Dzurják József
1990.III.24. Ferencváros – DVSC 3-1
Az első félidőben a pécsiek fizikailag és idegekkel is jól bírták a tehertételt, de fordulás után gyengült ellenállásuk, és a nem különösebben jó napot kifogó Ferencváros visszavágott az őszi pécsi verségért.
Sokaknak csalódást okozott a Ferencváros ezzel a teljesítményével, csak éppen a vezetőedzőnek, Rákosi Gyulának nem. A vendégek dörzsölt profi csapat benyomását keltették, s ha az Admira nem is európai klasszis gárda, azért a játékosok, amit tudnak, azt hiba nélkül végrehajtják.
Merőben különböző két félidőt, jó iramú és küzdelmes mérkőzést láthatott a közönség. A Ferencváros biztos győzelmet engedett ki a kezéből, de a csepeliek végül is megérdemelték az egy pontot, mert a már teljesen reménytelennek tűnő pillanatokban sem adták fel.
Az első félidő vérbeli, igazi rangadót hozott, a sportág minden látványosságát felvonultatva. Szünet után viszont a zöld-fehérek csakis a 3 pont megtartására törekedtek, csöppet sem érdekelte őket, hogy azt kettő, vagy akár tiz adott góllal kaparintják meg. Igy maradtak a két gólnál.