk.
Találkozás ugyanott 1/2 8-kor.”
SPORT-VILÁG 1902. október 12.
***
Kapitányi ajánlás
A magyar labdarúgás első évszázada hihetetlenül gazdag volt, nemzeti kincseink részévé vált. A magyar labdarúgó-válogatott minden egyes mérkőzése hirdette, hogy a Kárpát-medence védettségében ez a kis ország él, létezik, tartozik valahová, s ezt meg is tudja mutatni Európának, az egész világnak.
A Ria! Piai Hungária! című könyv labdarúgásunk eme gyönyörű, bizonyításokkal teli évszázadát tartalmazza a maga teljességében, ugyanakkor a legapróbb részletéig nyomon követve.
Vajon ki tudná-e könyv nélkül megmondani, ki ellen játszottuk első válogatott mérkőzésünket, vagy éppen a századikat? Ez a mű – szinte hihetetlen -, nemcsak az eddig lejátszott 740 válogatott derbi eredményét, hanem összeállításait, góllövőit, helyszíneit, nézőszámait, szövetségi kapitányainak nevét és a találkozók leírását is tartalmazza. Ezen kívül még sok más kuriózum is olvasható a meccsekkel kapcsolatban.
Azt minden magyar szurkoló kapásból megválaszolja, ki ellen játszottuk a legtöbb nemzetközi mérkőzésünket. De tudják-e, a világ országai közül kivel hányszor, mikor, hol, milyen alkalommal, milyen eredménnyel vettük fel a harcot? Ez a kiadvány mindezt összegzi, mégpedig helyszínek, tétmérkőzések és országok szerinti besorolással. Természetesen a főszereplők, a labdarúgók is ugyanolyan terjedelemben kaptak helyet, mint maguk a mérkőzések jegyzőkönyvei. Hány játékos játszott eddig a válogatottban? 833 -olvashatjuk a kötetben, s megtudhatjuk pályáralépési sorrendjüket, válogatottságszámukat, a le- és becserélési számaikat, a pályán percben eltöltött idejüket, szerzett (kapusoknál kapott) góljainak számát és a mérkőzéseik felsorolását. Az adatbank alfabetikus sorrendben, a válogatottságszám szerint, a pályán eltöltött idő és az ott nyújtott teljesítmény alapján is rangsorol.
A könyv jóvoltából a szövetségi kapitányokat sem fogja elfeledni a világ, mert az oldalak rögzítik nevüket, hivatali sorrendjüket, adatbankjukat és eredményességi mutatóikat. Itt ébredhet rá az olvasó, hogy a tiszta statisztikai adatokból reményt is meríthet. Ki hitte például, hogy az utolsó három év csapata a mai rengeteget szidott fociban a teljes évszázadot tekintve eredményesség szempontjából benne van az első tizenkettőben, s ott is egyáltalán nem az utolsó?
A szerző nem elégedett meg csupán a mérkőzések leírásával. Külön fejezetet szentel a válogatott góllövőinek (1645 rúgott gólt elemez), a válogatottakat adó kluboknak, a mérkőzések játékvezetőinek, helyszíneinek, s természetesen a magyar nemzeti tizenegy nagy világversenyeken való részvételeinek.
A könyv teljességre törekedett, s a maga nemében megközelítette a tökéleteset, valóságos alapmű. A szerző ugyanakkor nem zárta le – nem is zárhatta le -válogatottunk statisztikai történelemkönyvét, mert 2000. november 15-én, Macedónia ellen a 741. találkozóval folytatódik a nagy mérkőzéssorozatát, amellyel a világon egyedül a magyar válogatott büszkélkedhet.
Hála a Ria! Ria! Hungária! című könyvnek a magyar labdarúgás első évszázadának történelme most már soha nem felejtődhet el, „kőbe vésve” mindenki tulajdonában ott lehet.
