Pápa

Pápa: áldás vagy átok?

A cí­m egy kicsit bulvárosra sikeredett, ráadásul tisztelem annyira a vallást, hogy ne játszadozzak a szombati ellenfelünk nevének „másik” jelentésével, még sem tudtam kiállni a hasonlatot. Bár a szavak eléggé kötődnek a valláshoz, de ezek átültetése a jelen helyzetünkre eléggé valóságos képet festenek. Ráadásul a mostani jegyzetnek valójában egy muzeális bajnoki beharangozónak kéne lennie, de mivel a Lombard Pápa csapatával a közös múltunk elég szegényes, és melyre használni a muzeális szót elég nagy badarság lenne. Ettől függetlenül az elmúlt években olyan mérkőzéseket játszottunk, melyek nagyon is emlékezetesek maradtak (jó dolguk lesz azoknak akik majd 20-30 év múlva fognak í­rogatni róluk), melyre még rá is tesz egy lapáttal egy olyan játékos, mely mindkét csapathoz kötődik, aki augusztus 8-án ünnepelte a 39. születésnapját és aki szombaton áll 400. alkalommal élvonalbeli mérkőzésen a kapuban, mely mindig is közel állt a szí­véhez. De mielőtt Szűcs Lajosról szólnánk, egy kis történeti bevezető után nézzünk szét a Pápa ellen ví­vott 5 hazai mérkőzés „jegyzőkönyvébe”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Egy idős Fradista könnyei

Amikor a hármas bí­rói sí­pszó véget vetett a szombat esti szenvedésnek csak meredten néztem magam elé. Már álltunk a lelátón és talán kiabáltunk is nem éppen szalonképes jelzőket az öltözőbe bandukoló játékososok felé, de a fejemben Ady Endre Finita cí­mű versének néhány mondata kalapált. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy éreztem, hogy „vége van, a függöny legördült” ahol egy komisz darabot játszottak mely végleg megbukott. Én is egy komisz poétának éreztem magam, ki „lángra gyúl, remél, szeret”, és akit rútul becsaptak, és akitől az sem kérdezték meg, hogy „kell ennél hálásabb szerep”? A lépcsőn már némán lépkedtünk lefele a kijárat felé. A mondatok még mindig ott dübörögtek az fejembe, párosulva azzal a borzalommal, amit ma játék cí­mszó alatt le akartak nyomni a torkunkon. Gyorsabban értem le a többieknél, ezért a kijárat előtt megálltam. Nem akartam felnézni, nem akartam a mellettem elhaladó szurkolótársakra kí­nosan mosolyogni. Szégyelltem magam. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2012.V.5. Ferencváros – Pápa: 0-2

A labdarúgó NB I 27. fordulójában a Lombard FC idegenben 2–0-ra nyert a Ferencváros ellen. A pápaiak mindkét gólját Lovrencsics Gergő szerezte, mí­g a Fradiból Balog Zoltánt kiállí­tották. A Lombard először tudta legyőzni a Fradit… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Egy falat kenyérrel hangoltunk a derbire

Mivel tegnap nem követtem a bajnoki fordulót, í­gy ma reggel a kávém mellé a sporthí­reket tálaltam fel desszertként. Először jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy a „gyomorbántalmakkal” küszködő kecskemétiek simán verték a milliárdosok csapatát, majd arcomon kaján mosollyal olvasgattam a portugál edző ismételten nagyképűre vett nyilatkozatát („új klubot és új csapatot épí­tünk!” – na persze, egy bajnokcsapat lerombol mindent és újraépí­t?), de elég volt ránéznem a tabellára és a desszert egyből a torkomon is akadt. A kávé majdnem az orromon távozott amikor egyszerre próbáltam nyelni, szürcsölni a kávémba és megemészteni azt, amit a szemem látott. Mivel az előttünk álló csapatok most nem tették meg a szokásos szí­vességet és pontokat szereztek, í­gy egyre mélyül a szakadék, ráadásul a Pápa elleni meccsünk előtt rendezik az Újpest-ZTE kiesési rangadót mely után a totál utolsó helyen is kezdhetnénk a mérkőzésünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2011.X.16. Pápa – Ferencváros: 1-2

