Szepesi György
Szepesi György 90 éves!
,,Lőj, lőj, lőj, lőj! Dömötör, lő, goooól! Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok! All right, mister Wright!”.
Néhány legendás mondat azok közül, amelyek a 90. születésnapját ünneplő Szepesi György nevéhez fűződnek. A kivételes pályafutással büszkélkedő legendás riporter közvetítései egybeforrtak a múlt évszázad második felének magyar sportsikereivel, utánozhatatlan stílusával, hangjával, sokszor túláradó, de az objektivitást mindvégig szem előtt tartó lelkesedésével magyarok millióinak szerzett boldogságot Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szerelmünk a mikrofon
Kedves olvasóink!
Oldalunk „Könyvek” részébe folyamatosan kerülnek fel a Tempó Fradi könyvespolcának könyvismertetői, ma már több részre tagolva a jobb átláthatóság kedvéért: „Nagy Béla munkái”, „Fradi”, „Ellenfeleink”, „Minden ami Fradiról is szól”, „Olimpia”. A bemutatásra kerülő könyvek lassan elérik a háromszázat, egy-egy kivételtől eltekintve nagyon ritkán jelentetjük meg a napi hírek között, mivel egyrészük csak áttételesen érinti a Fradit.
Kivételek persze vannak és a mai könyvismertetőnk is ilyen. Sokaknak ismerősen fog csengeni a két név, lesz aki csak egyikről hallott és olyan is aki sohasem hallotta a két hang egyikét sem.
***
Pluhár István – Szepesi György: Szerelmünk a mikrofon
(részletek a könyvből)
Két szurkológenerációhoz szól ez a könyv: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
100 + 1
Bevezető
Százegyszer kúszott fel az olimpiákon a magyar lobogó a legmagasabb árbocra. Azaz százegyszer kellett volna, csak hát bizony akadt kezdetben nem is egy olyan olimpia, amelyen lobogók sem voltak, de még árboc sem…
Százegyszer érdemelték ki magyar sportolók az olimpiai elsőség aranyérmét. Ez nem jelenti azt, hogy ennyi alkalommal osztottak ki a győztesek között aranyat, mert például az első olimpia bajnokai, köztük Hajós Alfréd is szép fehér ezüstöt kapott. Később is jobbára aranyozott ezüst jutott a győzteseknek, vagy ha nagy ritkán igazi arany, az sem volt 16 vagy 22 karátos, inkább csak 6-os. Ami több ízben kiderült, amikor egy-egy bajnok – lehet, hogy csak ellenőrzés végett – átnyújtotta féltve őrzött díját a zálogházi becsüsnek …
A részvétel a fontos, nem a győzelem! – Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hármas rangadó volt az Üllői úton
Kettős rangadó: magyar specialitás Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Puha vagy Jenő!
1952 nyarát írtuk, s egy finnországi kisvárosban sorsdöntő mérkőzést játszott Romániával a magyar válogatott. Ha győz, továbbjut, ha nem, búcsúzik Helsinkitől, az olimpiától.
És én azon a nappalian fehér turkui estén szerettem meg igazán Dalnoki Jenő játékát. Kemény volt, férfias, erős és határozott: áttörhetetlen fal az ellenfél csatárai számára. És végül is mi győztünk!
Azóta több mint három évtized szaladt el felettünk, de a rokonszenv bennem harminc év viharaiban is változatlan maradt, sőt, az utóbbi években igaz barátsággá ötvöződött.