Sípszó előtt: Barcelona – Ferencváros

Ha Barcelona akkor Messi? Manapság minden bizonnyal sokunk számára elsőként a „törpe varázsló” ugrik be, pedig nem csak a klub, de a város is sokkal többet jelent az argentin labdazseninél. Mivel soha nem voltam a 10-s sztár rajongója, ráadásul vagyok már annyira idős (de még nem öreg), hogy számomra Barcelona említése elsősorban egy 1994-s kiránduláshoz kapcsolódjon, benne a világváros forgatagával, a Sagrada Família több mint száz éve épülő templomával amit akkor még csak kívülről lehetett megcsodálni. De örök élmény marad a gigantikus kikötő Kolumbusz szobrával, a világkiállítási park (a neve nem ugrik be), vagy Gaudi másik remekműve a Güell park, melynek épületei, sétányai, vízesései olyan szürreális élményt nyújtanak, mintha egy másik világban járnánk. És persze az olimpiai falu, mely számunkra 1992-ben a csodát jelentette a 11 aranyéremmel, olyan győzelmekkel melyek említése még a jelenben is mosolyt csal az arcunkra. Az akkori olimpiához nem csak az aranyérmek kötődnek, hanem egy dal is, amit a korszak két fantasztikus énekese, az operaénekes Montserrat Caballé és a rock koronázatlan királya Freddy Mercury adott elő. Azóta ha meghallom a város nevét, a fülemben cseng ahogy két előadó „földönkívüli” torkából kiszakad a „Barcelona!”, hirdetve a város az olimpia csodáit. Ha jól rémlik akkoriban egy körutazáson vettem részt, így Barcelonára egy nap maradt, azt is kutyafuttában teljesítettük, de a végén még maradt arra idő, hogy megálljunk a foci szurkolók álmánál, a Camp Nou stadion előtt. Mely valójában nem is a méretével (pedig gigászi építmény a közel 100 ezres befogadóképességével) és főleg nem „szépségével” ragad magával, hanem a történelmével, azokkal a mérkőzésekkel, játékosokkal, akik az 1957-s átadás óta a világ egyik leghíresebb stadionjává tették a Camp Nou-t.

És bár a mi szívünk zöld-fehér, de kevés olyan focirajongó van, aki nem tudná, hogy Kubala László-t minden idők egyik legjobb Barca játékosának tartanak, aki 18 évesen került a Fradiba, ahol 56 mérkőzésen 33 gólt szerzett, majd néhány „kanyar” után 1950-ben került a Barcelonába, ahol 2009-ben szobrot is emeltek a legendás játékos tiszteletére. Rajta kívül Kocsis Sándor (az „Aranyfejű – Cabezas de Oro”) és Czibor Zoltán is magára húzhatta a katalán nemzeti zászló színeit viselő Barca gránátvörös-kék mezét. A hatvanas évek elején a Kubala, Kocsis, Evaristo, Luis Suárez, Czibor csatársort az akkori lapok Európa legjobb csatársorának tartották. Kocsis és Czibor Fradi kötődése ismert, a Barcában játszott szerepük is, de rajtuk kívül más kapcsolódási pontot a Barcelona és a Ferencváros között már nem könnyű találni. Pedig az „rajtkockára” egyszerre álltunk fel, a Barcát is 1899-ben alapították, az előbb említett játékosokon kívül Berkessy Elemér – aki 1928 és 1932 között 81 alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben és 2 bajnoki címet szerzett és tagja volt az 1928-s KK győztes csapatnak – 1934 és 1936 között játszott a Barcelonában és 3 gólt is szerzett.

A „közös” játékosok ellenére – akik jelentős szerepet is játszottak mindkét klub életében – a Fradi és Barca csak négy alkalommal mérkőzött meg egymással. Van még két mérkőzés amit a Barcelona „kisajátított” néhány napja amikor előzetes beharangozón mutatta be a szurkolóinak a Ferencvárost. Természetesen megemlítjük ezt két találkozót is, de először is kezdjük a mi szívünk beharangozóját, melyhez 97 évet kell visszarepülnünk a múltba. 1923 március eleje. Pesten még kellemesen sütött a nap, de mikor a csapat első állomáshelyére Bécsbe érkezett, már borongós idő telepedett a volt császári városra. Majd vonattal tovább, Udine érintésével Velence (ahol szállingózott a hó!), majd Milánó következett, ahol a szállásadók minden áron meg akartak mérkőzni a csapattal, de a végcél a francia Riviérán át Barcelona volt, ahová a csapat 3 nap alatt ért…mely manapság 3 óra lesz a Rebrov legénység számára.