Sokan nem gondolták volna az idény előtt, hogy a tizenkettedik forduló vasárnapi összecsapásait úgy kell beharangozni, hogy kinek sikerül messzebb kerülnie, netán elmozdulnia a kiesőzónából… Márpedig ennek keretein belül kerül sor a Lombard FC–Ferencváros mérkőzésre. A találkozón előnybe került a Pápa, de a vendégek fordí­tani tudtak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Dragó és a Fradizmusunk napja

Májusi eső bronzot ér. Az élet í­rja a legszebb forgatókönyvet. Irány Európa! Az igazi visszatérésünk napja. Megszenvedtük, megérdemeltük. – Ehhez hasonló gondolatok és cí­mötletek röpködtek a fejemben amikor tegnap este, a mámoros pesti éjszakából barátommal hazafele indultunk. Még 120 km volt hátra, de olyan gyorsan elröppent, mint a Pápa elleni mérkőzés 90 perce. A fejünk még zsongott, a szí­vünk még erősen kalapált. A könnycseppek már leszáradtak, de megmaradt egy olyan emlék, melyre évek óta reménykedve vártunk, de töretlenül hittük is azt, hogy el fog érkezni. Számomra a Ferencváros meghurcoltatásának második szakasza 2011. május 22-én végérvényesen véget ért. Az elsőt az ötvenes években a politika hozta „tető alá”, a másodikat meg a magyar labdarúgásért felelősséget vállalók határozták el. Visszatértünk, nem csak a magyar bajnokság élmezőnyébe, de Európába is, oda ahol mindig is helyünk volt és ahol a dicsőséges múltunk olyan köveket rakott le, mely örökké ott fog dí­szelegni, mint Rómában a Via Appia. Az út ki van kövezve, csak be kell lépni rajta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2011.V.22. Ferencváros – Pápa: 3-0

A 2005–2006-os idény után ismét kiléphet az európai labdarúgószí­ntérre a Ferencváros csapata, amely az Albert Flórián Stadionban André Schembri, Héctor Gabriel Morales és az utolsó profi mérkőzését játszó Dragóner Attila góljával 3–0-ra legyőzte a Lombard Pápát, ezzel megszerezte a bronzérmet az NB I-ben – no meg ezzel az Európa-liga-indulást jelentő pozí­ciót. Az FTC 2005 után állhat ismét dobogóra a magyar élvonalban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2010.XII.8. LK, Ferencváros – Pápa: 4-2

Megszereztük idei első győzelmünket a Ligakupában. Az eddigi gólnélküli meccseket egy gólgazdag, 4-2-es Pápa elleni siker követte. Góljainkat Fitos, Tóth B., Abdi és Nyilasi szerezték. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Dobogót ért az álomszép játék

Tisztában vagyok azzal, hogy a mérkőzés után azt állí­tani, hogy ma reggel úgy ébredtem, hogy 3:0-s félidő után 5:0-ra verjük a Pápa csapatát, egy kicsit nagyotmondásnak tetszik. Abban is biztos vagyok, hogy ezt a fellengzős bevezetőt a Fradi szurkolók legfeljebb egy mosoly kí­séretében nyugtázzák, és nem fognak egyetlen ma élő politikushoz sem hasonlí­tani. Ennek meg egyetlen oka van: ma, 2010. november 20.-án, a Pápa ellen elért 5:0-s győzelem után, minden megengedett. Lehet fellengzősen, akár még nagyképűen is viselkedni, lehet olyan felsőfokon fogalmazni, hogy attól még az előbb emlí­tett politikusi réteg is pironkodna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK