2013/14
Feljegyzések a fotelból – Amikor semmi sem sikerül
Rosszul aludtam az éjjel. Ahelyett, hogy kihasználtam volna a visszakapott egy órát, csak forgolódtam az ágyban. Most persze könnyű lenne ráfogni a tegnapi mérkőzés okozta stresszre, de a hazaút közel két órás ideje alatt volt időnk Laudetur barátommal kibeszélni a fájdalmunkat. Ráadásul az útfelügyelet is rá tett egy lapáttal, amikor úgy zárta le több száz akadállyal az M0 lehajtó sávját, hogy semmilyen tájékoztatást nem adott arról, hogy ezek után vajon melyik úton is találunk haza. Végül is egy kis barangolás után ráleltünk az 51-s útra, de ez közel félórával meghosszabbította a hazautat. Talán még köszönet is jár érte, hiszen egyrészt jó társaságban nem gond az idő múlása, másrészt mire este hazaértünk, már nem volt kedvem nekifogni semmilyen jegyzetírásnak. Annyira azért ismerem magam, ha győzünk, biztos éjfélig is verem a billentyűket, mert az öröm biztosan kikényszerítené belőlem az írást. De itt tegnap este nem volt öröm, de még bizakodás sem. Gyászjelentést sem készülök írni, hiszen bármennyire is fáj a elmaradt győzelem, a mérkőzésnek voltak biztató jelei is, amit jelen helyzetünkben nagyon meg kell becsülni. Ráadásul elég sok időt töltöttem már el eddig is a foci környékén, hogy tudjam, van olyan mérkőzés, amikor semmi sem sikerül. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.X.26. Ferencváros – Mezőkövesd: 1-1
Mezőkövesd: dominó, sakk, majd bravúr a Fradi ellen
A labdarúgó NB I 12. fordulójában a Ferencváros – rengeteg helyzetet és még egy büntetőt is kihagyva – odahaza 1–1-es döntetlent játszott az újonc Mezőkövesddel.
2013.X.26. NB III, Hajdúböszörmény – Ferencváros II.: 3-3
Második csapatunk háromgólos hátrányról mentett pontot.
Jön az újonc, akivel már bajnoki múltunk is van
Nem gondoltam volna, hogy rá leszek „fanyalodva” arra, hogy egyszer is megemlítsem a 2007/08-s bajnoki szezont. Még a gondolatától is irtózom az NB II-ben eltöltött éveknek. És nem csak a jogtalan kizárásunk miatt, de 2007 tavasza miatt is, amikor olyan játékosokkal felállva nem tudtunk egyből visszajutni a felső osztályba, mint Dragóner, Balog Z., Lipcsei, Laczkó, Lazic és Tököli. A fel nem jutás ráadásul a teljes bomlást is elhozta. Játékosok, edzők, klubvezetők jöttek-mentek, egy omladozó átjáróház volt az Üllői út 129. Jött Csank János, aki több fiatalt bevetve (Nagy testvérek, Rédei, Brettschneider, Horváth, Bartha) próbált visszajutni az NB I-be. Néhány „öreg” még maradt, visszatért Mátyus és Vincze Ottó is, sőt a távozó Tököli helyére még igazolni is tudtuk Ndjodo-t). Ezek után jogos elvárás volt a feljutás, melyről nagyon hamar kiderült, hogy naiv álom csupán. 8 forduló után csak 2 győzelmet arattunk, mellette 5 döntetlen és 1 vereség (Szolnok) mutatta a csapat „valódi” erejét (vagy talán mást, de ebbe most ne menjünk bele). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Nem léptünk egyről a kettőre
Nem is tudom hogyan kezdjem. Ha megpróbálok előhozakodni a múlttal, akkor túl sok jót nem ígérhetek, hiszen a Kaposváron az eddig 11 mérkőzésből csupán egyet nyertünk meg. 1977-ben, mely számomra egy különleges és örökké bennem élő emlékkel párosul. Bár magát a győzelmet nem láttam, de egy osztálykiránduláson éppen a Fradi buszával „futottunk” össze és bár Zoli barátommal mindent megtettünk a személyes találkozás érdekében, de egy marcona legény megakadályozott benne, így csak integethettünk Ebedlinek és Nyilasinak, de azokat a pillanatokat még sem felejtem. Ezen kívül más örömtelit nem is találhatunk a kaposvári vendégségben, így a múltat most sutba is dobom. Sajna a jelenünk sem örömteli, az elmúlt három hét eseményeivel sem példálózhatók. Két bajnoki vereség és egy csúnya zakó a ligakupában. Adams tragédiáját már nem is említem, hiszen még véletlenül sem akarom azzal takargatni a nem várt vereségeket. Erre jött egy Moniz nyilatkozat, ahol a mester is kifejtette, hogy nem elégedett a játékkal és amit eddig nem nagyon tett meg, névvel is illette azokat, akiktől többet vár. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy mostanság az ellenfelek nem teszik meg azt a szívességet, hogy pontokat hullajtva „akaratlanul” is az élmezőnyben tartanak minket, nem a legjobb előjelekkel készülhetünk a Kaposvár elleni bajnokira. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.X.20. Kaposvár – Ferencváros: 1-1
Böde a 89. percben egyenlített Kaposváron, ikszelt a Fradi
A labdarúgó NB I 11. fordulójának záró mérkőzésén a Kaposvár a Ferencvárost fogadta. Az alacsony színvonalú találkozón a hazaiak szerezték meg a vezetést Adrian Markus révén, de a 89. percben Böde Dániel egyenlíteni tudott.
2013.X.20. NB III, Ferencváros II. – Kazincbarcika: 0-1
Jó iramú mérkőzésen mindkét csapat sok helyzetet dolgozott ki, Salvador góljával azonban a vendégeknek sikerült megnyerni a találkozót.
A múlt most nem ígér túl sok jót
Annak ellenére, hogy tisztában voltam azzal, hogy amióta a Kaposvár az NB I lakója, a Fradinak nem termett túl sok babér a somogyi városban, mégis egy kicsit szíven ütött szerkesztőtársam „Egyről a kettőre” cím alatt (mely elég találóra sikerült) megjelenő összesítő statisztikája. A Kaposvár az 1975/76-s szezontól tagja az első osztálynak, mely nekünk természetesen nem emiatt emlékezetes, de ezt biztosan minden Fradi szurkoló tudja. Ahhoz képest, hogy az első bajnokira 38 éve került sor, elég kevésnek tűnik az eddigi 11 kaposvári mérkőzés, igaz a hazaiak 15 évet töltöttek a másodvonalban, a Fradi meg hármat. Amikor meg mindketten tagjai voltunk az NB I-nek, akkor a hazaiak rendre meglepték az esélyesebb Ferencvárost. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az eddigi 11 mérkőzésen csak 8 gólt tudtunk szerezni, akkor talán a „múlt most nem ígér sok jót” jelző nem is hat annyira bántónak, hiszen a tények makacs dolgok, a múlt meg főleg az, mert azon már nem tudunk változtatni. A múlton nem, de a statisztikán igen. Erre meg vasárnap lesz lehetőségünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
