Szabó Ferenc

Az erőteljes fizikumú, sokoldalú játékos a hátvéd és csatársorban egyaránt jól megállta a helyét. Mindkét lábbal biztosan rúgott, gyorsasága is megfelelt.

Erőteljesen lőtt, majd félszáz gólt szerzett – már a bemutatkozó találkozón (jobbösszekötőként) két gólt szerzett a Dorog ellen! Különösen szlovákiai városokban szerethetett játszani, ott három mesterhármast szerzett!

Az 1948/49-es bajnok-csapatban már állandó „bekkpárja” Rudasnak. Az állandó formájú játékos érdekes körülmények között volt egyszeres válogatott. 1948. május 23-án két hivatalos magyar válogatott is szerepelt! Az egyik a csehek ellen, a másik az albánok ellen… Szabó az albánok ellen csereként lépett a pályára és balszélsőt játszott. A 0-0-s találkozó után egy albán mezt kaptak emlékül a játékosok. Úgy fejezte be pályafutását, ahogy kezdte. Pécsen góllal búcsúzott a zöld-fehér meztől.

Sógora, Mike István szintén ferencvárosi és válogatott játékos volt.

(Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)