Sárosi László

Sárosi László

A Vasas balhátvédje, 1956 és 1965 között 46 alkalommal játszott a magyar válogatottban. Tagja volt az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt együttesnek.

A piros-kékek rokonszenves, sportszerű, kiváló képességű védőjátékosa kitűnően helyezkedett, mindkét lábbal biztosan rúgott, jól fejelt. Mindehhez nagy gyorsaság, rendkí­vüli lelkiismeretesség, taktikai érettség és fegyelmezettség járult. Ellenfelét szorosan őrizte, de nem feledkezett meg a korszerű hátvédjáték támadással kapcsolatos követelményeiről sem.

Mint balszélső kezdte pályafutását. A csatársorban szerzett tapasztalatait hátul is jól hasznosí­totta. Ügyesen vezette fel a labdát és pontosan í­velte a kapu elé. A magyar válogatottnak csaknem egy évtizeden át rendkí­vül hasznos tagja volt. Balszerencséjére elég sok sérülés érte, amelyek miatt rövidebb-hosszabb pihenésre kényszerült. Visszavonulása után befejezte egyetemi tanulmányait és doktorátust szerzett. A válogatottban legkiválóbb teljesí­tményét 1962. május 31-én, a chilei világbajnokság során Anglia ellen ví­vott mérkőzésen (2:1) nyújtotta. Legjobb formáját ezen a világbajnokságon érte el.

Játékos-pályafutását 1966-ban, tulajdonképpen Dalnoki Jenővel egyszerre fejezte be, majd edzősködni kezdett a Vasas ifjúsági csapatainál. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Szeretett kockáztatni és nyerni

Nem szeretett balszélsőt játszani Sárosi László, de mi lett volna, ha szeret, hiszen ezen a poszton lett ifjúsági válogatott és standard NB I-es futballista. Ám ő még tí­zes éveinek közepén középhátvédként szeretett volna futballozni, csakhogy a Kőbányai Törekvés ifjúsági csapatában nem fért a poszt közelébe, viszont a balszélen átlagon felüli gyorsaságát, remek fizikai adottságát és jó viszonyát a labdával kiválóan kamatoztatta. Olyannyira, hogy 16 évesen már az NB II-es csapat felnőtt együttesében riogatta a jobbhátvédeket és Szűcs Gyula, az ifjúsági válogatott kapitánya sem tétlenkedett, kipróbálta a cí­meresmezben az ifjú titánt. így aztán már nem sokáig járt Sárosi a kőbányai tréningekre, mert több fővárosi nagycsapat is ,,megtámadta”. A Vasas nyert 1949 nyarán, de arra talán akkor nem gondolt az öltözőben csókolommal köszönő ifjú, hogy több mint másfél évtizedig tartó ,,házasság” kerekedik ebből a kapcsolatból. Hogy szokja az NB I légkörét és emlékezetes legyen a bemutatkozása, az Újpest 4:1-re kiütötte csapatát. Ám harmadik mecscsén már feliratkozott a góllistára, mindjárt két találattal, ugyanis a Vasas 2:0-ra legyőzte a Haladást, vagyis a 17 éves Sárosi főszerepet vállalt. Csatárként az 1952-es év sikerült neki a legjobban, három bajnokin duplázott, összesen kilencszer volt eredményes és számolatlanul küldte középre a gólpasszokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1988.III.2. MNK, Bp. Volán – Ferencváros 2-1

Bekövetkezett az, amire kevesen gondoltak, az NB II-es középcsapat Volán legyőzte a titkon kupagyőzelemről álmodozó Ferencvárost. A sorsdöntő találat öngólból esett, de az igazsághoz tartozik, hogy az FTC hiába támadta végig a 2. félidőt, egyetlen komoly helyzetet sem tudott kialakí­tani.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sárosi: „… Rendet kértek, s hogy ne legyenek az FTC-nek kiesési gondjai…”

TFU_19850500_Fml_007 - 0003-2„A Ferencváros elnöksége megtárgyalta NB l-es labdarúgócsapata helyzetét. Megállapí­totta: a legutóbbi értékelés óta az együttes eredményességében előre lépés nem történt. Ezért úgy döntött, hogy Vincze Géza vezetőedzőt munkaköréből 1985. március 25-től felmenti, egyidejűleg Sárosi László szakedzőt a vezető edzői, Szűcs Lajos szakedzőt a pályaedzői feladatok ellátásával 1985. június 30-ig megbí­zza. Az elnökség ugyanakkor felhatalmazta az egyesület ügyvezető elnökét, hogy a következő bajnokságra vezetőedzőnek Dalnoki Jenő mesteredzővel előzetes tárgyalásokat kezdjen.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
KATEGÓRIÁK