De akkoriban még inkább vonattal és hajóval utaztak a csapatok. Tóth-Potyáékat nagy szeretettel fogadták, a város tele volt plakátokkal, hirdetve a „nagy mérkőzést”, melyre 1923. március 3-án került sor és amit a hazaiak nyertek 2:0-ra. A Fradi szép játékot mutatott be a 20 ezer néző előtt, de csatárai a legnagyobb helyzeteket is elpuskázták. A hazai szervezőknek annyira tetszett a mérkőzés, hogy másnapra egy újabb találkozót szerveztek, melyre már 30 ezren látogattak ki. A hosszú utazástól és az előző napi 90 perctől kissé fáradt Fradi ellen a Barca újfent 2:0-ra győzött és olyan mérkőzésen ahol a második félidőt végigtámadták a zöld-fehérek, de a helyzetek megint kimaradtak. A két mérkőzés között a csapat ismerkedett Barcelona nevezetességeivel, siklón felment a Tibidabó kilátóra, ahol Klement István útbeszámolója szerint „gyönyörködtünk az elibénk táruló panorámában”. Szigeti Imre, az FTC mecénása, később a professzionalista Ferencváros elnöke még költőibben kezdte Barcelonai beszámolóját: „Egy kicsit megkésve írom ezt a levelet, de mentsen ki az a körülmény, hogy kitűnően érezzük magunkat mindnyájan itt, a hidalgók klasszikus földjén és a sok szórakozás, látnivaló miatt alig van időnk akár egy képeslap írására is.”

Időrendi sorrendben következzék az a két mérkőzés, melyet a Barcelona „sajátjának” tekint, pedig ezeken egy kombinált válogatott lépett pályára, ennek igazolására elég megnézni az 1928. december 25-én és 26-án pályára lépők névsorát a Sporthírlapban. A Barca játékosok mellett további csapatból (CE Europa, Real Irun, Grácia FC) szerepeltek a kezdőben. Amikor az első mérkőzés előtt értesültek a Fradi vezetői a Barca „megoldásáról” nemtetszésünket fejezték ki, hiszen tudták, hogy másnap is lesz mérkőzés. De karácsony ünnepén még sem illett reklamálni, ezért inkább a karácsonyfát ülték körül a játékosok „többezer kilométerre távol a magyar hazánktól, szeretteinktől s kedveseinktől, ki-ki elmerengve, vagy könnyezve gondolt azokra, akik az adott órában minden bizonnyal ugyanilyen szeretettel emlékeztek reánk”.

A december 25-i mérkőzés nem is sikerült túl fényesen, a 4:0-s vereséget a „tizenkétórás késéssel, a délelőtti kezdéssel, Bangi kapusa indiszpozicójával, és pártos bíróval” magyarázta a magyar sportsajtó. A csapat is fogadkozott, hogy majd másnap kiküszöbölik a csorbát. Ami annak ellenére sikerült is, hogy az ígérettel ellentétesen szinte ugyanazzal a csapattal álltak ki a spanyolok. Ezen a mérkőzésen a Fradi sokkal jobban játszott, győzelmet érdemelt volna. Háromszor is vezettünk és „csak hallatlan bírói erőszakoskodással fosztották meg a Ferencvárost a megérdemelt győzelemtől, egy igazságtalan tizenegyes hozta meg a végső kiegyenlítést a Barcelonának”.

A következő összecsapásra 44 évet kellett várni. Az 1972. augusztus 30-i, barcelonai mérkőzésről elég keveset tudunk, az akkori magyar sportsajtó csak egy rövid beszámolót közölt a 2:2-re végződő találkozóról. Albert Flóriék Japánba tartottak ahol három felkészülési mérkőzésen léptek pályára, és úton Távol-Kelet felé elfogadták a Barcelona meghívását, ahol Josef Maria Fusté-t búcsúztatta a Barca. A katalán (spanyol) labdarúgás kiváló középpályása 200 mérkőzésen lépett pályára a Barcelona színiben. 50 ezren látták a döntetlennel végződő búcsúztatót, a góljainkat Albert és Juhász szerezték. A Fradi egy herendi vázával és egy ezüst plakettel ajándékozta meg Fustét. A mérkőzést előtt a Barca öregfiúk lépett a pályára, Kubala két gólt szerzett. Amíg a magyar sajtó egy rövidke telexjelentésben számolt be a mérkőzésről, addig a katalán sajtó két teljes oldalon. (Az akkori Népsport 8 oldalon jelent meg, míg az El Mundo Deportívo 32 oldalon, ez a terjedelem az oka, hogy sokszor nagyon hiányosak a magyar sportsajtóban a külföldön vívott mérkőzések jegyzőkönyvei.)

A beszámoló terén 1977-ben sem jártunk jobban, hiszen a spanyolországi Badajozban (portugál határ mellett tartomány fővárosa) megrendezésre kerülő nemzetközi tornán (Trofeo Ibérico) a döntőben mérkőztünk meg a Barcelonával és szenvedtünk 3:0-s vereséget. Az elődöntőben a Benficát győztük le 1:1-s döntetlen után büntetőkkel. A magyar sportsajtó csupán néhány mondatban számolt be a torna mindkét mérkőzéséről.

120 év több mint egy emberöltő. A Barcelona nem csak a múltban, de a jelenben is a világ egyik legjelentősebb klubja. Voltak idők, amikor a Ferencváros is az élmezőnybe tartozott, nyertünk kétszer KK-t és 1965-ben VVK-t, ahol éppen a Juventust múltunk felül, akikkel szintén „csoporttársak” vagyunk. A jelenünk biztató, 25 év után újra tagjai lehetünk az európai foci legmagasabb szintjének. Ott vagyunk az álmok mezején, élvezzük ki minden percét.

Az első 90 percet a Camp Nou-ban. Barcelona—Ferencváros!