BICSKEI BERTALAN 39. szövetségi kapitány
***
Ötlettől a valóságig
Emlékezetem szerint 1994 tavaszán merült fel először az ötlet, hogy a kor igényeinek megfelelően könyvet kellene „szerkeszteni” a magyar labdarúgó-válogatott történetéről. Kapóra jött dr. Szepesi György felajánlása – mondván nekik kész kéziratuk „fekszik” a Medicina Könyvkiadó Rt.-nél. Az elhatározást tett követte: kiadónk megvásárolta a Medicina Könyvkiadó Rt.-tői Szepesi György-Lukács László—Hegyi Iván 90 év – 90 percek (Magyar labdarúgó krónika) című könyvének kiadási jogát. A kézirat -mely 90 százalékban megegyezik a Felejthetetlen 90 percek című könyvvel -szerkesztése során jöttünk rá, hogy a könnyed mesélő stílus mellett statisztikailag igencsak „vékony”, s néhány helyen pontatlan is (például a mérkőzések sorszámozásánál). A hiány pótlására felkértük a szerzőket, akik enyhén szólva nem lelkesedtek az ötletért…
A holtpontról két fiatalember mozdította el az ügyet: 1995 őszén felkeresett Kopácsi Ferenc és Nagy Zoltán, s letett elém egy vaskos kéziratot, amely a magyar válogatott mérkőzéseinek teljes statisztikai feldolgozását tartalmazta. Egy „fejezet” azonban hiányzott belőle – a mérkőzések jegyzőkönyvei! „Sebaj! – gondoltuk – Ez megvan nekünk! A két kéziratot csak össze kell szerkeszteni, és…”
Lázas munka kezdődött: a két kéziratot egymáshoz illesztettük, leszedtük és betördeltük. Már a nyomdába adás napja is ki volt tűzve, amikor számunkra váratlan esemény történt: a Magyarország-Finnország világbajnoki selejtező mérkőzést követően megjelent Dénes Tamás-Rochy Zoltán A 700. után (A magyar labdarúgó-válogatott története) című könyve, mely után üzletpolitikaiig dőreség lett volna piacra dobni a mi kiadványunkat. Így aztán újra halasztást szenvedett a Ria! Ria! Hungária! kiadásának ügye…
„Minden rosszban van valami jó!” -tartja a közmondás, így a későbbiek folyamán A 700. után című könyv még a javunkra is vált. A két adatbázis összevetése után kiderültek az ellentmondások, melyeknek tisztázása után előfordult, hogy a mi adatunk volt pontatlan, de az is előfordult, hogy az akkor még Nemzeti Sportnál dolgozó kollégák tévedtek (írom ezt minden bántó szándék nélkül).
Mindez felveti azt a tényt, hogy igyekeztünk precízen és pontosan feltárni labdarúgó-válogatottunk múltját. Abból indultunk ki, hogy a kötet megjelenése után a válogatott adataira kíváncsi egyének nem a Széchényi Könyvtárban fognak keresgélni, hanem egyszerűen leemelik a polcról a Ria! Ria! Hungária! című könyvet, és kikeresik benne azt, amire kíváncsiak. S ez nagy felelősséget rótt ránk!
Nem állítjuk, hogy a 880 oldalnyi adathalmazban nincs hiba, s azt sem állítjuk, hogy minden adatunk pontos. Egyet azonban állítunk: minden ellentmondásos adatnak megpróbáltunk utána nézni, s a lehetőségekhez képest eldönteni a kérdést. Bizonyos esetekben megfelelő bizonyítékok után állást is foglaltunk (például ki az első magyar gólszerző, hányszoros válogatott Barátky Gyula, volt-e megbízott szövetségi kapitány Kiss Tivadar és Tóth-Potya István) – mely a későbbiek folyamán további vitákra adhat majd okot.
A kötet szerkesztése során jöttünk csak igazán rá, hogy még mennyi feltáratlan szeglete van a magyar válogatott történetének… Éppen ezért bízunk abban, hogy az általunk közzétett adatok hasznára válnak a szakvezetőknek, játékosoknak és szurkolóknak egyaránt. Ehhez kívánunk mindenkinek jó böngészést és jó szórakozást egyaránt…
HOFMANN PÉTER felelős szerkesztő
Kiadó: futball ’93 Kft. – 2000
Vélemény, hozzászólás?