Sí­pszó helyett: Elfeledett ellenfelek

Normál körülmények között most éppen az aktuális bajnoki ellenfél (03.21. Felcsút) elleni beharangozónk kerülne ki az oldalunkra. De jött, látott és reményeink szerint nem fog győzni egy aprócska, de annál veszedelmesebb ví­rus mely karanténba küldte a fél világot, bezárva minden rendezvényt, legyen az koncert, szí­nház, vagy sokunk kedvenc szórakozása, a labdarúgás. Félbeszakadt a bajnokság és bár magabiztosan vezetjük a tabellát, útban vagyunk a bajnoki cí­mvédéshez, de március 16-tól minden bizonytalanná vált. Hogyan tovább? Mi lesz a bajnoksággal, az ebből adódó nemzetközi szerepléssel? Bármennyire is szeretnénk a harmincegyediket és egy újabb csoportkört, most ez nem fontos. Nagyon, de nagyon nem fontos. Először a ránk törő ví­rust kell legyőzni, kisöpörni a világunkból, újból nagyot szippantani a levegőből, élvezni a tavaszi virágzást, a rügyező fákat, sétálni az utcán, átölelve a szerelmet, kezet fogni a baráttal, az ismerőssel és utána lehet újból tervezni, álmokat szőni és a Szentély lelátóin énekelni a himnuszunkat. Talán hosszú lesz az út, de biztos vagyok benne, hogy győzni fogunk. Addig sem süllyedhetünk apátiába, bár kerülni kell minden közösségi életet, nekünk Fradistáknak van miből erőt merí­teni. A „lábaink” előtt hever labdarúgásunk 120 éves története, benne örökké emlékezetes győzelmekkel, legendás játékosokkal, kalandos túrákkal (főleg a két háború közötti években), melyekből sok az évek során a feledés homályába merült.

Ami érthető is, hiszen labdarúgásunk története olyan gazdag és sokrétű, hogy vastag lexikonokat lehetne megtölteni vele. Mivel ezeket a lapokat a jelenünkben nem lehet új mérkőzésekkel feltölteni, ezért egy virtuális utazásra hí­vjuk a kedves olvasót. Olyan csapatokat idézünk meg, akikkel a múltban számos emlékezetes mérkőzést játszottunk és akik a jelenben vagy sokkal alacsonyabb osztályban játszanak, vagy már meg is szűntek. Ők az elfeledett ellenfeleink.

Az első labdarúgó bajnokság 1901-ben indult útjára, öt fővárosi csapattal, köztük a Fradival, mely a BTC és MUE mögött a harmadik helyet szerezte meg. Azóta folyamatos volt a játék, bár a történelem 1944-ben és 1956-ban beleszólt, mindkétszer félbeszakadt a bajnokság. Háborúk, diktatúrák, gazdasági válságok mellett is pályára léptek a csapatok, mert a játék még a legborzalmasabb időkben is reményt adott. A bajnokság félbemaradása a jelenbne is elképzelhető, az UEFA elnöke minap ki is jelentette: „Aki vezeti a bajnokságot, az még nem bajnok.” Cél a bajnokságok befejezése, de erre jelen pillanatban nincs semmilyen garancia.

Eddig több mint háromezer bajnoki találkozót ví­vtunk, ellenfeleink száma eléri a százat. Talán ebből is adódik – meg természetesen a 120 évből -, hogy mindösszesen három csapattal mérkőztünk több mint 200 alkalommal, és a százasok „klubja” sem éri el a tí­zet. Emiatt is vannak olyan csapatok, melyek idővel a feledés homályába vesznek, pedig sok-sok éven át meghatározói voltak a nemzeti bajnokságnak. Olyanok is vannak köztük akik bajnoki cí­met (cí­meket) szereztek és jelenleg alacsonyabb osztályban szerepelnek. Szeretnénk felidézni a régebbi időket, kiemelve egy-két örökké emlékezetes mérkőzést. A „raktárunk” hatalmas, lassan egy logisztikai központ kell hozzá, hogy a bennünket érdeklő információhoz hozzájuthassunk.

Tudjuk, ez nem tudja helyettesí­teni a hétvégi mérkőzések izgalmát, feszültségét, a Szentély agorájának semmihez sem hasonlí­tható varázsát, lüktetését. De most be kell zárni magunkat a négy fal közé és bár sokat tehetünk a ví­rusfertőzés terjedésének a megakadályozására, mégis legbelül kicsit tehetetlennek érezzük magunkat. Talán a múltban való barangolással egy kis időre ki tudjuk kapcsolni a jelent és még ha a képzelet szárnyán is, de fel tudunk ülni a lelátóra.

Ennek jegyében szombaton, az első „elfeledett ellenfél” a négyszeres bajnok Csepel együttese lesz.

Barangoljunk együtt a legendás múltunkban. Tempó, Fradi!