1984
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 33.
Miközben az ország rendszert vált, a futballban szinte semmi sem változik…
Történelmileg (és ebben az esetben nem a mindennapok históriájára, hanem a futball történelmére gondolok) úgy alakult ki, hogy kapusokból ritkán lettek szövetségi kapitányok!
A labdarúgás nevezetű játékban használatos tíz további poszt összehasonlíthatatlanul több reprezentánst sodort a nemzeti tizenegy élére, mint amennyit a fekete mezesek (lehet, hogy hihetetlen, de hosszú évtizedeken át a fekete színű mez volt a kapusok védjegye, az utóbbi évtizedekben világszerte elterjedt „lehetetlen” szinorgiával szöges ellentétben) fel tudtak vonultatni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1984 – Fradisták nélkül
1984. január 18., Cadiz, SPANYOLORSZÁG – MAGYARORSZÁG 0-1 (0-0)
vezette: Worral (angol)
Góllövők: Garaba
Magyarország: Kovács A. (Csepel) – Csuhay (Videoton), Kardos (Ú. Dózsa), Garaba (Bp. Honvéd), Varga J. (Bp. Honvéd) – Hannich (Rába ETO), Nagy A. (Bp. Honvéd), Csongrádi (Videoton) – Bodonyi (Bp. Honvéd), Törőcsik (Ú. Dózsa), Hajszán (Rába ETO)
Csere: Csongrádi h. Péter (ZTE), Hannich h. Dajka (Bp. Honvéd)
Szövetségi kapitány: Mezey György Egy kattintás ide a folytatáshoz....